Ha a pokol a bünös lelkek kinzò helye, akkor egyesek szerint Jézus hogy volt három napig ott?

A példázat értelmét-a gyengébbek kedvéért -Jézus megmagyarázta:

"De az erősködött: Nem hallgatnak, atyám, Ábrahám! De ha a halottak közül megy el valaki, bűnbánatot tartanak. Ő azonban így felelt: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, ha a halottak közül támad fel valaki, annak sem hisznek.”(Luk 16:30,31)

Ha figyelembe vesszük a szövegkörnyezetben elhangzott tanítésokat,hasonló céllal történtek azok is.

Jézus nem mondott meséket, különösen nem olyat, ami félrevezetné az embert.

Talán újat mondok neked, de Jézus feltámadásáig összesen három ember jutott a Mennybe, ők is csupán előleg képpen: Énok, Mózes és Illés. Mégpedig mindhárman testben kerültek a Mennybe. Igaz ugyan, hogy Mózes meghalt, de Mihály eljött a testéért. Jézus feltámadásáig a föld mélyén, a Pokol tőszomszédságában volt az ószövetségi szentek tartózkodási helye, amit a Biblia Ábrahám kebelének, vagy paradicsomnak nevez. Éppen ezért volt lehetséges, hogy a gazdag ember lássa Lázárt távolról, ahogy vigasztalásban részesül, és megszólítsa Ábrahámot. Jézus feltámadása azonban megnyitotta az utat a Mennybe, ezért Ábrahám kebele felköltözött Jézussal együtt a Mennybe. Ma már nincs a föld mélyén vigasztalás helye, mivel ha valaki Krisztusé, a halála után azonnal a Mennybe viszik az angyalok, de ha nem Krisztusé, akkor a Halál viszi le a Mélységbe, és adja át a Pokol angyalának.

Kedves Asperrimus!

Érdekeseket írtál,és abból több minden,a Biblián alapszik.

Énok,Illés,és Mózes valóban a 3 ember,akik testben Istennel voltak,már Jézus korában,akiknek már nem kell feltámadniuk.Az összes többi halott,-szentek,-és szenségtelenek-a pokolban -vagyis a halálban-nyugszanak Jézus 2. eljöveteléig,amikoris-a keresztény hitvallás szerint-következik a testünk átváltosása,és a halott test feltámadása.

Nem tudom honnan vetted a"Föld mélyén lévő vígasztalás helye"fogalmát,és azt,hogy egyeseket haláluk pillanatában mennybe visznek az angyalok.Én nem emlékszem ilyenre a Bibliában.

Kedves előző!

"Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség. De ha e testben való életem munkámat gyümölcsözteti: hogy melyiket válasszam, meg sem mondhatom. Mert szorongattatom e kettő között, kívánván elköltözni és a Krisztussal lenni; mert ez sokkal inkább jobb; De e testben megmaradnom szükségesebb ti érettetek." (Fil 1,22-24)

Amennyiben igaz volna az a feltételezés, hogy az ember halála, valóban csak annyit jelent, hogy az ember öntudatlan állapotban, vagyis holtan várja a feltámadását a föld porában, akkor nem volna igaz Pál apostol állítása, és akkor el kellene dobni a Bibliát. A meghalás csakis akkor lehet valaki számára nyereség, ha azáltál jobb állapotba kerül, mint volt előtte. A föld mélyén porladni, átmeneti időre megsemmisülni nem jobb, mint tovább élni és lerövidíteni a kényszerpihenőt. Ezen kívül Pál kifejezetten állítja, hogy azért van dilemmában, mert neki sokkal jobb lenne elköltözni, és a Krisztussal lenni, az Egyháznak azonban szüksége van rá, ezért inkább marad még. Az elköltözni és Krisztussal lenni kifejezés egyértelműen azt jelenti, amit jelent: az ember kiköltözik a földi testéből, és Krisztushoz kerül, ami sokkal jobb, mint a földi testben való élet.

"Azért nem csüggedünk; sőt ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról-napra újul. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk; Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók. Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben. Azért is sóhajtozunk ebben, óhajtván felöltözni erre a mi mennyei hajlékunkat; Ha ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk! Mert akik e sátorban vagyunk is, sóhajtozunk megterheltetvén; mivelhogy nem kívánunk levetkőztetni, hanem felöltöztetni, hogy ami halandó, elnyelje azt az élet. Aki pedig minket erre elkészített, az Isten az, aki a Lélek zálogát is adta minékünk. Azért mivelhogy mindenkor bízunk, és tudjuk, hogy e testben lakván, távol vagyunk az Úrtól. (Mert hitben járunk, nem látásban); Bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testből, és elköltözni az Úrhoz." (1Kor 4,17-5,8)

Földi sátorház alatt a testünket érti az apostol. Ha ez megromlik, akkor is van mennyei hajlékunk. Nem tudom milyen logika igazolhatná, hogy első esetben a testünkről van szó, míg a második esetben egy épületről. Ezen kívül itt is megtalálható ugyanaz a gondolat, mint a Filippi levélben. Ebben a testben távol vagyunk az Úrtól. Persze ez a távolság nem áthidalhatatlan, hiszen Isten Szelleme által közel valók vagyunk, de Krisztus a Mennyben van, mi pedig a Földön, és a kettő között hatalmas távolság van, ráadásul a Menny és a Föld közé van ékelődve a Sátán birodalma, azaz a második ég, ahonnan majd csak a nyomosúság idejének felénél fogja Mihály lehajítani minden gonosz angyallal együtt a Földre. Vagyis a távolság éppen attól ilyen nagy, mert egy ellenséges közeg van a Menny és a Föld között. Erről az Efézus 6,12-ben beszél, ahol a gonosz szellemeket az "epuranoszba" helyezi, vagyis a magasságba, ami nem a Menny, de nem is a Föld atmoszférája. Ezért szeretnénk kiköltözni a testből, és elköltözni az Úrhoz. Ez pedig azt jelenti, hogy az ember szellemi lényege elhagyja a testet, az angyalok körbefogják, és átviszik ezen az ellenséges közegen, és az Úr elé viszik. Ezek után az Úr jelenlétében él, és ott várja a feltámadását, nem pedig a föld porában. Ott csak az ember teste van.

Péter nem beszél nyiltan erről, de érinti:

"Méltónak vélem pedig, amíg ebben a sátorban vagyok, hogy emlékeztetés által ébresztgesselek titeket; Mint aki tudom, hogy hamar leteszem sátoromat, amiképpen a mi Urunk Jézus Krisztus is megjelentette nékem. De igyekezni fogok azon, hogy ti az én halálom után is mindenkor megemlékezhessetek ezekről." (2Pt 1, 13-15)

A szöveg alapján egyértelmű, hogy Péter ugyan még a sátorában van, de azt hamarosan le fogja tenni. A 15. vers egyértelművé teszi, hogy mire gondol, a halálára. Mégis Pál apostolhoz hasonlóan nem azt mondja, hogy lepihenek, hanem azt, hogy leteszem a sátoromat. Én nem vagyok azonos a sátorommal. Én én vagyok, a sátorom pedig a testem. A Biblia szerint az ember szellem. Ettől ember az ember, és nem állat. Ugyanabba a létformába tartozik, mint Isten, Akiről szintén azt mondja Jézus, hogy Szellem. De a szellemi világon belül az ember speciális szellem, amilyen tőbb nincs is az emberen kívül. Olyan szellem az ember, akinek van lelke is, és földi testben él. Amikor ez a hármas egység megtörik, azt nevezik az ember halálának, de mindössze annyi történik, hogy az örökkévaló szellem átlép az örökkévalóságba, a test pedig éltető szellem híján azonnal élettelen biológiai masszává válik, és elkezd lebomlani.

Azért terjedt el az a nézet, hogy az ember halála öntudatlan sötétség, mert nem hisznek abban, hogy Isten örökkévaló szellemet adott az embernek, amikor Ádám orrába lehelte a szellemet. Ez a szellem halhatatlan abban az értelemben, hogy örökké létezik, és az öntudatánál van, de nem halhatatlan abban az értelemben, hogy ne lenne képes elveszteni az Istennel való kapcsolatát, amikor többé nem árad belé az isteni élet, amit a Biblia "dzoénak" nevez. Ez élet hiányában az emberi szellem átalakul, és gonosszá válik, de a létezése soha nem múlik el, csupán a létezésének a minősége válik kritikán alulivá. A Pokol az ilyan szellemek gyűjtőhelye. Ráadásul a Pokol nem az emberek számára készült, hanem a démonok számára, akik oda lettek bezáva az ember teremtése előtt. Ezek a szellemek erősebbek az embernél, ráadásul az emberben Istent látják, mivel az ember Isten képmására lett teremtve, ezért alanyi jogon gyűlölik, és állandóan kínozzák, soha nem pihennek, soha nem unják meg és soha nem szánják meg az áldozatukat.

Éppen ezért az embernek mindent meg kell tennie, hogy elkerülje a Poklot, és megnyerje a Mennyet. A Pokol tagadása pedig nem szembenézés a kérdéssel, hanem annak a szőnyeg alá való besöprése. A Zsidó levél szerint Jézus azért jött, hogy a halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, ezt a személyt pedig a Diabolosszal azonosítja. De nem abban az értelemben semmisítette meg, hogy már nincs, vagy magatehetetlen, hanem jogi értelemben tehetetlen, ha valaki Jézus által igényli a szabadulását. Azt is mondja, hogy az ember a haláltól való félelem rabja teljes életében, de ebből Jézus szabadulást adott. Ez a szabadulás azonban csak arra az emberre vonatkozik, akiket az Atya Jézusnak adott, vagyis akik nem a testnek akaratából,vagy a férfi indulatából, hanem Istentől születtek. A többi ember azonban továbbra is a haláltól való félelem rabja. Ám nem a halálban való megsemmisülésstől félnek, hanem a halálban való létezéstől. Jogosan. A halál csak azok számára nyereség, akik Krisztusban halnak meg. Az összes többi ember számára veszteség a halál. Ez a Biblia tanítása, ha nem heréljük ki a Bibliát, nem relativizálunk, nem szimbolizálunk, nem kerekítjük le a sarkokat és nem csúsztatunk, amikor emelni kellene.

Kedves Asperrimus !

Egyre érdekesebb sületlenségeket írsz!

Honnan veszed,hogy Isten Ádám orrába "szellemet"lehelt?Ilyen nincs a Bibliában!

"Az Isten, a Föld porából megformálta az embert,majd belélehelt az orrába.Igy lett az ember élőlénnyé."

Fil 1,22-24-ben nincs szó arról,hogy Pál mikor gondolja a Krisztussal való találkozást.Ez,természetesen,ébredése-feltámasztása,újraeszmélése-első pillanatában lesz.

Ha annyit kellene szenvedned Krisztus örömüzenetéért,mint Pálnak,neked is öröm volna a halál,hisz az eszmélés következő pillanatában Megváltóddal találkozhatnál romolhatatlan testben.(Mint ahogyan a keresztény hitvallás is mondja.)

"Menny és a Föld közé van ékelődve a Sátán birodalma,"

Nos,ezt a ufóbirodalmat honnan vetted?A Biblia nem ír ilyesmiről!Sátán,és angyalai lakhelye Krisztus megfeszíttetése óta a Föld.

Kedves előző, én nem vitázom a vita kedvéért. Szíved joga, hogy máshogy dönts, csak ne hivetkozz a Bibliára, ha nem érted. A Jelenések 12,7-9 még nem történt meg, csak a hét éves nyomorúság felénél fog bekövetkezni, ahogy a Jélenések könyvének más részei sem foglalkoznak csak a távoli jövővel, és nem már megtörtént dolgokat mondanak el költői eszközökkel. Bár a magyar fordítás Mennyet ír, de az 'úranosz' kifejezés egyszerűen eget jelent, és önmagában alkalmatlan arra, hogy beazonosítsuk, hogy pontosan melyik égre utal, ezt csak a szövegkörnyezet tudja pontosítani. Például senki sem gondolhatja komolyan, hogy amikor Jézus felemelkedett a tanítványai szeme előtt, és azok követték Jézust a tekintetükkel, hogy a Mennybe néztek. Pedig két fehér ruhás alak állt melléjük - minden bizonnyal angyalok, vagy kettő azok közül, akik Jézussal együtt támadtak fel: " Kik szóltak is: galileabeli férfiak, mit állotok nézve a mennybe? Ez a Jézus, aki felviteték tőletek a mennybe, akképpen jő el, amiképpen láttátok őt felmenni a mennybe." (ApCsel 1,11) Itt is az 'úranosz' szót fordították Mennynek. Égből azonban Pál apostol szerint három van (2Kor 12,2). Ha a Biblia legelső mondatához visszamegyünk, az úgy hangzik magyarul: "Kezdetben teremté Isten az eget és a földet." (1Móz 1,1) Ám eredetileg mind az Elohím, mind az égnek fordított samayim többesszám, vagyis a Biblia egekről beszél (~ Bereshéet bara Elohím et hashamáyim veet haáretz.)

Pál apostol egyébként azt állítja az Efézus 6,12-ben, hogy nem test és vér ellen birkózunk, hanem a gonoszság szellemi erőivel, akiknek az ég(epúraniosz) a főhadiszállásuk.

"Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak."

Magasságnak fordítja Károli, de feltehetőleg azért, hogy megkülönböztesse a Mennytől. Mielőtt azt gondolnád, hogy az 'epúraniosz' szó mást jelent, mint az 'úranosz', felhívom a figyelmedet, hogy Mennyei Jeruzsálem kifejezésben is az 'epúraniosz' szó szerepel a Zsidó 12,22-ben, azaz az 'epúraniosz' szó ugyanúgy nem pontosítja a helyet, mint az 'úranosz' szó. Pál apostol egyértelműen az égbe helyezi a gonosz szellemek központját, nem pedig a Földre. Ám a Bibliából az is tudható, hogy a Sátán ki lett dobva a Mennyből, ezt maga Jézus mondja "Látám a Sátánt, mint a villámlást lehullani az égből." (Lk 10,18) Ez az esemény már Jézus földrejövetele előtt megtörtént, hiszen Jézus múlt időben mondja, hogy végignézte (theóreó). Az üdvösség mégsem teljesedett be, ahogy a Jelenések 12,10 mondja, tehát a két esemény nem azonosítható egymással. Vagyis a Sátán ki lett dobva a Mennyből, de nem esett akkorát, hogy a Földre kerüljön. Akkor hol van? Ott ahol Pál apostol mondja, a magasságban, az égben, de nem a harmadik égben, hanem a másodikban. Mihály onnan fogja őt kidobni majd, amikor a Jelenések 12,9 eseménye beteljesedik.

A Biblia megkülönbözteti a szellemet a lélektől. Persze, mielőtt terminológiai vitát nyitnál, a ruachot a nefestől, a pneumát a pszükhétől. Isten pedig pneuma, nem pedig pszükhé. Mivel a magyar nyelvnek nincs alkalmas szava a nefes, vagy a pszükhé lefordítására, ezért született egy konszenzus, hogy a ruachot és a pneumát szellemnek, a nefest és a pszükhét pedig léleknek nevezzük. Sokan vitatják ezt a konszenzust, de nem tudnak helyette jobbat, a Biblia mégis megkülönbözteti a pneumát a pszükhétől, ezt egyértelműen ki is jelenti:

"Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait." (Zsd 4,12) Az eredeti szöveg alapján egyértelmű, hogy Isten Beszéde a szellemet és a pszükhét különbözteti meg, vagyis a kettő nem ugyanaz, ahogy sokan gondolják. "dzón gar ho logosz tú theú kai energész kai tomóterosz hüper paszan makhairan disztomon kai diiknúmenosz akhri meriszmú pszükhész kai pneumatosz harmón te kai müelón kai kritikosz enthümészeón kai ennoión kardiasz." Vagyis az 1Thess 5,23 tényleg arra gondol, amit mond, hogy az ember hármas lény:szellem, lélek és test, csak a fordító nem merte egyértelműen lefordítani, feltehetőleg egyházpolitikai okokból.

"Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől; és a ti egész valótok, mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére." Az eredetiben egyértelműen pneuma, pszükhé és szóma szerepel. "Autosz de ho theosz tész eirénész hagiaszai hümasz holoteleisz kai holokléron hümón to pneuma kai hé pszükhé kai to szóma amemptósz en té parúszia tú küriú hémón Iészú Khrisztú térétheié". De ha tudsz angolul, akkor láthatod, hogy ők lefordították, ha nem is feltétlenül tudták akkor értelmezni, hogy mit is jelent pontosan: "And the very God of peace sanctify you wholly; and I pray God your whole spirit and soul and body be preserved blameless unto the coming of our Lord Jesus Christ."

Ezen kívül az ember csak előveszi a konkordanciát, és pillanatok alatt meggyőződhet arról, hogy a szellem, és a lélek teljesen más tulajdonságokkal rendelkezik a Biblia alapján, vagyis fontos dolog lenne a különbség tétel, mert anélkül meg sem érhetjük, hogy mit is mond a Biblia.

A továbbiakban pedig ha vitatkozni akarsz, akkor menj, és vitatkozz a Bibliával. Én nem akarlak meggyőzni arról, amit már régen elutasítottál. Csak ne tereld rám a felelősséget, hogy nem figyelmeztettelek, hogy rossz úton jársz.

@ Jézus feltámadásáig a föld mélyén, a Pokol tőszomszédságában volt az ószövetségi szentek tartózkodási helye, amit a Biblia Ábrahám kebelének, vagy paradicsomnak nevez.

"Ismerek egy embert Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt elragadtatott a harmadik égig – hogy testben-e vagy testen kívül, nem tudom, csak Isten tudja. Én tudom, hogy az az ember – hogy testben-e vagy testen kívül, nem tudom, csak az Isten tudja – elragadtatott a paradicsomba, és olyan kimondhatatlan beszédeket hallott, amelyeket ember el nem mondhat." (2Kor 12,2-4)

A fenti szövegből nem igazán az jön le, hogy a paradicsom a pokol tőszomszédságába van. Továbbá az Ószövetségi szentek ugyanúgy az alvilágba kerültek erről többször beszél a Biblia. (Például 1Móz 31,35) A bűn zsoldja a halál és az alvilág, nem pedig a paradicsom. Ez alól előképgyanánt valóban lehetséges egy-egy kivétel, de az csak kivétel. A paradicsom az üdvösség, amitől a bűn megfosztott.

Jézus a dús gazdag és a szegény Lázár példabeszédben egy tüzes-szenvedéses hádészról (alvilágról) beszél, és annak ellentétéről, ahol Ábrahám van, tehát ő (ezek szerint már) nincs a hádészban. Számomra legalábbis logikusnak tűnik, hogy a már megváltott állapotokról beszél példabeszédileg egy kicsit megelőlegezve. Krisztus halálával került az alvilágba és vitt hírt a foglyoknak s szabadította ki az arra érdemeseket.

Jézus tehát beszél a tüzes-szenvedéses alvilágról, s arról is hogy nála vannak a kulcsai (Jel 1,18), vagyis onnan egyesek még kijöhetnek (tisztítótűz), mások már nem (kárhozat vagy pokol).

Hibás: 1Móz 31,35

Helyesen: 1Móz 37,35