Júdás jelen volt amikor Jézus megkötötte az Új szövetséget, teste, és vére által, kenyér és bor jegyében?

Szia

Nem volt jelen. Mind a négy evangéliumíró ír Júdás árulásáról:

Márk 14:20

20 Ő így szólt hozzájuk: „E g y a tizenkettő közül, aki velem márt a közös tálba.

Lukács 22:21

21 De íme, annak keze, aki elárul engem, az enyémmel együtt van az asztalon.

János 13:26

26 Jézus azért ezt válaszolta: „Az, akinek odaadom a falatot, amelyet bemártok.” Így hát miután bemártotta a falatot, fogta és odaadta Júdásnak, Iskariót Simon fiának.

Máté ezt írta: (26:24,25)

Igaz, az Emberfia elmegy, mint ahogy meg van írva felőle, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja! Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.” Erre Júdás, aki azon volt, hogy elárulja őt, megkérdezte: „Csak nem én, Rabbi?” Ő ezt mondta neki: „Magad mondtad.”

aazurán így folytatja: a 26-28-ban:" Amint folytatták az evést, Jézus vett egy kenyeret, és miután áldást mondott, megtörte, és odaadva azt a tanítványoknak, ezt mondta: „Vegyétek, egyétek. Ez jelenti a testemet.” Vett egy poharat is, és miután hálát adott, odaadta nekik, és ezt mondta: „Igyatok belőle mindnyájan, mert ez jelenti a véremet, »a szövetség vérét«, amely kiontatik sokakért a bűnök megbocsátása végett."

Krisztus és az apostolok a pászka megünneplésére gyültek össze, azon Judás is részt vett.

De amikor a szövetséget megkötötte a tanítványaival egy Királyságra, Júdás már nem volt jelen, és valóban erről csak János írt (13:30 Miután azért a falatot elvette, azonnal kiment.)

Hogyan lehett volna Júdás Isten Királyságának részese(erről szólt a szövetség), ha Krisztus tudta, hogy árúló?

Jézus senkit nem akar kizárni Isten kegyelmi ajándékaiból. Ha a Mester így cselekedett volna, nemhogy az úrvacsora adta kegyelmi ajándékából zárta volna ki Júdást, hanem még a lábát sem mosta volna meg. Tehát ha Jézus megmosta Júdás lábát (János evangéliuma szerint), akkor mi oka lett volna, hogy ezután Júdás ne vegyen részt a sima vacsorán és azt követő úrvacsorán? Nem lett volna egyszerűbb még a lábmosás előtt elzavarni Júdást?

Júdás akár ott volt (egyesek mondják Lukács evangéliuma szerint), akár nem (mások mondják többi evangélium szerint), nem ez a lényeg! Fontosabb az, hogy ne ítélkezzünk senki felett és ne fosszunk meg senkit a kegyelmi ajándékoktól, csak azért mert mi azt hisszük róla, hogy bűnös? Hányan vesznek részt jelenleg méltatlanul az Úrvacsorán, illetve Eucharisztián? Nem vesszük észre magunkon, hogy mi is "apró Júdások" vagyunk a bűneinkkel? Mennyivel inkább kegyesebb a mi Urunk, Jézus, mint mi, egyszerű emberek?

KZitus, az általad beidézett részek közül egyik sem bizonyítja az állításodat. Viszont Lukácsnál egyértelmű, hogy Júdás bent volt a kenyér megtörésénél. Te a jánosi idézetet hoztad fel, de Jánosnál nincs a kenyértörés.

A legnagyobb gond, hogy Jézus példázatát nem értitek. Jézus nem azt mondta, hogy bohóckodjátok el újra meg újra a kenyér megtörését, hanem azt mondta, hogy amiképpen megtörte a testét, és tanítványainak adta, akképpen mi is törjük meg másokért a testünket, ezt cselekedjük az Ő emlékezetére. Ahogy a lábmosás, úgy a kenyértörés is példázat. A kereszténység oszlopa. Aki ezt cselekszi, keresztény, aki bohóckodik egy darab kenyérrel, és ráadásképpen még el is játssza Jézust, nincs még köze az egészhez.

#14 és #15

érdekesnek találom, amit írtatok.

De nem értem #15 kenyértörésről alkotott gondolatát, mit jelent az, hogy törjük meg másokért a testünket (kenyerünket), ahogy Krisztus tette?

Mit iktatott be Jézus ekkor, és egyáltalán beiktatott bármit is? Jézus vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, majd beazonosította, mint jelképet, hogy az a kenyér az Ő teste. Tehát a testét törte meg, de ezt Ő maga is megerősítette: „Ez az én testem, mely ti érettetek adatik”.

Megtörte a testét, és tanítványainak adta. Mit is tanított Jézus?

János 15

12. Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket.

13. Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért.

Tehát itt Jézus azt mondta, hogy a szeretet legnagyobb formája az, ha valaki életét adja a másikért. Jézus azt mondta, hogy úgy szeressük egymást, ahogy Ő. Adjuk életünket a másikért. Itt nem a keresztáldozatáról beszél, hiszen vegyük észre a múlt időt; szereTTELEK titeket. Tehát Ő nem a maga hasznát kereste, hanem a másikét. Nem a saját kényelmét nézte, hanem a másik javát. Azt mondta, hogy így szeressük egymást, mert Ő is így szerette a tanítványokat. Ugyan ez a felszólítás megerősíttetik két fejezettel később is:

János 15, 12 Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket.

A kenyértöréssel sem mondott egyebet, megtörte testét, odaadta tanítványainak, és azt mondta, hogy ezt tegyék ők is az emlékezetére. Ez az emlékezet az, mikor őbenne marad az ember.

János 15

9. Amiképpen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg ebben az én szeretetemben.

10. Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; amiképpen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.

Ez teljesen párhuzamba áll azzal, amikor Jézus elmondta, mi szerint fogja megítélni az embereket. És nem aszerint, hogy mennyire ismerjük a Bibliát, mennyire kántáljuk a nevét, hányszor voltunk templomba, gyülekezetben. Persze az embernek miképpen fontosak ezek a dolgok, az egyéni, de az ítélet nem eszerinti. Máté 25-ben 31-46 sorokban pontosan elmondja ítéletét. Ha enni adunk az éhezőnek, ha inni a szomjúhozónak, ha ruhát, ki fázik, akkor neki adjuk. Ha nem adunk, akkor neki nem adunk.

Szokták azt mondani, hogy úrvacsorakor közösségük van Krisztussal. Közösségünk akkor van Krisztussal, ha ezeket cselekedjük. Amikor adunk bárkinek is, Krisztusnak adunk. Az utolsó vacsorán is pont ez hangzott el. Törjük meg, és adjuk oda. Mert ha adunk, neki adunk. Így van közösségünk Ővele. Nem egy szeánsz során. Hogy megtartják a szertartást? Nem baj. A baj az, ha mindaz, amit jelképez, nem cselekedjük.

Ehhez kapcsolódik a lábmosás példázata. Hogy példázat? Jézus ezt mondta: „Amit én cselekszem, te azt most nem érted, de ezután majd megérted. „

Izrael házaiban szokás volt, hogy a szolga megmossa a lábát az urának. Jézus ezt mondta:

János 13

15. Mert példát adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek.

16. Bizony, bizony mondom néktek: A szolga nem nagyobb az ő Uránál; sem a követ nem nagyobb annál, a ki azt küldte.

17. Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket.

Ezeket! Tehát nem a lábmosást, hanem azokat, amit példázott. Az alázatot, a szolgaságot, azt hogy megtörjük testünket, életünket a másikért. És akkor boldogok leszünk. Akkor az ítéletekor azt mondja majd, hogy ennem adtatok, innom adtatok és felruháztatok.

Jézus nem iktatott be szertartást, hanem összefoglalta egy példázattal azt, amit tanított az emberi hozzáállásról. Olyan összefoglalás ez, amikor azt mondta, hogy a legnagyobb parancsolat, amitől függ a törvény és a próféták, hogy szeresd az Istent teljes erődből, szívedből, és ami ehhez hasonlatos, hogy úgy szeresd felebarátodat, ahogy önmagadat.

Ehhez a felebaráti szeretethez kötötte ítéletét. Aki szeretettel, segítséggel fordul embertársához, azokat a tetteket magával Jézussal teszi. Aki nem teszi, az Jézussal nem teszi. Aki ítél, ő maga is ítélet alá kerül. Amilyen mértékkel mérünk, olyan mértékkel mérnek nekünk is, sőt. (Mt 7,2; Mk 4,24; Lk 6,38)

A lábmosással ellentétben, amely sehol máshol nem szerepel a Bibliában, csak a János evangéliumában, és csak az apostolokkal kapcsolatban, a kenyér és a bor magunkhoz vétele szerepel az 1Kor 10:16-17, valamint 1Kor 11:17-34 részekben is, amely alapján azt mondhatjuk, hogy az Úrvacsorát gyakorolták az 1. századi gyülekezetekben.

Meg kell mondanom, hogy nem értem az Úrvacsora mibenlétét, de ezt nem tartom olyan nagy bajnak. Kétéves koromban azt sem értettem, hogy miért kell megfognom a szüleim kezét a forgalmas utcán. Elég volt engedelmeskedni, hogy ne gázoljon halálra egy autó.

#17

Elolvastam, köszi, de van bibije az egésznek, az alábbi igéket mivel tudod elmagyarázni:

Jn 6,53-58

53 Jézus ezt mondta rá: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek.54 De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon. 55 A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital. 56 Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne.57 Engem az élő Atya küldött, s általa élek. Így az is élni fog általam, aki engem eszik. 58 Ez a mennyből alászállott kenyér nem olyan, mint az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, az örökké él.”

és

1Kor 11,26-27

26 Valahányszor ugyanis e kenyeret eszitek, és e kehelyből isztok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön. 27 Ezért aki méltatlanul eszi a kenyeret vagy issza az Úr kelyhét, az Úr teste és vére ellen vét. 

Mi a helyzet azzal, hogy az apostolok megtartották az úrvacsorát? Ez kettős dolog. Egyfelől az apostolok tettek bizonyos dolgokat, ami nem biztos, hogy rendjén van. Ilyen dolog Péter személyválogatása, amire Pál meg is intette.

Galátziabeliekhez írt levél 2. rész

11. Mikor pedig Péter Antiókhiába jött, szemtől szembe ellene állottam, mivel panasz volt rá.

12. Mert mielőtt némelyek oda jöttek Jakabtól, a pogányokkal együtt evett; mikor pedig oda jöttek, félrevonult és elkülönítette magát, félvén a körülmetélkedésből valóktól.

…

Lehetne sorolni néhány tévedést, de nekem is bár csak annyi lenne…

Viszont tény, hogy ha az apostoli levelekből az derülne is ki, hogy úrvacsorát tartottak, még nem jelenti azt, hogy követendő példa lenne. De véleményem szerint az apostolok a levelek alapján nem tartottak úrvacsorát.

Nézzük azt a részt az újszövetségből, amit méltán fel szoktak hozni, miszerint az apostolok tartottak úrvacsorát:

IKor 11

23. Mert én az Úrtól vettem, amit nektek elétek is adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárulták, vette a kenyeret,

24. És hálákat adván, megtörte és ezt mondta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.

25. Hasonlatosképpen a poharat is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.

26. Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e poharat, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend.

27. Azért a ki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen.

28. Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból,

29. Mert a ki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét.

Ezen rész előtt Pál leszidja a korintusiakat, mert amikor összejönnek, vannak, akik dőzsölnek az ételben, mások meg éheznek köztük. Pál azt hívja úrvacsorának (az Úrnak elválasztott étkezésnek), amikor megosztjuk ételünket az éhezőkkel.

20. Mikor tehát egybegyűltök egyazon helyre, nincs úrvacsorájával való élés:

21. Mert ki-ki az ő saját vacsoráját veszi elő az evésnél; és némely éhezik, némely pedig dőzsöl.

És hogy mennyire étkezésről beszél folyamatosan, mi sem támasztja alá, hogy beszéde végénél sem beszél másról, mint étkezésről:

33. Azért atyámfiai, mikor egybegyűltök az evésre, egymást megvárjátok.

Mi történt: Pál megintette a gyülekezetet, mert hagyták, hogy a gyülekezeten belül bárki is szűkölködjön, mialatt más meg dőzsöl. Példát mondott, hogy Jézus is vette a kenyeret, és szétosztotta tanítványai között. Ekképpen a gyülekezet tagjai is osszák szét javaikat, és megengedhetetlen, hogy egyikük dőzsöl, miközben a másik szűkölködik. Maga az úrnak szentelt étkezés (megtévesztően fordítva: úrvacsora) az, amikor ételemet, vagy egy részét odaadom annak, akinek nincs. Ha méltatlanul fogyasztjuk ezt, tehát ha képmutatással, és nyereségvággyal élünk keresztény életet, ítéletet eszünk és iszunk.

Apcsel 20

7. A hétnek első napján pedig a tanítványok egybegyűlvén a kenyér megszegésére, Pál prédikál vala nékik, mivelhogy másnap el akara menni; és a tanítást megnyújtá éjfélig.

A kenyér megtörése az evést jelenti az Izraelitának. A momentum remekül megtalálható Ézsaiásnál. Szinte mintha Jézus „úrvacsorájából” és tanításából részesülnénk:

Ézs 58

6. Hát nem ez-é a bőjt, a mit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek?

7. Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat?

8. Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ.

Meggyógyul, kivirágzik, az Úr dicsősége követi?

IKor 11

29. Mert a ki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét.

30. Ezért van ti köztetek sok erőtlen és beteg, és alusznak sokan.

Hogyan halhatnának meg, lehetnének aluszékonyak, betegek emberek, amikor méltatlanul esszük? Sok embert ismerek, katolikus, tanú, adventista, de nincs köztük ilyen, pedig eltérően és eltérő indíttatásból teszik, még sincsenek ítélet alatt.

Viszont ha az Úrnak szentelt étkezés az alázat, szeretet, segítőkészség, akkor mindazok az emberek, akik képmutatásból és szeretet nélkül teszi, erőtlen hitben, betegek szellemileg, és alszanak, nem látnak, nem hallanak.

Végezetül el lehet olvasni Jézus ítéletét a Máté 25 31-46-ban. Nem azok részesülnek az örök életben, akik ismerik a Bibliát, nem azok, akik csodákat tettek Jézus nevében, nem azok, akik rendszeresen megtartották az úrvacsorai szertartást. Hanem hogyan is?