Miért nem említi a biblia József és Mária többi gyerekeit?

Apokrif iratoknak nevezzűk azokat az iratokat, amelyeket nem fogadtak el sugalmazottnak.

Ezeket is lehet olvasgatni tanulmányozni természetesen, de nem a Szentírás helyett, csak mellette.

Olvassátok el:

[link]

[link]

A "testvér" a keleti nyelvekben s a Szentírásban nagyon gyakran unokatestvért, vagy általában rokont is jelent. Máté ugyan (13, 55) Jakabot és Józsefet, Simont és Júdást mint "Jézus atyjafiait" említi, és "Jézus nővéreiről" is beszél (13, 55 k), de ugyanő alább más Máriát említ a kereszt alatt, mint "Jakab és József anyját" (27, 56), aki Szent János evangélista szerint nem Szűz Mária volt, hanem Kleofás (görögösen Alfeus) felesége és Szűz Mária rokona. Az említettek tehát Jézus rokonai voltak, de semmiképp sem Jézus igazi testvérei; maga a biblia tanúsítja ezt. Egyébként, ha Jézusnak igazi testvérei lettek volna, érthetetlen lenne, hogy a kereszten haldokló Jézus nem valamelyik testvérének, hanem az idegen Jánosnak oltalmába ajánlotta volna édesanyját.

Jézus testvérei, az Úr testvérei, rokonai: a mai szóhasználat szerint Jézus unokatestvérei. - Az ÚSz 7 különböző összefüggésben említi Jézus testvéreit (Mk 3,31-35; Mk 6,3; Jn 2,12; 7,3; ApCsel 1,14; Gal 1,19; 1Kor 9,5). Egyes atyák (Alexandriai Kelemen, Órigenész, Efrém stb.) és a K-i egyh-ban ma is sokfelé úgy magyarázzák, hogy Jézus testvérei alatt József első házasságából való gyermekeit kell értenünk. E nézet a tört-ileg értéktelen Jakab ősevangéliumból merít, s nincs összhangban Mt 1-2-vel és Lk 1-2-vel. A nem kat. egzegéták majdnem kivétel nélkül József és Mária gyermekeire gondolnak, akik Jézus után születtek. Az ÚSz-ből és Hegeszipposz írásaiból kitűnik, hogy unokatestvérekről, rokonokról van szó. Nem gondolhatunk fiatalabb testvérekre; Mária részvétele a húsvéti zarándoklaton a 12 éves Jézussal nem lenne magyarázható, ha még kisebb gyermekeit kellett volna gondozni. Azután az az erőszakos föllépés Jézussal szemben, amit Mk 3,31-35 és Jn 7,2-5 említ, K-en fiatalabb testvérek részéről elképzelhetetlen. Ha pedig idősebbek voltak, nem lehettek Mária gyermekei. Az evang. sehol sem említi József és Mária gyermekét, csak az emberek emlegetik úgy, mint József fiát (Jn 6,42), ill. Mária fiát (Mk 6,3). Jézus a kereszten János ap-ra bízza anyját, s ez érthetetlen volna, ha lettek volna gyermekei. A szemita nyelv hatására a gör. adelphoszt is használják tágabb értelemben a törzs tagjainak megjelölésére, s erre profán emlékeink is vannak. Mt 1,25-ből (József addig nem ismerte meg feleségét, amíg világra nem hozta fiát) nem lehet bizonyítani, hogy utána házaséletet éltek volna. A kifejezés csak a szűzi fogantatásra vonatkozik, nem pedig a jövőre, mint a hasonló helyek. Máté Iz 7,14-re hivatkozva a szűzi fogantatást bizonyítja, s másról nem is akar beszélni. A Lk 2,7: említett „elsőszülött” sem bizonyít semmit, mert az elsőszülöttre törv-es előírások vonatkoztak, függetlenül attól, hogy utána voltak-e még testvérei. Továbbá az a Jakab és József, akiket Mk 6,3 első helyen említ, egy másik Mária fiai. Mk 15,40 ugyanis azt írja, hogy a kereszt alatt, a többi asszony között ott volt Mária, az ifjabb Jakab és József anyja. Máté (27,61; 28,1) ugyanezt az asszonyt a „másik Mária” névvel illeti. Ha tehát Jakab és József nem Mária fiai, akkor az utána következők még kevésbé. A másik kettőről, Simonról és Júdásról Hegeszipposz állítja a 2. sz. közepén, hogy egy Kleofás nevű ember fiai voltak, aki maga Józsefnek, Mária férjének testvére volt. Ha tehát a Márknál felsorolt Jakab és József, Simon és Júdás rokoni fokozatát nem is lehet pontosan megállapítani, annyi bizonyos, hogy nem voltak József és Mária fiai. A törzsi szervezet ffi tagjait a szemita nyelvekben gyakran nevezik testvéreknek. Úgy látszik, József korán meghalt, hiszen a 12 éves Jézus tört-e után nem hallunk róla. Akkor pedig Mária és Jézus megélhetés céljából a közvetlen rokonsághoz kapcsolódott, s így a „testvérek” kifejezés még jobban rajtuk maradhatott. Az ap. Egyh. is átvette ezt a nyelvezetet.

A „testvér” (görögül: adelphosz) szó a görög nyelvben nem csak édestestvért jelentett, hanem ugyanezt a szót használták az unokatestvérre, vagy akár távolabbi rokonokra is.

Ter 13,8; 14,14.16; 24,15. 47 sk; 29,12.15; 31,23; MTörv 23,7; 1Krón 15, 5-18; 23,21-22; Neh 5,7; Jer 34,9 – Ezeken a helyeken a testvér szó unokatestvért, vagy még távolabbi rokonságot jelöl.

Mt 28,10 – Jézus ezt mondta: „Vigyétek hírül testvéreimnek, hogy menjenek el Galileába. Ott majd meglátnak engem.”.

Mt 28,16 – „A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába.” (Akkor ők is Jézus vértestvérei voltak?).

Mt 27,56 –Jakab és József anyja az a Mária, aki Kleofás felesége, és Jézus anyjának nővére volt (vö. Jn 19,25). Tehát Jakab, József, Simon és Júdás unokatestvérei voltak Jézusnak.

Mk 6,3 – Jézus Máriának a fia, és nem Máriának egy fia.

Lk 2,7 – Máriának Jézus az elsőszülött fia volt.

Lk 2,41-51 – Jézusnak tizenkét éves korában még biztos nem volt testvére.

Jn 7,3-4; Mk 3,21.31 – „Testvérei” mégis úgy viselkednek, mintha idősebbek lennének Jézusnál. Tehát csak unokatestvérek lehetnek.

Jn 19,26-27– Jézus édesanyját János apostolra bízta, így nem lehetett neki vértestvére.

Milyen valódi kapcsolat van azok között, akiket „testvérek”-ként írnak le a Ter 11,26-28-ban és a Ter 14,14-ben? És a Ter 29,15-ben? Az 1Krón 23,21-22-ben? A 2Kir 10,13-14-ben? A MTörv 23,7-ben és a Jer 34,9-ben? És a Mt 23,8-ban? A Jn 20,17-18-ban és a Mt 12,49-ben? És az 1Kor 15,6-ban? Ki az igazi anyja véleményed szerint „Jakab, Jézus testvérének” ezekben a versekben: Mt 27,55-56; Mk 3,18; Mk 15,40; Jn 19,25 és Júd 1? Mit jelent az „elsőszülött”? (lásd: Kiv 13,2; Kiv 13,14-15; Szám 18,15)

A görög ,,adelphosz'' ugyan általában vérszerinti testvért jelent, a héber ,,ach'' (nônemben: acha) azonban közeli rokont is. A Septuaginta az utóbbi esetben is az adelphosz szót használja pl. Ábrahám testvérének nevezi unokaöccsét, Lótot (Ter 13,8. vö. uo. 14,12 és 16), Jákob pedig nagybátyját és apósát, Lábánt (Ter 29,10-14. vö. Lev 10,4; 2Kir 10,13). A testvér szó tehát magában sem nem bizonyít, sem nem cáfol.

Jézus testvéreit a Biblia sohasem mondj a Szűz Mária fiainak, még akkor sem, ha együtt szerepelnek Jézussal, mint a legtöbb esetben.

Mk 3,6: Nemde az ács ez, ,,a'' fia Máriának? Nem Jakab, József, Júdás és Simon testvére? -- Egyes magyarázók úgy vélik, hogy itt a névelô elkülöníti Ôt a többiektôl: egyszülöttet jelez.

Mk 3,21 és Jn 7,3-4 szerint a testvérek tekintéllyel lépnek fel vele szemben. Az akkori szokásjog alapján ez csak abban az esetben történhetett, ha idôsebbek voltak nála. De ha idôsebbek és testvérek, akkor hogyan lehet Jézus az elsôszülött? Tehát csak rokonai, esetleg unokatestvérei lehettek.

Jn 19,26-27-ben a kereszten függô Jézus Jánosra bízza édesanyját. Pedig a testvérek még éltek, sôt vele is tartottak, mint azt a mennybemenetel (ApCsel 1,14) története mutatja.

Mk 15,90 és Mt 27,56 Jakab és József anyját említi, aki nem Jézus anyjával, hanem minden valószínűség szerint a Mt 27,61-ben és 28,1-ben említett ,,másik Máriával'' azonos. Hiszen a sírhoz Máté 28,1 szerint a ,,másik Mária'', Márk szerint pedig (16,1) Mária, Jakab anyja ment. Ez a Mária valamiféle rokona lehetett Szűz Máriának. Jn 19,25: a kereszt alatt Mária, Kleofás felesége áll Jézus anyján kívül. Itt is ugyanarról van szó, vagy más valakirôl? Ennek a kérdésnek meglehetôsen nagy irodalma van, azt azonban máig sem sikerült tisztázni, hogy milyen rokonságban vannak a ,,testvérek'' egymással, Jézussal, és hogy kik a szüleik. Egy dolog bizonyos: ha vérszerinti testvérei volnának Jézusnak, a bibliai szövegek sokkal nehezebben lennének értelmezhetôk, mintha csak közeli rokonokat tételezünk fel.

"Jn 19,26-27-ben a kereszten függô Jézus Jánosra bízza édesanyját. Pedig a testvérek még éltek, sôt vele is tartottak, mint azt a mennybemenetel (ApCsel 1,14) története mutatja."

Jézus számára nem volt elsődleges szempont a vérszerintiség még ebben sem, valszeg ezért döntött úgy, hogy hogy a legjobb barátjára bízta Máriát.

Az egész kérdés csak azért olyan "fontos", mert a Mária-kultusz Bibliaellenes szokása miatt jó lenne ilyen dolgokkal is alátámasztani azt.

Csak ez nem egyszerű.

Tisztelte-e különös módon Máriát az I. századi keresztény gyülekezet?

Péter apostol egyetlenegyszer sem említi meg őt ihletett leveleiben.

Pál apostol nem használja a nevét ihletett leveleiben, hanem csak mint ’asszonyról’ beszél róla (Gal 4:4).

Milyen példát mutatott maga Jézus, amikor az anyjáról beszélt?

Ján 2:3, 4, Szep.: „És elfogyván boruk [egy kánai menyegzőn], mondá Jézusnak az ő anyja: Nincsen boruk. Mondá néki Jézus: Minek kivánod ezt tőlem asszony [Mit akarsz tőlem, asszony, G.—K., 1981]? nem jött még el az én időm.”

Mint gyermek, Jézus alárendelte magát anyjának és nevelőapjának. Ekkor azonban már felnőtt volt, ezért kedvesen, de határozottan visszautasította Mária irányítását, aki alázatosan el is fogadta a helyreigazítást.

Luk 11:27, 28, Kat.: „Még beszélt [Jézus], amikor egy asszony a tömegből felkiáltott: »Boldog a méh, amely kihordott, és az emlő, amelyet szoptál!« De ő ezt mondta: »Hát még azok milyen boldogok, akik hallgatják az Isten szavát, és meg is tartják!«”

Ha Jézus helyénvalónak tartotta volna, hogy különleges tiszteletben részesítse anyját, akkor itt biztos rendkívül kedvező alkalom kínálkozott volna rá; ő azonban nem tett ilyet.

Milyen történelmi eredete van Mária tiszteletének?

Andrew Greeley katolikus pap kijelenti: „Mária a nyugati világ történelmének egyik leghatalmasabb vallási szimbóluma . . . A Mária-szimbólum közvetlenül összeköti a keresztényi hitet az anyaistennők ősi vallásaival” (The Making of the Popes 1978. [USA, 1979] 227. o.).

Érdekes az a hely, ahol a Máriáról mint Isten anyjáról szóló tanítást megerősítették. „ Az efézusi zsinat 431-ben a Theotokosz bazilikában ült össze. Ha volt valahol egy olyan hely, ahol aligha utasították volna vissza az »istenszülő« megjelölést, akkor ez a város az volt, hiszen egyébként is közismert volt Artemisz, azaz római nevén Diana tiszteletéről, akinek a képmása állítólag a mennyből hullott alá a Kr. e. 330 óta Magna Maternek szentelt nagy templom árnyékában, valamint a hagyomány szerint Mária átmeneti tartózkodási helye is ez a város volt” (The Cult of the Mother-Goddess.

A Szentírásban melyik asszony adott életet annak a férfinek, aki kormányozni fogja a népeket? Mit mond a Jel 12 erről az asszonyról? Ki a Zsolt 45,10-17-ben szereplő arannyal ékesített királynő? Hogyan értelmezi ezt a zsoltárt a Lk 1,48? Ha Krisztus az Új Ádám (Róm 5,14-15; 1Kor 15,22.45), akkor ki az Új Éva? Az Ószövetségben ki az a két ember, aki eredendő bűn nélkül fogantak? Melyik három dolgot tartalmazta a Szövetség Ládája (lásd: Zsid 9,4)? Mit hordozott Mária szíve alatt, és mi módon hasonlít ez a Szövetség Ládájának tartalmára? Összehasonlítva a Lk 1,39-56-ot a 2Sám 6,2-16-tal, mi módon hasonlít Mária a Szövetség Ládájához?

Egyébként az Egyház Mária-kultusza már az első századokban is nagyon élő volt, erről az egyházatyák számos írása tanúskodik. Szent Jusztinusz és Szent Ireneus már a 2. században azt tanította, hogy Mária az új Éva, ki az új Ádámmal, Krisztussal egyesülve részt vesz a lelkek üdvözülésében. Az egyházatyák legnagyobbjai, Szent Efrém, Ambrus, Ágoston, Alexandriai Cirill, Konstantinápolyi Germán és Damaszkuszi János Máriát mind mint a szeplőtelenül fogantatottat tisztelték.

A Bibliában kevés szó esik Jézus anyjáról. Ez érthetô, hiszen az apostoli igehirdetés elsôsorban Urunk nyilvános működését, halálát és felmagasztalását hirdette, védelmezte és értelmezte; másodsorban a Jézus által felkínált üdvösséget és Isten uralmának közelségét; harmadsorban pedig a fokozatosan kibontakozó Egyház igényeit és a keresztény élet gyakorlati követelményeit. A Jézus anyjára vonatkozó hagyomány tanúi kevesebben is voltak, és ennek a hagyománynak írásba foglalása is jóval késôbb történt, mint az elôbb említett témaköröké. Ennek ellenére az ,,újszövetségi könyvek Egyházában ,az Úr anyjának' egészen különleges szerepe volt, éspedig magától értetôdô formában'', -- ahogy a liberális protestáns Bultmann megállapította. Gondoljunk ilyen helyekre: Gal 4,4; Mt 1. és 2.; Lk 1. és 2.; Jn 2,1-11; Jn 19,25-27.

Az elsô niceai zsinat (325) elôtti idôben a Szűzanyát mint Madonnát, vagyis gyermekével együtt ábrázolták. Emlegetése is Krisztus misztériumaival kapcsolatos, tehát ekkor még csak üdvtörténeti szerepében tisztelik. Legrégibb képe a Priscilla-katakombában (2-3. sz.), továbbá Szent Péter és Marcellianus katakombájában (3-4. sz.) látható. Már az 1. sz. végétôl emlegetik szüzességét, istenanyaságát és közbenjárását.

A negyedik század elejérôl származó papyruson szerepel a Sub tuum praesidium kezdetű imádság, ebben a században találkozunk az elsô Mária-ünnepekkel is, amelyek Keleten az 5. században már kifejezett tartalommal bírnak. Ugyanakkor kezdenek templomokat építeni tiszteletére. Athanasius és Ambrosius óta mintaképnek tekintik, az elsô nyugati hozzá intézett imádságot pedig Ágostonnál olvassuk.

Tisztelete különösen tért hódít a keleti liturgiában. Dicsérete mindennapivá lett (400 körül). És, hogy ez a Mária-tisztelet mennyire átjárta a tömegeket is, mutatja a Nestoriusszal szemben megnyilvánult heves tömegtüntetés. Nagy hatással volt a Mária-tisztelet elterjedésére az efezusi zsinat (431).

Hogy a hivatalos Egyház milyen álláspontra helyezkedett, mutatja, hogy a 6. században már belevették nevét (több más szent névsora élén) a római misekánonba.

Legnagyobb hullámokat a Mária-tisztelet a középkor végén, a trienti zsinat után és századunk közepe táján vetett: Ave Maria, Angelus, harangozás, szentolvasó, skapuláré, új ünnepek, társulatok, Mária-kongregációk, szerzeteknek és egyéb társulatoknak oltalma alá való helyezése, Mária-oltárok, kegyhelyek, jelenések, mariológiai kongresszusok stb.

A II. vatikáni zsinat a liturgiáról és az Egyházról szóló konstitúcióiban arra törekedett, hogy az istenanya tiszteletének biztosítsa helyét a Biblia és a krisztocentrikus teológia értelmezése szerint. Azóta bizonyos ájtatosságok részben átalakultak, részben elavultak. A papi szolgálatról és a pap életérôl szóló zsinati határozat sem említi a papi lelki élet tartozékai közt a napi szentolvasó imádkozást (bár egyes zsinati atyák szerették volna bevenni), mert a keleti Egyházban az nem szokásos. Ugyanakkor buzdítja a papokat, hogy küldetésükben tartsák szemük elôtt a Boldogságos Szűz Anya példáját. Ô ,,a Szentlélek vezetése alatt tökéletes teljességben szentelte magát a megváltás misztériumának. A papok tehát gyermeki odaadással tiszteljék és szeressék ôt, az Örök Fôpap édesanyját, az apostolok királynôjét és szolgálatuk oltalmazóját.'' (P 18).

Az 1974. február 2-án kelt ,,Marialis cultus'' kezdetű Apostoli Buzdítás úgy mutatja be a Szent Szüzet, mint az Egyház mintaképét Isten tiszteletének gyakorlásában. De magát Máriát is megilleti a tisztelet, hiszen Isten különleges szerepet juttatott neki megváltói tervei megvalósításában. Mivel alakja a Bibliában elválaszthatatlanul hozzákapcsolódik Krisztushoz és az Ô művéhez, tiszteletét is a krisztocentrikus szellemnek kell áthatnia, ahogy az a liturgikus reform során elvben már megvalósult. Ezért a liturgián kívüli ájtatosságoknak összhangban kell állniuk a liturgikus istentiszteleti formákkal, összekeveredniük azonban nem szabad. Különösen ajánlja a pápa az Úrangyala és a szentolvasó elmélkedô imádkozását, mert ezek révén alkalmunk van arra, hogy Szűz Mária lelkének tükrében szemléljük a megváltásunkra irányuló eseményeket.