Hogy kell ezt érteni? (lenn)

Hát komoly problémákat okoztál nekem.

Úgy vélem, ismerem önmagamat. Törekszem is erre, mert számtalan tapasztalat bizonyítja hasznosságát. Ámde istent mégse ismerem. A probléma abban van, hogy mivel önmagam kellően ismerem, ezért a napi életben nincs szükségem másra. Megvizsgálom mit tehetek, mi értelmes, mi jó. Aztán teszem. Ennyi.

Nagyon jó kérdés, mert ez egy olyan terület, ahol sok a félreértés. Kelemen itt nem olyan értelemben használja az önmagunk ismeretének a fogalmát, ahogy azt a különböző önismereti tréningeken alkalmazzák. Ezek az önismereti tréningek és önismereti terápiák a pszichés önismeretet célozzák meg.

Alexandriai Kelemen viszont a spirituális (pneumatikus) önismeretről beszél, amikor a pszichés paramétereinken túlhaladva és a saját egónkon is túllépve az Isten-képmásságot fedezzük fel személyiségünk legmélyén.

Ennek is van egy speciális módszertana, ez a belső ima, a szív imája, vagy ahogy a nyugati egyházban inkább nevezik, a szemlélődő (kontemplatív) imádság. Amiről Kelemen beszél, annak a gyakorlati megvalósulását itt olvashatod kicsit részletesebben:

[link]

2-es vagyok, miközben gépeltem, más már válaszolt.

Nos az 1. válaszoló tipikus példa az általam említett félreértésekre, Alexandriai Kelemen egyáltalán nem erről beszél. :)

Ez az idézet akkor érthetőbb, ha a teljes az idézetet nézzük:

"Aki Istent ismeri, önmagát is ismeri; aki önmagát ismeri Istent is ismeri."

A mondat első fele azt mondja lényegében, hogy minden embert Isten önmaga "arcképére" teremtett. Tehát aki helyesen akarja ismerni önmagát, annak előbb meg kell ismernie Istent.

Jézust nem nehéz megismerni, mivel itt élt közöttünk, és tudjuk mit csinált, hogyan gondolkodott, ha pld. éhes volt, vagy ha bántották.

Azt a szeretet pedig amit a gyakorlatban is láthattunk, és tapasztalhattunk Jézusnál, az a szeretet van bennünk is, mivel az Isten "önmaga arcképére" teremtette meg a lelkünket.

Tehát aki az elromlott emberi természete szerint szeretné önmagát megismerni, akkor egy téves önképpel (önismerettel) azonosítja önmagát, amely igazából nem is az eredeti tisztának és jónak teremtett önmaga, hanem csak az elrontott önmaga. (pld hitetlensége, önzőség, felelősség áthárítás, téves önazonosság stb.).

Ezért igaza van Alexandriai Kelemennek, amikor azt mondja lényegében, hogy ne az elrontott önmagaddal azonosítsd magad, hanem ismerd meg Istent, ha tudni szeretnéd, hogy milyen is vagy igazából.

Tehát nem az a lényeg, hogy milyenek vagyunk, hanem az a lényeg, hogy KIÉ vagyunk!

Nem baj, ha most még botladozunk, hibákat követünk el, a megromlott természetünk miatt, mivel az Isten képes újjászületés által (Jn3) ismét helyrehozni az elrontott önmagunkat.