A szerzetesek papok hogy csinálják hogy egyedül élnek, hogy birják ki?

Honnan veszed, hogy nem esnek kísértésbe? Sokakkal megtörténik, nyilván. Csak nem engednek neki.

S van, aki nem papként is kibírja, főleg, ha valami más veszi el az energiáit, sőt, vannak aszexuális emberek is, bár ez viszonylag ritka. De olyan azért sok akad, aki adott esetben évtizedekig elvan szexualitás nélkül. Nem egy kötelező elem, csak egyeseknek nagyon erős a késztetés és nem működnek megfelelően, ha ez kiesik.

Úgy hogy hisznek. Mivel Jézus azt mondta hogy: Semmi sem lehetetlen annak aki hisz. De sok bibliai ige tanusítja azt hogy lehet így élni. Illetve a biológia is elismeri ezt. Meg a jogtudomány is (hiszen az alaptörvényben nincsen benne hogy nem lehet szex nélkül élni), meg a társadalomtudomány is mivel az ember azt cselekszi amit akar.

DE ENNEK MI KÖZE VAN AZ EZOTERIÁHOZ?

Figyej, alapból nem lesz szerzetes v. Pap egy potens férfi.

Ezt a férfit idézőjelesen értsd, a pap nem férfi. Egyetlen nő sem néz rá férfiként,de nem ezért, hanem miután pappá szentelik megváltozik a gestaltja.

Én ismerek egy "papot", aki felszentelése után ébredt rá, hogy a muff többet ér az életben, mint a prédikálás. Feladta a hivatását, már gyereke is van. Aztán más szakmát választott magának.

A mi papunknak, amíg a szolgálati lakásban élt, addig mindig volt egy "házvezetőnője". Azt senki sem tudja, hogy hogyan vezették a házat mikor kettesben voltak otthon. :-) Ja, és a sonkák, csülkök, rúd szalámik állandóan ott lógtak a pap spájz-ében. Persze ő hirdette a legjobban a nagyböjtöt és a húshagyó keddet.

Ki tudja, hogy a papok közt is a "nagykutyák" milyen pedofil, aberrált dolgokat csinálnak, amikor nem látja őket senki sem.

Az intenzív hitéletnek nagyon fontos eleme a szexuális önkontroll. Az ókorban és a középkorban kasztráltakat nem is vették fel szerzetesnek, mert nekik ezzel a dologgal nem kell megküzdeniük, így az ő "felajánlásuk nem volt "teljesértékű".

Ha komolyan érdekel a téma, olvasd el:

Anselm Grün: Élet az életért vagy Anselm Grün: Teljes élet cölibátusban

A kettő ugyanaz a könyv, csak két különböző címen is kiadták magyarul.

Anselm Grün bencés szerzetes, aki maga is cölibátusban él, emellett gyóntató pap, aki szerzeteseket és apácákat is gyóntat, így szélesebb körű tapasztalatai is vannak a téma kapcsán (ezekről természetesen a gyónási titok megsértése nélkül beszél).

Teljesen nyíltan, mellébeszélés nélkül ír a témáról, tényleg érdemes elolvasni.

Mindenkinek, aki keresztény életet szeretne élni, igyekszik a gondolkodásban változtatni.

Istenünk nem mondta, hogy papi vagy szerzetesi rendet kell létre hozni e miatt.

Ugyan is ezt minden magát kereszténynek vallónak be kell tartania, ha nem kötött házasságot.

sok keresztény testvérem is így él, vállalva az egyedülállóságot.

Isten pedig nem kér lehetetlent,