Ha egyedül vagyok mindig egy bizonyos gondolat kerülget. Mit tegyek?

Nekem 3 éve halt meg papám, azóta szörnyű rémálmok kísértenek vele kapcsolatban, amiből sírva, sikítozva, félelemtől reszketve ébredek föl. Nem hiszek a szellemekben, úgy vagyok vele, ha léteznek is, miért bántanának pont engem? Ha valaha is történne valami paranormális bajom, nos legalább nem ettől parázva éltem le az életemet. Nagyobb a valószínűsége, hogy nem tudtál rendesen elbúcsúzni tőle, esetleg valami még köt hozzá (a családom pl. engem okol a haláláért, de ez hosszú sztori, csak példának hoztam föl). Normális, hogy a halálon gondolkozol, mindenki foglalkozik vele, ki mikor és mennyit... Beszélgess hozzád közelállókkal, gyászolj, amíg jól esik, de a barátaitokkal felejtsétek el ezt a butaságot. Rendbe fogsz jönni, esetleg kérj segítséget egy pszichológustól.

19/L

Nekem tavaly halt meg Nagymamám, és szerintem összeomlottam. Rengeteget gondolkozom rajta, magamat okolom, amiért nem ragadtam ki a környezetéből, hogy velem legyen és kényelmesen éljen. Idén az volt az érzésem, hogy utánahalok..félelmetes, mit be tud képzelni magának az ember.Ezek nagyon nehéz dolgok, főleg ilyen fiatalon..

Én folyton rágondolok, cukorbeteg volt, és mindig a fejemben van, hogy úgy főzzek, hogy Ő is tudjon enni belőle..Meg elképzelem, hogy mire mit mondana, hogy néha büszke lenne rám. Szóval velem van úgymond. Olyan cinkosom lett.

Nekem az segít, hogy sokat gondolok Rá, és igyekszem úgy élni, hogy örvendjen nekem ott fenn.