Azt szeretém megkérdezni, hogy a keresztények istene megegyezik a zsidók gyilkos istenével szerintetek?

"Minden rossz a gonosztól.

Minden jó istentől származik. "

És a gonosz kitől származik? Elvégre Isten volt az, aki az egész világot megteremtette, még a Biblia is írja, hogy "minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett". Akkor a gonosz honnan lett?

> Minden rossz a gonosztól.

> Minden jó istentől származik.

Tök jól hangzik. De tényleg. Aki nem gondol bele, annak ennyi magyarázat elég is. De azért gondoljunk bele kicsit. #21 felvetése teljesen jogos.

Ugye minden gonosz a Sátántól származik, aki egy angyal volt, aki fellázadt Isten ellen, és tőle származik minden gonoszság. Már most pusztán logikailag három eset lehetséges:

1. Az angyalokat – így Lucifert, későbbi nevén a Sátánt – nem Isten teremtette, felettük a hatalma korlátozott. Ebből viszont az jön ki, hogy Isten nem mindenható, és nem a teljes világ egyedüli teremtője.

2. Isten teremtette az angyalokat, köztük Lucifert is. De nem látta előre, hogy Lucifer lázadó természetű, és fel fog lázadni Isten műve ellen. Ebből is az jön ki, hogy Isten nem lát mindent előre, nincs tisztában a tettei következményeivel, ergo megint csak az jön ki, hogy Isten nem mindenható. Illetve közvetett módon – ha nem is akarta így – ő minden gonoszság forrása is.

3. Isten teremtette az angyalokat, látta előre, hogy Lucifer fel fog lázadni. Ekkor viszont Isten nem lehet minden jó forrása, hiszen tudtával teremtett gonosz lényt.

Vagy le is egyszerűsíthetjük a kérdést. A világban számtalan keresztény ember van, akiknek jó része valóban igazi keresztén, betartja a tízparancsolatot, Jézus tanításának szellemében gondolkodik, él. Mégis érik őket igazságtalannak tartott események, kirabolják őket, fiatalon meghalnak egy balesetben, halálos betegségben szenvednek, rosszabb helyeken lemészárolják őket. Szenvednek, legalábbis így élik meg. Most kérdés, hogy Isten nem tudja, vagy nem akarja megakadályozni, hogy ezek a igazságtalan, gonosz dolgok megtörténjenek? Itt nagyon egymást kizáró tulajdonságai Istennek, hogy egyszerre jó és egyszerre mindenható. Persze ha egy keresztény embert, papot megkérdezel, akkor el fogja neked mondani, hogy bizonyára Istennek általunk meg nem értett tervei vannak, „Isten útjai kifürkészhetetlenek”. Jó, de akkor miért nem úgy alakította a világot Isten, hogy ezek az emberek azt, ami történik velük, azt ne szenvedésként, igazságtalanságként éljék meg.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

Ez a bajom alapvetően a keresztény vallással. Az egy dolog, hogy nem hiszek benne, hiszen ez nem elhatározás kérdése, vagy valakiben benne van a hit, vagy nincs, és hiába határozza el, hogy holnaptól nem hiszek / hiszek Istenben, az nem változtat semmin. A fő bajom a kereszténységgel, hogy a világképe nem áll össze konzisztens, ellentmondásos egésszé. A legtöbb ember persze nem tud, vagy sokkal inkább nem is akar bizonyos kérdéseket feltenni, de ettől még a kérdések nyitottak, és nincs rájuk jó válasz. Már beszélgettem erről térítő civilekkel, meg papokkal is, akik azért eléggé ismerik a vallást, de bizonyos kérdésekre ők sem tudtak választ adni.

Például itt ez a szabad akarat dolog. Az ember sorsa előre meg van írva? Isten előre eldöntötte, hogy ki lesz jó és ki lesz rossz, ki jut a mennyországba, és ki jut a pokolra? Mert ez nem tűnik túl fairnek, azok számára, akik ez utóbbi kategóriába tartoznak. Vagy mi magunk alakítjuk a sorsunkat, van szabad akaratunk, dönthetünk? Akkor viszont Isten teremtett minket ilyennek, ő akarta, vagy ha úgy tetszik, ő engedélyezte számunkra, hogy dönthessünk rosszul. Innen nézve meg megint nem túl igazságos, ha a rossz döntésekért büntetést kapunk, méghozzá nem is enyhe büntetést.

Mondok egy analóg példát. Én mondjuk egy apuka vagyok. Az asztalon otthagyok egy tábla csokit. Nem megyek oda a fiamhoz személyesen, hogy „figyi, itt ez a csoki, ne edd meg, mert ezért meg ezért, mondjuk mert ajándékba lesz”. Személyesen nem mondok semmit a fiamnak, egy árva szót sem szólok hozzá. A fiam persze Pistikétől azt az információt kapja, hogy állítólag a csoki megevése büntetéssel jár. Józsikától meg azt hallja, hogy nem jár büntetéssel. A fiam persze, hogy tanácstalan az egész csoki üggyel kapcsolatban. A fiam mégis úgy dönt – és én hagytam, hogy úgy döntsön, pedig elzárhattam volna azt a csokit a szekrénybe, ahol nem találja meg, azt sem tudja, hogy létezik –, hogy megeszi a csokit. Én várok egy napot, de továbbra sem mondok semmit. (Értsd: Isten megvárja, hogy meghaljunk.) Ha addig nem bánja meg a tettét, amiről nem is tudja teljes bizonyossággal, hogy büntetés-e a következménye, akkor esete kiállok elé, és szobafogságra ítélem. Akkor már hiába bánja meg a tettét, hiába jön rá, hogy hibásan döntött, és Pistikére kellett volna hallgatni, nem Józsikára, akkor is szobafogságra ítélem. De nem egy napra, egy hétre, hanem amíg világ a világ, addig szobafogságban fog élni. Most ezután próbáljon valaki úgy látni engem, hogy én egy felelős, a fiamat szerető, igazságos apa vagyok…

> Igen de pistike nem gyilkos.

Látom nem sikerült megtalálnod a párhuzamot a két dolog között. Próbáld újra elolvasni, amit írtam. Isten nem áll ki eléd személyesen, és nem mondja azt, hogy „figyi, a paráználkodás bűn, amiért megbüntetlek”, vagy „figyi, ha az Úr napját nem szenteled meg, akkor a pokolra kerülsz”. Személyesen nem mondja ezt nekem. Vannak emberek, akik hívők (Pistikék), akik szerint ezek bűnök, „állítólag” Isten ezt mondta. Vannak emberek, akik mondjuk buddhisták, vagy ateisták – Józsikák –, ahol ezek nem számítanak bűnnek. Én meg támpont híján vagy egyiknek, vagy másiknak hiszek. Hozok egy döntést, hogy márpedig én Vicuskával eljátszok az ágyban – anélkül, hogy feleségül akarnám venni, vagy gyereket akarnék nemzeni –, vagy úgy döntök, hogy szombaton meg vasárnap is dolgozom, felásom a kertet, ahelyett, hogy templomba mennék, mert nem vagyok meggyőződve hogy Isten egyáltalán létezik. Isten ezután sem szólít meg személyesen, nekem fogalmam nincs, hogy melyik vallás az igazi, már ha van igazi vallás. De tegyük fel, hogy tényleg a kereszténység az igazi vallás. Most ha meghalok, és addig nem hittem Istenben, így néhány törvényét nem tartottam be, nem bántam meg azt a pár éjszakát Vicuskával, meg más lányokkal, nem bántam meg, hogy nem jártam templomba, akkor a halálom után hiába tapasztalom meg Istent, és kapok bizonyságot a létezéséről, már hiába gondolom azt, hogy Vicuskával az az affér lehet, hogy nem volt jó ötlet, vagy vasárnap mégis templomba kellett volna menni, már késő. Én a pokolra kerülök, mégpedig nem egy hónapra, nem egy évre, nem is tíz évre. Függetlenül attól, hogy amúgy nem voltam rossz ember, nem ártottam szándékosan senkinek, sőt sokat segítettem másoknak, áldozatot hozva értük.

Legalábbis a kereszténység ezt tanítja, így festi le az isteni igazságszolgáltatást. Ez pedig nekem fényévekre van attól, amit igazságosnak tartok.

(Amúgy igen, a fiam – és nem Pistike – az analóg példában nem gyilkos. Csak falánk volt. A falánkság meg a hét halálos bűn egyike, aminek a büntetése kvázi öröké tartó pokol.)

A zsidók Istene ugyanaz, Aki a keresztények Istene Istene!

Isten nem változik, mindig ugyanaz marad!

Kedves Kérdező.

Isten nem ember.

A szeretete pedig nem érv arra, hogy szabadon bűnözhetsz.

S ha úgy volna ahogy mondod, akkor feleslegesen írta le a következményeit a tettednek.

Már pedig ha hozott egy törvényt, és azt megszeged, nem jutalom jár érte. Hanem az a büntetés, amit azon helytelenség elkövetésére kiszabott.

S Isten mindenkinek az Istene,

Hogy régen egy bizonyos ember csoportot választott ki, annak is meg van az oka.

Sajnos a Biblia ismereted hiányossága miatt teszel fel kérdéseket.

Ha megismernéd a Teremtőt, akkor nem lennének ilyen kérdéseid.

"a zsidók gyilkos istene":

"Örökkévaló, Örökkévaló irgalmas és kegyelmes Isten, türelmesen elnéző, nagy a kegyelemben és az igazságban. Megőrzi a kegyelmet ezredízig, megbocsátja a bűnt, az elpártolást és a vétket, de teljes fölmentést nem ad, megemlékszik az atyák bűnéről a fiakon és unokákon harmadíziglen és negyedíziglen is." ( Mózes második könyve 34. fejezetének 6-7. verse )

Tényleg "gyilkos"?