Mit tegyek, ha vergődöm a vallások között és nem tudom, ki, mi vagyok? Kezdek megőrülni, eltereli a figyelmem a normális gondolkodásról, kötelességeimről is.

Régen, a vallások megismerése előtt egyenesen ateista voltam, a természettudományok éltettek. De ez valahogy elmúlt.

Utána néztem egy-két dolognak, talán egy kép vagy videó miatt és leragadtam az első vallásnál életemben. Azóta csak ez érdekel, ez éltet, teljes szenvedéllyel kutatok minden vallást. Szörnyen sajnálom, hogy ez lett belőlem, pedig sokra vihettem volna, de már lassan késő.

Eddig orvos akartam lenni, de most már egyenesen hidegen hagynak a reáltudományok, minden álmom, hogy valamelyik kultúrkörről tanuljak, régész vagy vallástörténész legyek.

Most is áhh, természettudományos tantárgyakból (is) kellett volna készülnöm, de ehelyett a vallásokról olvastam...

Annyira gyűlölöm magam, nem vagyok méltó erre az élethelyzetre, hogy van lehetőségem tanulni és van étel az asztalon. A helyemre annyi, de annyi tanulni vágyó, kedves, ártatlan lélek volna érdemesebb.

Véleményem szerint nem becsülöm meg, amim van.

Ohh. Tényleg szomorúvá tesz. :/

Hogy lenne kamu?

Egy kétségbeesett, lázasan gépelő holnap dolgozatot író kamaszlány vagyok, nem tudom, hol a helyem.

Barátaim nincsenek, kikkel megbeszélhetném.

A szüleimet pedig nem terhelném le ilyenekkel, van elég bajuk így is.