Milyen bizonyítékok vannak a Jelenések könyvének jánosi szerzősége mellett?

Ki volt János, akire mint a Jelenések könyvének írójára az első fejezetben utalás történik? Azt olvassuk róla, hogy ő Jézus Krisztus rabszolgája volt, valamint testvér és részestárs az üldöztetésben, akit Pátmosz szigetére száműztek. Egész biztosan jól ismerték őt első olvasói, s így nem volt szükség arra, hogy többet írjon magáról. Az író csakis János apostol lehetett. Ezt a következtetést a legtöbb régi történész támogatja. Papiasról, aki az i. sz. II. század első felében írt, azt mondják, hogy apostoli eredetűnek tartotta a könyvet. A második században élt Jusztin vértanú „Dialogue With Trypho, a Jew” (LXXXI) című művében ezt írta: „Volt közöttük egy bizonyos ember, akinek a neve János, Krisztus apostolainak egyike, aki a neki adatott jelenések által prófétált.” Irenaeus kifejezetten János apostolt nevezi meg a könyv írójának, ugyancsak ezt teszi Alexandriai Kelemen és Tertullianus is, akik a II. század végén és a III. század elején éltek. Origenész, a III. század jeles bibliatudósa ezt mondta: „Arról beszélek, aki Jézus keblére hajolt, Jánosról, aki hagyott számunkra egy evangéliumot . . . , és aki a Jelenések könyvét is írta.

Euszebiosz: The Ecclesiastical History, VI., XXV., 9., 10.

Az a tény, hogy János más írásai oly nagyon hangsúlyozzák a szeretetet, nem jelenti azt, hogy ő nem írhatta meg a nagyon erőteljes és kifejező Jelenések könyvét. Éppen János és testvére, Jakab volt az, akit mély felháborodás töltött el egy bizonyos város szamaritánus lakói miatt, s tüzet akart aláhozni rájuk az égből. Ezért kapták a „Boanerges”, vagyis a „Mennydörgés fiai” melléknevet (Márk 3:17; Luk 9:54). Ez a stílusbeli eltérés nem okozhat nehézséget, különösen ha arra gondolunk, hogy a Jelenések könyvének alapgondolata egészen más. Amit János ezekben a látomásokban látott, az nem hasonlítható semmihez a korábban látottak közül. A könyv feltűnő összhangja a prófétai Írások többi részével kétségbevonhatatlanul azt bizonyítja, hogy a Jelenések könyve Isten ihletett Szavának hiteles része.

A legkorábbi tanúbizonyság szerint János i. sz. körülbelül 96 táján, tehát megközelítőleg 26 évvel Jeruzsálem pusztulása után írta a Jelenések könyvét. Ez Domitianus császár uralkodásának vége felé lehetett. Ennek igazolásául Irenaeus „Against Heresies” (V., XXX.) című művében az Apokalüpszisz könyvéről ezt mondta: „Ezt a könyvet ezelőtt nem olyan régen, majdnem a mi napjainkban, Domitianus uralkodásának végén látták.” Euszebiosz és Jeromos egyetértett ezzel. Domitianus annak a Titusnak volt a testvére, aki a római seregeket vezette Jeruzsálem megsemmisítésére. Titus halálakor lett császár, 15 évvel a Jelenések könyvének megírása előtt. Ez a császár megkövetelte, hogy istenként imádják, s felvette a Dominus ac deus noster (vagyis: „Urunk és istenünk”) címet. A császár imádata nem zavarta azokat, akik hamis isteneket imádtak, de az első keresztények nem vehettek részt ebben az imádatban, és ők nem is voltak hajlandók hitükben megalkudni. Ezért Domitianus uralkodásának (i. sz. 81–96) vége felé súlyos üldözés következett a keresztényekre. Úgy vélik, hogy Domitianus száműzte Jánost Pátmosz szigetére. Amikor Domitianust 96-ban orvul megölték, utóda Nerva lett, egy sokkal türelmesebb császár, aki nyilvánvalóan szabadon engedte Jánost. A Pátmosz szigeti fogsága alatt kapta János azon látomásait, amiket leírt.

The Lives of the Caesars (Domitianus, XIII., 2.).

The Ante-Nicene Fathers, I. kötet, 559., 560. oldal.

köszönöm

noss Isten tudja legjobban, történelemben ez mindig nehéz, a bibliát meg ugye már ízekre szedték, és ha csak egyetlen apró kicsit is logikusnak tűnő érv van ,hogy "ó az nem is biztos hogy úgy van" már hajlunk rá, hogy az tényleg nem úgy volt

más esetben meg gyakran egyetlen forrás anyaga és az abból levont következtetések bekerülnek a történelemtankönyvekbe, a színvonalasabbja esetleg apróbetűvel oda írja hogy ezt csak XY forrásból véljük tudni

Szia!

Euszebiosz írja ez egyháztörténetében, hogy János apostol volt az, akit Páthmos szigetére száműztek, kényszermunkára, Domitiánus császár ideje alatt. (Ókeresztény Írók: Eusebios, 114 o.) Szabadulása után az efézusi keresztények püspöke lett, és ekkor volt lehetősége a látomást leírni (117. oldal).

Ami feltűnő még az az azonos fogalmak használata János evangéliumával:

- Az élet vize - Jel. 21,6. 22,17. vö. Ján. 4,10. 7,38

- Aki szomjúhozik jöjjön el - Jel. 22,17. vö. Ján. 7,37.

- A“Látszat” vagy “orca” szavakat egyedül János használja az evangéliumában és a jelenésekben. Ján. 7,24. 11,44. vö. Jel. 1,16.

Az is feltűnő, ahogyan az apostol az Úr Jézus Krisztust álltja a könyv középpontjába: a “Jézus Krisztus kijelentése” meghatározást egy címnek is lehet tekinteni, olyan címnek, amelyet János apostol adott könyvének. Ez a gondolatmenet feltűnően azonos az evangélium, és a jánosi levelek gondolatmenetével, és dominánsan különbözik a többi általunk ismert korabeli pszeudoepigráfok: Péter, Pál, Tamás és István apokalipszisétől.

Üdv. Péter