Isten hazudott Ádámnak és Évának?

Ezért mondtam, hogy a történet jelképes, és felesleges a részleteken gondolkodni.

Ma már ezt csak a laikusok és a fundamentalisták teszik [akik történelemkönyvnek tekintik a Bibliát], a szakemberek, és az ő írásaikat olvasók, már nem.

Dante

Szervusz.

Ezt a kérdést már feltették egyszer, vagy többször is.

Nem a Fa gyümölcsének az evése volt a bűn, hanem a mögötte lévő engedetlenség.

Az a Fa ugyan olyan volt, mint bár melyik, de azt az egyet jelölte ki, mint Isten azon jogát, hogy Ő határozhatja meg az erkölcsi elveket az embereknek, vagy is Ő dönti el mi a jó, és mi a rossz.

Ádámék, önként úgy döntöttek, hogy maguk akarják meghatározni mi a jó és a rossz, és nem akarják Isten ezen vezetését, nincs szükségük Istenre.

"De a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz."

A héber szöveg kicsit félreérthető: szó szerint így hangzik: "amely napon eszel róla meghalni meghalsz".

Ez a infitivusz+ige szerkezet a bizonyosság kifejezésére használatos, tehát inkább így fordítandó: amely napon eszel róla biztosan meghalsz, de mivel tudjuk, hogy aznap nem haltak meg, ezért valószínűbb, hogy a szerző inkább ezt akarta mondani: amely napon eszel róla, biztos lesz, hogy meg kell halnod. Tehát a halandóság s nem maga a halál lesz biztos "azon a napon". A halandó, mint beálló melléknévi igenév nem része a héber nyelvnek. S valóban elbeszélés tényleg erről szól: az evés napján estek el az élet fájától, ami a történet szerint a halandóságukat, de nem az azonnali halálukat jelentette.

Nem arról van tehát szó, hogy Isten hazudna a történetben, hanem sokkal inkább, hogy rosszul fordítjuk a szerző mondanivalóját.

@Kérdező

"Aki pedig azt mondja, hogy ez jelképes: Nagyon sokan ezt szó szerint veszik még a mai napig is, lásd itt"

->A tömegnek nem mindig van igaza (lásd Jézus elítélésénél).

Azért veszik sokan szó szerint mert eleve úgy indulnak neki, hogy az olvasásnak, hogy a Biblia egy történelemkönyv, és hallani sem akarnak arról, hogy esetleg bizonyos történetek nem valódi történelmi eseményeket örökítenek meg. Pedig ez az igazság. A Bibliában ugyanis többféle műfajú könyv van, és mindig a műfaj határozza meg, hogy valamit szó szerint értelmezünk-e vagy sem.

Ha a teremtéstörténet szövegének feltárjuk a történelmi hátterét, és elvégzünk rajta egy műfaji elemzést teljesen biztossá válik, hogy ott nem egy történelmi feljegyzésről van szó. A fordításból egyébként nem látszik, de maga az eredeti héber szöveg is jelzi sok helyen, hogy nem történelemről, hanem bölcsességirodalomról van szó.

Persze ha szó szerint akarod érteni, ám megteheted, a te dolgod.

Dante