Mi a véleményetek ha az ima erejét ebből a szempontból is megvizsgáljuk?
A Healing Words megjelentetésének eredményeképpen országszerte számtalan lehetőségem nyílt a hallgatósággal megvitatni az ima kérdését. Szinte minden alkalommal feltette valaki a kérdést: „Ha bizonyítható, hogy az ima segíthet, igazolható-e az is, hogy káros hatása lehet?" A hallgatóság e kérdésre adott válaszreakciója ugyancsak furcsa volt. A kérdés feltevőjére rendszerint rosszalló pillantásokat lövelltek, mintha tilosba kalandozott volna.
Nem bízunk teljesen az imában, talán mert olyan erőket idéz meg, melyeket érzésünk szerint nem tudunk megérteni és ellenőrzésünk alatt tartani. Kerényi Károly mítoszkutató például A görögök istenei című művében rámutat, hogy a görög hadisten, Árész neve az ógörögben „ ara " - átok volt, noha ez a szó egyúttal imát is jelentett. 1 Az ima, úgy tűnik, már régóta összefüggésben áll az erőszak és az ártalom fogalmával.
Olyan esetekben is gyakran felszínre tör az imától való félelem, amikor azt jótékony módon alkalmazzák, mint az megesett egy igen színvonalas New England-i mentálhigiénés központban is. Az egyik pszichoterapeutát behívatta a klinika igazgatója, hogy magyarázatát kérje, miért épülnek fel, s hagyhatják el az intézetet hamarabb az ő betegei, mint kollégáinak páciensei.
- Miért gyógyulnak gyorsabban a betegeid? Mit csinálsz másképp? - érdeklődött. Amikor a terapeuta elmondta, hogy imádkozik betegeiért, s úgy érzi, talán ez lehet a magyarázata az eltérő klinikai eredményeknek, nyomban megbeszélést hívtak össze a többi terapeuta részvételével, hogy megvitassák a helyzetet. Mindenki roppant nyugtalan volt a meglehetősen ellentmondásos gyógymód miatt. Végül utasították a terapeutát, hogy hagyjon fel az imádkozással, mert az „igazságtalan előnyhöz" juttatja pácienseit.
Florence Nightingale, a modern beteggondozás megalapítója mélyen spirituális lelkületű asszony volt, akit szerfelett aggasztott az a lehetőség, hogy az imát mások manipulálására is lehet használni. Isten tökéletessége abban rejlik, mondta, hogy megváltoztathatatlan. Ha az emberek imái változtatnának rajta, azon embertársaink kényének-kedvének lennénk kiszolgáltatva, akik a Mindenható tudatát imáikkal megváltoztatni igyekeznek. Az „öreg James Martint" emlegette, aki jobb szerette, ha minden ima szövege rögzített és megfelelően szerkesztett, mert ugyancsak aggódott amiatt, hogy néhány ember esetleg majd azért fog imádkozni, hogy „az ő pénze a saját zsebéből az övékbe vándoroljon."
Ám azok is ellentmondásos helyzetben lehetnek, akikért imádkoznak. Surviving AIDS (Túlélni az AIDS-t) című könyvében Michael Callen, a neves énekes és aktivista a következőket írja: „Nemrégiben a tudomásomra jutott, hogy metodista anyám imacsoportot szervezett, melynek tagjai rendszeresen imádkoznak gyógyulásomért. Egyszerre fogott el mély meghatottság és rettenet."
Néhányan azért nem szeretik, ha imádkoznak értük, mert az imát kéretlen behatolásnak tekintik „pszichikai terükbe." Én azonban azt is hozzátenném, valahol mélyen ott lappang bennük az ősi félelem, hogy mások gondolatai vagy kívánságai befolyásolhatják őket vagy árthatnak nekik, ugyanakkor visszatetszést szül bennük az a lehetőség, hogy talán maguk is birtokában vannak olyan erőknek, mellyel -
elméjükkel irányítva azt - kárt tehetnek másokban.
A görögök velünk ellentétben nem voltak ilyen kényes ízlésűek, amikor arról volt szó, hogy elménk révén árthatunk másoknak. Platón törvényei igen lényegre törő módon közelítették meg a problémát. Az államférfi halálbüntetést javasolt kimérni mindazokra, akik „varázsigéket, bűbájt, ráolvasásokat vagy másféle boszorkányságot alkalmaznak bajkeverés céljából..." Mi lenne, ha komolyan vennénk az elme negatív hatásai mellett szóló bizonyítékokat, melyeket hamarosan közelebbről is megvizsgálunk? Mi lenne, ha elítélnénk népességünk azon öt százalékát, akik a negatív ima „bűnébe estek"? Börtönbe zárnánk őket? Aligha. Az ima hatásainak a rácsok nem vetnek gátat.
válasza:
válasza:Szervusz
Isten nem adja az áldását az átokra.
S nem is közreműködik annak megvalósulásában. Ahogy Jézus is hangsúlyozta, hogy ha az Atya akaratát egyezően kérünk valamit megadja a megfelelő időben és módon.
Az Átok soha nem lesz Isten szemében meghallgatható ima.
Aki ilyet tesz, az Isten haragját hívja ki maga ellen, mert ellenkezik a szeresd felebarátod, vagy ellenséged, kérés ellen-
válasza:Az ima egy élő kapcsolat Istennel. Nem szómágia, és nem ráolvasás. Meg nem is kívánságműsor, hogy Isten majd azt fogja tenni amit kérünk tőle, el tudja Ő azt dönteni nélkülünk is, hogy mit tegyen.
A másokért való imának az a jelentősége, hogy kifejezi Isten felé azt, hogy mennyire vagyunk mi magunk érzékenyek a másik ember problémáira.
Kösz a válaszokat!
Én azt elfogadom amit írtok,vagy legalábbis eddig elfogadtam de van itt még másvalami is ami talán mondjam úgy,hogy elgondolkodtat.
A zsidó és keresztény hagyományokat is beleértve. Hiába hangoztatja sok hívő, hogy az átkokat kizárólag ördögi személyek alkalmazzák, tény, hogy azok a Bibliából sem maradtak ki, s a Szentírás spirituális elitjének tagjai nemegyszer élnek vele. Elizeus próféta például megátkozta a gyermekeket, akik kopaszságáért csúfolták, s közülük negyvenkettőt medvék szaggattak szét. (Királyok II. könyve 2:23-24). Pál apostol vaksággal sújtott egy ördöngös hamisprófétát (Apostolok cselekedetei 13:11). S még maga Jézus is a kiszáradás átkával sújt egy szemlátomást ártatlan zöldellő fügefát, mert az nem hozott gyümölcsöt (Máté 21:9, Márk 11:13-14, 20-22). Ezek az esetek arra intenek bennünket, hogy tegyünk éles különbséget átok és ima között. A medvék által széttépett gyermekek, a vakká tett hamis próféta és a kiszáradt fügefa szempontjából van-e lényegi különbség abból a szempontból, hogy az ártalmat negatív ima vagy átok idézte-e elő? A leglényegesebb szempont az események kimenetele , nem pedig az, hogy milyen névvel illetjük őket - minként azt a következő vicc is hatásosan kidomborítja:
Egy prédikátor és egy New-York-i taxisofőr életét veszti, és hirtelen a mennyország kapujában találják magukat Szent Péter előtt, aki bejelenti, hogy mindketten bebocsátást nyernek. Szent Péter szerény otthont bocsát a prédikátor rendelkezésére a mennyekben, a taxisofőrnek ellenben mesés palotát ajándékoz szökőkutakkal, hatalmas pázsittal, szolgák seregével.
- Minő igazságtalanság! - panaszkodik a prédikátor. - Egész életemben prédikáltam, az embereket szolgáltam. Ha ez az ember itt palotát érdemel, hát bizony én is.
Szent Péter erre felvilágosítja:
- Amikor te prédikáltál, az emberek aludtak. Amikor ez az ember a taxit vezette, az emberek imádkoztak. Minket idefönn az eredmény érdekel. A döntés marad.
Elutasítjuk a negatív imát, az átkot, az igézést, mert - ahogy Alan Watts filozófus egyszer megjegyezte - „nem akarjuk bepiszkítani Isten kötényét." Egyszer egy asszony hevesen bizonygatta: „Az én Istenem jó. Természetében semmiféle negatív imának nincs helye." Ám ha tagadjuk a Mindenható sötét oldalát, azzal ellentmondunk az Ószövetség tanításainak. Ott van például az Ézsaiás próféta könyvében olvasható kinyilatkoztatás: „Ki a világosságot alkotom, és a sötétséget teremtem, ki békességet szerzek, és gonoszt teremtek; én vagyok az Úr, aki mindezt cselekszem!" (Ézsaiás 45:7) Vagy a következő megjegyzések: „Vajon lehet-e baj a városban, amit nem az Úr szerezne?" (Ámós 3:6); „Jó és rossz dolgok, élet és halál, szegénység és gazdagság az Úrtól ered." (Prédikátor 11:14)
A negatív imával való konfrontáció útjában álló legfőbb akadály tehát az a vágyunk, hogy mindig jó álarcot erőltessünk az imára.
válasza:Az én Bibliámban így szól az Ézs 45:7:
"Én alkottam a világosságot, én teremtettem a sötétséget, én szerzek békességet, én teremtek bajt, én, az ÚR cselekszem mindezt."
Isten csak azokat az imákat hallgatja meg, amelyek az ő akarata szerint valók, az ártó imákat nyilván nem. Amennyire képesek vagyunk egyre inkább megérteni Isten gondolkodásmódját, annál több imánk kerül meghallgatásra.
Azon kívül Isten az ő menetrendje szerint válaszol, sokszor hosszú évek múlva.
Az ima nem korlátozódik csak a kérésekre. A dicsőítés és hálaadás sem maradhat ki belőle.
válasza:(3-as vagyok.) Teljesen egyetértek a 6-os válaszolóval.
Most a három bibliai példára reagálnék. Először is, nagy általánosságban: minden bibliai igehelyet párhuzamosan négyféleképpen lehet és kell is értelmezi: 1) szó szerint 2) morálisan 3) szimbolikusan 4) anagogikusan.
A négy értelmezés közül a legtöbb esetben nem a szó szerinti értelmezés a legfontosabb, hanem az, hogy a leírt események mire akarnak minket tanítani morális, szimbolikus vagy anagogikus síkon, illetve több síkon egyszerre.
Elizeus történetének nem az a legfőbb üzenete, hogy fog-e az átok, és hogy szabad-e átkozódni, vagy csak a prófétáknak szabad. A Tízparancsolatban olvassuk, hogy "Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú életű légy a földön." A csúfolódó gyerekek nem tisztelték az idős embert, és nem is lettek hosszú életűek, mert vétettek az Úr parancsolata ellen, az Úr pedig küldte a medvéket. Elizeus szerepe ebben a történetben háttérbe szorul. Itt tehát ez a morális olvasat a hangsúlyosabb tanítás.
Pál történeténél a szimbolikus olvasat kerül előtérbe. Krisztus a világ Világossága, aki a világba jött, hogy megvilágosítsa az embereket. A hamis próféta, aki elfordul a világ Világosságától, szellemileg vak, sötétben tapogatózik, ezt fejezi ki az az esemény, hogy a vakság testi síkon is manifesztálódott. Itt tehát megint csak nem az átok a fő motívum a történetben. És mindez azért történt, hogy a prokonzul megtérjen - ez a történet üzenete, nem az átok.
Jézus pedig csak a tanítását szemléltette a fügefa kiszárításával, amit másnap el is magarázott az apostoloknak (Mk 11,20-25).
Az én Károlimban úgy ahogy azt már beidéztem.
Nem akarok én itt senkivel sem vitatkozni mert tényleg ez egy anyira kényes téma,hogy az ember kétszer is meg kell gondolja,hogy mit ír. De ha a Biblia szavát komolyan vesszük akkor hibát követünk el ha csak azt fogadunk el ami megfelel Istenképünknek vagy saját tetszésünknek.
Ha Isten leíratta azt amit leíratott akkor azt el is kell tudni fogadni.
Jóbról pl így ír;
..Istentől, a rosszat nem vennők-é el.. -
Jób 2:10
Ő pedig monda neki: Úgy szólsz, mint szól egy a bolondok közül. Ha már a jót elvettük Istentől, a rosszat nem vennők-e el? Mindezekben sem vétkezék Jób az ő ajkaival.
Tehát nem kell félünk attól ha a Bibliát úgy fogadjuk el ahogy van,mert ha Job nem vétkezett akkor mi sem leszünk se istenkáromlók és se eretnekek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!