Mi a véleményetek arról, hogy a Bibliát követő vallásokban Sátán a jó arc?

"Isten elvileg szabad akaratot adott. Ezzel csupán annyi a baj, hogy a következménye az nem "szabad"."

Most őszintén, milyen elvárás az, hogy valaki mentes legyen a döntése következményeitől? Az egész világunk egyik alapja a hatás-ellenhatás. Bármit teszel, bármit mondasz, bárhogyan viselkedsz egy közösségben, egy társadalomban, arra a környezeted reflektálni fog, aszerint áll hozzád. De még ha egyedül élnél is egy lakatlan szigeten, ott sem lennél képes olyan döntést hozni, aminek ne lennének következményei. Ha nem mész vadászni, éhen maradsz.

A szabad akaratot értsd úgy, hogy nem egy ösztönlény vagy, ha éhezel is, számtalan döntést hozhatsz saját belátásod szerint. Elmehetsz vadászni, gyűjthetsz gyümölcsöt, mehetsz inkább halászni, vagy lehet az a prioritás, hogy valami jól látható jelzést készíts, mert bízol abban hogy nemsokára erre jár egy hajó vagy egy repülő és észrevesznek. De mindegyiknek meglesz a maga következménye.

Isten is neked megadta a választás lehetőségét. Teljes szabad akaratod birtokában dönthetsz úgy hogy nem törődsz vele, nem hiszel benne. De akkor milyen jogon ítélkezel fölötte amiatt, hogy ha te tudatosan elfordulsz tőle, akkor nyilván nem lenne helyed a Mennyekben sem?

Éppenhogy szó sincs arról, hogy megkötné a kezünk, csak rajtad múlik hogy mit teszel. De egy jó ember magától sem lop vagy öl, nem csak azért mert ezt a tízparancsolatba foglalták.

"Sátán a jó arc"

TalánAz "Ember tragédiájában" LÁTSZÓLAG jó fej, plane, ha kikcsit cinikus vagy, de úgy általában ez túlzás:

"Ádámka nem akart menni

Évikével almát enni.

Évi mondta: ne légy fád,

Láttam két szép almát.

Angyalka jött, nagyon mérges,

Vigyázz, az az alma férges!

Istenke se akarja,

Hasacskátok csikarja.

Luci Ferkó rossz kölök,

Éppen arra lődörög,

Juszt is, mondta: egyetek,

Tömjétek meg begyetek.

No most tele van a bendő,

Itt a bűn, az eredendő.

Mars ki innen, istenvertek!

Bezárjuk az Édenkertet."

Ez Neked "jó arc"? Már a bemutatkozáskor át....ta az embert. És ezt csinálta végig a tööri során. Ádámnak megmutatta mi lesz, az egészbõl az jött le neki, hogy ezért kár voilt teremtõdnie, tehát, mivel még egyedül van, leveti magát a szikláról és ugrott az egész rémtöri. Szegény egész elfeledkezett ( vagy még nem is tudta ), hogy ha egyszer rendesen megdugta ´vikét, akkor má nincs egyedül ...

( Az idézet innen: "AZ EMBERKE TRAGÉDIÁJA - Madách Imrike után Istenkéről, Ádámkáról és Luci Ferkóról a versikéket írta KARINTHY FRICIKE" - második szín - [link] )

Komolyabbra: "Isten egyáltalán nem jó, egyáltalán nem kedves. Sőt! Brutális, kegyetlen, sértődékeny, előítéletes, haragtartó, indulatos."

A Tóra másképp tudja:

"Örökkévaló, Örökkévaló irgalmas és kegyelmes Isten, türelmesen elnéző, nagy a kegyelemben és az igazságban. Megőrzi a kegyelmet ezredízig, megbocsátja a bűnt, az elpártolást és a vétket, de teljes fölmentést nem ad, megemlékszik az atyák bűnéről a fiakon és unokákon harmadíziglen és negyedíziglen is." ( Mózes második könyve 34. fejezetének 6-7. verse )

Érted? "a kegyelmet EZREDÍZIG, megbocsátja a bűnt, az elpártolást és a vétket ..."

Amit írtál, abból világos, hogy egy sort se, vagy legfeljebb egyet-kettõt olvastál a Bibliából, amit, azt sem a legszerncsésebben kiválasztva.

Szabad akarat: szabadon dönthetsz a jó és rossz között. Viszont, ha döntöttél, a döntésednek következménye van, ha jól döntöttél, jó, ha nem, akkor nem annyira ...

" Biblia Ószövetségi része egyértelműen a megfélemlítés módszerét alkalmazza."

Szó sincs róla, az "aranyszabály": "szeresd felebarátodat, mint megadat" ( 3Mózes 19:18 ) Így látta Hillél ( kb ie 30-isz 10 Szanhedrin elnöke ) is az ókori zsidóság legnagyobb tanítója, amikor ezt mondta:

"Ami neked gyûlöletes, ne tedd embertársadnak. Ez az egész Tóra, a többi csak a magyarázat." :)

"a törvények csak elnagyoltak voltak"

A részletezést, konkretizálást tartalmazza a Talmud. Igaz, csak isz 200 körül kezdték leírni, de szájhagyomány formájában megvolt már 1500 évvel korábban. A hagyomány szerint I-ten a zinaj hegyén ezt is elmondta Mózesnek, csak nem kellett leírnia, mert mégsem úgy szent, mint a Tóra. zért nevezik "Szóbeli Tannak".

"a rendőrség, független bíróság még ismeretlen fogalom volt"

Tévedés, a Tóra számottevõ terjedelmet szentel a bíróságok mûködésének ( aminek szükségességét bölcseink már NOÈ fiainak 7 törvényébõl kiolvasták ), a rendõrséget és egyébb közszolgálatot pedig a leviták látták el. Már a tóraadást követõen, kb 3500 évvel ezelõtt.

"egy állítás és az állítás tagadása is lehet egyszerre igaz"

Ezt sem a kereszténység talalta ki, már a Tórában is elõfordul, a többi könyvekben is. Ennek a szemléletnek a neve: dialektika, a logika ( tudományának ) az a része, ami ezzel foglalkozik: dialektikus logika. Utána lehet olvasni.

Mégegyszer, kérdezõ: el kell olvasni a Bibliát FIGYELMESEN, GONDOLKODVA. Nem árt magyarázatokat is olvasni hozzá, mert elég nehezen emészthetõ és van, amit azért nagyol el, mert abban az idõben a részleteket mindenki tudta. Ma már csak a tudósok. Egy ilyen magyarázat a Tórához ( Mózes öt könyve ): [link] ( ugyanez itt is: [link] )

" és nem csak az inkvizíciókra gondolok."

Hát arra nem is gondolhatnál,mert Istennek ahhoz semmi köze,ne keverjük össze az emberekkel. Értem én,hogy az Ő nevét használták fel hozzá,de kérdem én: eszerint a logika szerint,ha én megölnék valakit,és azt mondanám,hogy a te nevedben tettem,érted,akkor te bevonulnál a börtönbe vallomást tenni,hogy gyilkos vagy? Ugye,hogy nem? Akkor Isten mitől lenne bűnösebb azért,mert valakik felhasználták a nevét? :)

"hogyan tudsz meggyőződni arról, hogy a szentírás tényleg Isten szavát tartalmazza, és nem az inkvizíciók alatt beletuszkolt önző sorokat?"

Ha semmit sem olvastal el belõle rendesen e´s a történelmi ismereteid is minimalisk, akkor sehogy.

Egyébként, ami a Tanakh-t illeti ( szokták "Ószövetségnek" nevezni ), pl a jemeni zsidók, amióta ott élnek, másolgatják a Bibliájukat és különösképp ugyanaz, mint amit itt ismerünk, pedig régebben alig volt kapcsolatuk másokkal.

Õk kb 2500 éve élnek ott. Egyesek szerint még régebben, a Sába királynõjét kísérték haza, mitán az meglátogstta Salamon királyt, ha tényleg akkor mentek, úgy csaknem 3000 éve.

Más: a holt tengeri tekercsek egyike, az ún. "Nagy Jesája" ( Ézsaiás ) tekercs, csaknem a teljes Jesája könyve. És szinte betûrõl betûre megegyezik a mai héber Bibliákban olvasható szöveggel. Kb ie 125-bõl való. Itt megnézheted: [link]

Ebbe aligha írhatott az inkvizíció bármit is. Mellesleg a teljes Biblia szövege sem olyan, hogy bárkinek, bármely csoportnak az erdekét szolgálná, legfeljebb a kultúremberekét. Mert sokak szerint része az általános mûveltségnek.

Persze, nem másod, harmadkézbõl, hanem rendesen, figyelmesen elolvasva.

#37-es kérdező, olvass utána az újszövetségi írások keletkezésének és megőrzésük történetének, valamint a korai egyház történetének. Alábbi két előadást ajánlom:

Hogyan lett könyvvé az Újszövetség?

Dia: [link]

Hang: [link]

Manipulálta-e az egyház Jézus üzenetét?

Dia: [link]

Hang: [link]

Ne csak addig juss el, hogy felteszed a kérdést magadban, hanem járj utána a válasznak.

Ad1)

Az Újszövetség hitelessége melletti érv a benne foglalt tanítások magas szellemisége (ehhez ismerni kell más gondolkodásmódokat, vallásokat is, hogy az embernek legyen mihez viszonyítani), másrészt Jézus - a népi mitológiák isteneivel, hőseivel szemben - történelmi személy volt, nem keresztény kortársak is beszámolnak róla [1, 12-17.old].

Az Újszövetségi könyvek szerzői Jézus saját közvetlen tanítványai, kortársai:

Máté, Márk (Péter tolmácsa), Lukács (Pál munkatársa), János, Pál, Jakab (az Úr testvére), Péter, Júdás (Jakab testvére); Zsid szerzője (Pál vagy valamelyik tanítványa)

Jézus keresztre feszítése és feltámadása után nagy sebességgel terjedt a kereszténység és jöttek létre keresztény közösségek, melyek alapítói szintén Jézus közvetlen tanítványai, kortársai voltak.

Azt a kritikát szokták felhozni az újszövetségi kánon ellen, hogy önkényesen válogatták össze a könyveket a 4. században (!), Konstantin idején. További kritika szokott lenni, hogy az egyházi hatalom később meghamisította a szöveget. Ez felületes kritika, hiszen utánaolvashatunk a kánon kialakulásának és kritériumainak, illetve a szöveg megőrződésének.

A kánonba került írások mindegyikének szerzője apostol vagy annak közvetlen munkatársa (ld. fentebb). Kr. u. 50-100 között keletkeztek, legkésőbbiek János írásai. További kritérium, hogy ezen írásokat az őskeresztény közösségek ismerték, elfogadták, gyülekezetben felolvasták őket. Hogy melyek voltak ezek, azokat a korai egyházvezetők írásaiból ismerhetjük (Kelemen, Iréneusz, Jusztinosz, Polikárp, Iganatius, stb.). Péter levelében utal Pál leveleire s személyére, hogy elismeri őt és írásait mint ihletett műveket, ezzel igazolt Pál apostolsága, akinek a damaszkuszi úton jelent meg a feltámadott Krisztus.

A korai egyháznak évszázadokig nem volt hatalma, sőt voltak uralkodók, melyek idején üldözték a keresztényeket. Se hatalmuk, se okuk nem volt az egyház vezetőinek, hogy megváltoztassák, meghamisítsák a kereszténység tanításait.

A Bibliában szereplő evangéliumok, apostoli levelek mondanivalója EGYSÉGES. Az ún. gnosztikus apokrif írások ezzel szemben 2-3. századi keletkezésűek. Amennyiben egy írás mondanivalója nem egyező, sőt gyökeresen mást állít lényegi hit kérdésekről - például evangélium, Jézus istensége, feltámadása, stb. - mint az apostoli szerzőségű, legkorábbi keresztény nemzedékek körében vitán felül elfogadott levelek és evangéliumok, nem kerülhetett a kánonba. Ezek az ún. apokrif (pszeudoepigráf) írások, melyek között műfajukat tekintve szintén található evangélium, levél, apokalipszis, stb.