A keresztények legnagyobb ellensége a liberalizmus?

# 10-nek válaszolva:

@na azért csak kkijukadtunk a fidesznél, mint minden rossz forrásánál

@gyűlöletretorikára visszatérve szerintem olyan a ballibeknél a határon túli magyar a keresztény és orbán, mint a szélsőjobbon a zsidók meg a cigányok"

Hát ezzel a primitív, zsigerből megküldött, előítéletes hozzászólásoddal sikerült többszörösen is mellélőnöd:

- először azért, mert történetesen határon túli magyar vagyok

- másodszor azért, mert történetesen mélyen hívő, keresztény embernek tartom magam (ezeknek is azon "alfajához", amelyik forgatja időnként a Bibliát)

- harmadszor azért, mert sikerült kiforgasd (ugyanakkor egyszemélyben igazold) a mondandómat a liberalizmus eszmeáramlatának magyarországi lejáratása kapcsán. Én ugyanis - nem véletlenül - az SZDSZ-t említettem először, amit te, úgy tűnik, "nem vettél észre", és nem véletlenül tettem. Egy eszmeáramlatot az járat le elsősorban, aki rosszul, hiteltelenül képviseli azt, az, aki ezt kihasználva rátesz egy lapáttal, csak legfennebb tovább ront a helyzeten. Én nem elsősorban a Fidesz bűnének gondolom a liberalizmus lejáratódását Magyarországon, hanem az SZDSZ-ének, amely saját antikommunizmusát és liberalizmusát hiteltelenítette el Horn Gyulával frigyre lépve. A Fidesznek, ellenzéki pártként ráadásul kutyakötelessége is volt ezt bírálni (mi más az ellenzék szerepe, ha nem a kormány bírálata?). Ha a Fidesznek felróvok valamit, az maximum annyi, hogy az SZDSZ bukása óta, valami hülye berögződésből magát a liberalizmust kezdi szapulni (ráadásul liberális politikai ellenfelek hiányában!), és ahelyett, hogy pártokkal harcolna, eszmeáramlatokat akar lejáratni, ami hülyeség. Létezik jó és sikeres liberalizmus, ahogy létezik jó és sikeres konzervativizmus is. A Fidesz hibája jelenleg szerintem annyi, hogy ahelyett, hogy a magukat liberálisnak mondó politikai ellenfelek sikertelenségére, rosszaságára világítana rá, magát a liberalizmust szapulja, mintha egy eszmetörténeti paradigma önmagában tudna bármi rosszat is csinálni, ártani (különösen egy olyan eszmetörténeti paradigma, amelynek amúgy a teljes jelenlegi magyarországi jogrendet és demokráciát is köszönhetjük történelmileg, annak minden hátrányával, de erényével együtt is, szabadságjogostól, mindenestől). DE NEM EZ VOLT A LÉNYEGI MONDANIVALÓM, HANEM AZ, HOGY:

- válasszuk már el az eszméket, eszmeáramlatokat az aktuálpolitikától, a konkrét pártpolitikától, amikor beszélünk róluk. Ez volt a negyedik nagy mellélövésed: hogy magad is igazoltad a végtelenül prekoncepciózus, előítéletes hozzászólásoddal azt a primitív magyarországi mentalitást, amibe sikerült kollektíve belesüllyednetek. Soraimat azzal zártam, hogy a világ nem fekete-fehér, te meg a fekete-fehér kis paradigmádon belül reagáltál, reflexből, zsigerből, előítéletből (már-már a határontúliakat és keresztényeket gyűlölőként beállítva, határon túli keresztény létemre). Én, kérlek, ennek a primitív mentalitásnak épp az ellenkezőjére szerettelek volna buzdítani: hogy egy eszmerendszert ne csupán a tízmilliós Magyarország politikai pocsolyájának prizmáján keresztül szemlélj, mert a liberalizmus nem egyenlő az SZDSZ-szel, sem az egyszemélyes MLP-vel, akit Horn Gábornak hívnak. Egy nemzetközi, egész Európát érintő eszmeáramlatról beszélünk, aminek számos erénye és hátránya, sokféle belső irányzata van, és amelyet a magyar politikatörténetben sem csak Kuncze Gábor és Horn Gábor képviselt, hanem Kossuth Lajos és Mikszáth Kálmán is, példának okáért...

De azért köszönöm a választ. Egy dologra jó volt, hogy rávilágítson, milyen mélyen reménytelen bármilyen értelmes párbeszédet kezdeményezni magyarországi közegben. Ha valamit igazán megdöbbenve és mélységes szomorúsággal szemlélek, gondolkodó (igen, nemzetben is gondolkodó), érző és hívő határon túliként, az az a súlyos, elvakult és kérlelhetetlen gyűlölködés és megosztottság, amibe az anyaországiakat belevezették a politikai szereplőik, az SZDSZ-től az MSZP-n, az MDF-en, a Fideszen, a MIÉPen, a Jobbikon át a DK-ig és az EGYÜTTig (ha valakit kifelejtettem, bocsánat, bár úgyis tudom, hogy te csak a Fidesz bántását fogod kihallani a felsorolásból, elvakultságodban). Mind, együtt. Ti meg hagytátok magatokat, és megengedtétek, hogy rávegyenek egymás gyűlöletére!

Én a társadalmat egy emberi testhez hasonlónak látom, amelyben minden szervnek haszna és szerepe van. Aki jobboldaliként minden baloldalit utál és azt szeretné, hogy csak jobboldaliak létezzenek, tépje ki a szívét a bal oldaláról, és próbáljon úgy létezni. Az a baloldali, aki minden jobboldalit megvet, lenéz és utál és csak a baloldalt tudja elviselni, tépje ki a máját a jobb oldaláról és maradjon életben, ha tud.

Ha levágja az ember a bal vagy a jobb lábát, kezét, hova jut? Több lesz vagy kevesebb?

A nemzet teste is egy testhez hasonló, ami csak úgy egész, ha van jobb és bal oldala, centruma és szélei, vízszintes és függőleges tagolása. A magyar nemzet jelenleg (és a "jelenleg"-et, mielőtt rámrohantok, NEM a Fidesz-kormányzásra értem, hanem az elmúlt minimum tizenöt-húsz évre) olyan, mint egy öncsonkító test, amely a jobb kezével a bal lábát, a bal kezével meg a jobbat próbálja teljesen amputálni. Így a lábak, ahelyett, hogy egészségesen "versengve", egymást előzgetve lépnének és előre vinnének, egyszerűen lehullanak a testről.

Azt hallom folyton, hogy aki baloldali az nem magyar, aki jobboldali, az meg nem európai, a baloldaliak mind cinikusak, a joboldaliak meg elvakultak. Ez így egy önpusztító, saját magát feldaraboló és kirekesztő társadalom képét rajzolja ki.

Pedig lehet egymásra a pozitív értékek mentén gondolni: a baloldaliak elemzőbbek, a jobboldaliak érzelmesebbek (és milyen az egészséges társadalom, ha nem értelmes és érzékeny, értő és érző EGYSZERRE?), a balosok a nemzet európai és globális integrációját szolgálják, az egységet a sokféleségben, a jobbosok a nemzet értékeit akarják hangsúlyozni és felmutatni az integrálódó és globalizálódó világban, a sokféleséget az egységben.

Ezek lehetnének egymással értelmesen polemizáló, de ezáltal ugyanakkor egymást szépen kiegészítő gondolatok és törekvések is. Csak a gyűlöletet kellene eltávolítani róluk, és behelyettesíteni építő vitával.

De mindegy is, tényleg. Ahogy írom ezeket, érzem, milyen menthetetlenül idealista az egész felfogásom, a jelenlegi magyar közállapotokhoz viszonyítva. Mindegy, bocs hogy árnyalni akartam kicsit a képet, nem is a pártpolitika, hanem az eszmerendszerek tekintetében. Sajnálom. A liberalizmus rossz. A konzervativizmus rossz. Mindenki rossz, aki nem velem ért egyet.

Utáljuk egymást, gyerekek! :-(

# 10-nek válaszolva:

@na azért csak kkijukadtunk a fidesznél, mint minden rossz forrásánál

@gyűlöletretorikára visszatérve szerintem olyan a ballibeknél a határon túli magyar a keresztény és orbán, mint a szélsőjobbon a zsidók meg a cigányok"

Hát ezzel a primitív, zsigerből megküldött, előítéletes hozzászólásoddal sikerült többszörösen is mellélőnöd:

- először azért, mert történetesen határon túli magyar vagyok

- másodszor azért, mert történetesen mélyen hívő, keresztény embernek tartom magam (ezeknek is azon "alfajához", amelyik forgatja időnként a Bibliát)

- harmadszor azért, mert sikerült kiforgasd (ugyanakkor egyszemélyben igazold) a mondandómat a liberalizmus eszmeáramlatának magyarországi lejáratása kapcsán. Én ugyanis - nem véletlenül - az SZDSZ-t említettem először, amit te, úgy tűnik, "nem vettél észre", és nem véletlenül tettem. Egy eszmeáramlatot az járat le elsősorban, aki rosszul, hiteltelenül képviseli azt, az, aki ezt kihasználva rátesz egy lapáttal, csak legfennebb tovább ront a helyzeten. Én nem elsősorban a Fidesz bűnének gondolom a liberalizmus lejáratódását Magyarországon, hanem az SZDSZ-ének, amely saját antikommunizmusát és liberalizmusát hiteltelenítette el Horn Gyulával frigyre lépve. A Fidesznek, ellenzéki pártként ráadásul kutyakötelessége is volt ezt bírálni (mi más az ellenzék szerepe, ha nem a kormány bírálata?). Ha a Fidesznek felróvok valamit, az maximum annyi, hogy az SZDSZ bukása óta, valami hülye berögződésből magát a liberalizmust kezdi szapulni (ráadásul liberális politikai ellenfelek hiányában!), és ahelyett, hogy pártokkal harcolna, eszmeáramlatokat akar lejáratni, ami hülyeség. Létezik jó és sikeres liberalizmus, ahogy létezik jó és sikeres konzervativizmus is. A Fidesz hibája jelenleg szerintem annyi, hogy ahelyett, hogy a magukat liberálisnak mondó politikai ellenfelek sikertelenségére, rosszaságára világítana rá, magát a liberalizmust szapulja, mintha egy eszmetörténeti paradigma önmagában tudna bármi rosszat is csinálni, ártani (különösen egy olyan eszmetörténeti paradigma, amelynek amúgy a teljes jelenlegi magyarországi jogrendet és demokráciát is köszönhetjük történelmileg, annak minden hátrányával, de erényével együtt is, szabadságjogostól, mindenestől). DE NEM EZ VOLT A LÉNYEGI MONDANIVALÓM, HANEM AZ, HOGY:

- válasszuk már el az eszméket, eszmeáramlatokat az aktuálpolitikától, a konkrét pártpolitikától, amikor beszélünk róluk. Ez volt a negyedik nagy mellélövésed: hogy magad is igazoltad a végtelenül prekoncepciózus, előítéletes hozzászólásoddal azt a primitív magyarországi mentalitást, amibe sikerült kollektíve belesüllyednetek. Soraimat azzal zártam, hogy a világ nem fekete-fehér, te meg a fekete-fehér kis paradigmádon belül reagáltál, reflexből, zsigerből, előítéletből (már-már a határontúliakat és keresztényeket gyűlölőként beállítva, határon túli keresztény létemre). Én, kérlek, ennek a primitív mentalitásnak épp az ellenkezőjére szerettelek volna buzdítani: hogy egy eszmerendszert ne csupán a tízmilliós Magyarország politikai pocsolyájának prizmáján keresztül szemlélj, mert a liberalizmus nem egyenlő az SZDSZ-szel, sem az egyszemélyes MLP-vel, akit Horn Gábornak hívnak. Egy nemzetközi, egész Európát érintő eszmeáramlatról beszélünk, aminek számos erénye és hátránya, sokféle belső irányzata van, és amelyet a magyar politikatörténetben sem csak Kuncze Gábor és Horn Gábor képviselt, hanem Kossuth Lajos és Mikszáth Kálmán is, példának okáért...

De azért köszönöm a választ. Egy dologra jó volt, hogy rávilágítson, milyen mélyen reménytelen bármilyen értelmes párbeszédet kezdeményezni magyarországi közegben. Ha valamit igazán megdöbbenve és mélységes szomorúsággal szemlélek, gondolkodó (igen, nemzetben is gondolkodó), érző és hívő határon túliként, az az a súlyos, elvakult és kérlelhetetlen gyűlölködés és megosztottság, amibe az anyaországiakat belevezették a politikai szereplőik, az SZDSZ-től az MSZP-n, az MDF-en, a Fideszen, a MIÉPen, a Jobbikon át a DK-ig és az EGYÜTTig (ha valakit kifelejtettem, bocsánat, bár úgyis tudom, hogy te csak a Fidesz bántását fogod kihallani a felsorolásból, elvakultságodban). Mind, együtt. Ti meg hagytátok magatokat, és megengedtétek, hogy rávegyenek egymás gyűlöletére!

Én a társadalmat egy emberi testhez hasonlónak látom, amelyben minden szervnek haszna és szerepe van. Aki jobboldaliként minden baloldalit utál és azt szeretné, hogy csak jobboldaliak létezzenek, tépje ki a szívét a bal oldaláról, és próbáljon úgy létezni. Az a baloldali, aki minden jobboldalit megvet, lenéz és utál és csak a baloldalt tudja elviselni, tépje ki a máját a jobb oldaláról és maradjon életben, ha tud.

Ha levágja az ember a bal vagy a jobb lábát, kezét, hova jut? Több lesz vagy kevesebb?

A nemzet teste is egy testhez hasonló, ami csak úgy egész, ha van jobb és bal oldala, centruma és szélei, vízszintes és függőleges tagolása. A magyar nemzet jelenleg (és a "jelenleg"-et, mielőtt rámrohantok, NEM a Fidesz-kormányzásra értem, hanem az elmúlt minimum tizenöt-húsz évre) olyan, mint egy öncsonkító test, amely a jobb kezével a bal lábát, a bal kezével meg a jobbat próbálja teljesen amputálni. Így a lábak, ahelyett, hogy egészségesen "versengve", egymást előzgetve lépnének és előre vinnének, egyszerűen lehullanak a testről.

Azt hallom folyton, hogy aki baloldali az nem magyar, aki jobboldali, az meg nem európai, a baloldaliak mind cinikusak, a joboldaliak meg elvakultak. Ez így egy önpusztító, saját magát feldaraboló és kirekesztő társadalom képét rajzolja ki.

Pedig lehet egymásra a pozitív értékek mentén gondolni: a baloldaliak elemzőbbek, a jobboldaliak érzelmesebbek (és milyen az egészséges társadalom, ha nem értelmes és érzékeny, értő és érző EGYSZERRE?), a balosok a nemzet európai és globális integrációját szolgálják, az egységet a sokféleségben, a jobbosok a nemzet értékeit akarják hangsúlyozni és felmutatni az integrálódó és globalizálódó világban, a sokféleséget az egységben.

Ezek lehetnének egymással értelmesen polemizáló, de ezáltal ugyanakkor egymást szépen kiegészítő gondolatok és törekvések is. Csak a gyűlöletet kellene eltávolítani róluk, és behelyettesíteni építő vitával.

De mindegy is, tényleg. Ahogy írom ezeket, érzem, milyen menthetetlenül idealista az egész felfogásom, a jelenlegi magyar közállapotokhoz viszonyítva. Mindegy, bocs hogy árnyalni akartam kicsit a képet, nem is a pártpolitika, hanem az eszmerendszerek tekintetében. Sajnálom. A liberalizmus rossz. A konzervativizmus rossz. Mindenki rossz, aki nem velem ért egyet.

Utáljuk egymást, gyerekek! :-(

(a #9-es válaszadó)

"amikor azt kéred, hogy fogadjam el a melegeket, akkor azt úgy érted, hogy rúgjuk fel keresztény közösségnek fontos dolgokat, pl a házasságot, mert mindenkinek joga van a "házassághoz" "

Bocs, de keresztényként ellentmondanék az érvelésednek. Szerintem keresztény alapon csak az egyházi esküvő kérdéséről lehet beszélni, az állami házasság az egyház szemében eleve nem érvényes (és fordítva is így van: az állam csak a polgári esküvőt ismeri el).

Én keresztényként, bocs, de nem a polgári esküvőtől érzem magam házasnak, hanem az oltár vagy úrasztala előtt állva, Isten előtt kimondott eskütől.

Nekem ilyen szempontból tökmindegy, hogy a melegeknek lehet-e polgári esküvőjük, sőt, elég álságosnak tartom vallási okokkal magyarázni ennek tilalmát. Az én szempontomból és az egyház szempontjából akkor sem volnának házasok, ha közjegyző előtt polgári esküvőjük lehetne, ezért engem ez nem is zavarna. Az egyházi esküvő más kérdés, az ellen bizony volnának fenntartásaim, és teológiai jellegű kérdéseim, ellenvetéseim. De amíg nem erről beszélnek, engem például egyszerűen nem érdekel.

@17: a melegek esetében pl. Svédországban, Dániában stb. az egyház is köteles kiszolgáltatni nekik a házasság szentségét. Több pap, lelkész lett eltiltva hivatásától, akik nem voltak hajlandóak Isten színeelőtt házastársaknak nyilvánítani egynemű párokat.

Texasban egy cukrászdát zárattak be a helyi "jogvédők", mert nem készítettek esküvői tortát egy leszbikuspárnak, máskor egy szórakozóhely tulajdonosai kaptak komoly pénzbírságot, amiért nem adták bérbe a helyiséget egy meleglakodalom megtartására. Mindkét esetben közös, hogy eme "jogvédők" csak akkor léptek, amikor kiderült a tulajdonosokról, hogy keresztyének és a hitük miatt nem elfogadható számukra, hogy azonos neműek kapcsolatát teljes jogú házasságként kezeljék.

# Molyember

"Az elfogadás nem egyenlő azzal, amikor valaki a másik életét akarja a maga kedve szerint irányítani."

Mint például a liberálisok, akik minden társadalmat a liberális értékrend szerint akarnak irányítani. És ha kell, ennek eléréséhez még fegyveres konfliktust is kiprovokálnak, lásd Szaddam Husszein vegyi fegyverei.

# 18:

@hmmm... akkor nyilván azt is liberálisan tudomásul vetted, hogy egyesek szemében csak egy román vagy a 23 millióból

Pontosan. A liberalizmus azt jelenti, hogy bárkinek joga van engem románnak tartani, azért, mert román állampolgár vagyok és Romániában élek. Ezzel a véleményükkel ugyanis valójában semmit sem változtatnak azon a tényen, hogy magyar vagyok. Legfennebb megsérthetnek (ahhoz meg kevesek). De joguk van ezt gondolni, hiszen a hülyeséghez való jog is alapvető emberi jog.

Nekem pedig ugyanígy jogom van elmebeteg kreténnek tartani az ilyeneket (akik románnak tartanak). Jogom van elkeseredni az idiotizmusukon, és jogom van szórakozni is a hülyeségükön, ha épp jókedvem van. Csak bántani nincs jogom őket, vagy korlátozni az emberi jogaikban.

A liberalizmus valójában ennyi: az egyén szabadsága arra, hogy csatlakozzon, vagy leváljon dolgokról és önállóan döntsön dolgokról.

Mondom mindezt a liberalizmus botcsinálta apologétájaként, úgy, hogy amúgy nem is vagyok liberális igazából (de ezt hagyjuk)...

Az, hogy a magyarországiak jelentős része, pártállásra való tekintet nélkül, lerománoz egy erdélyi magyart, másfelől megintcsak semmilyen összefüggésben nem áll a liberalizmussal (sőt!). Ez történelmi okokra visszavezethető hagyomány, ugyanis a megcsonkított Magyarország a keleti blokkon belül azzal a feltétellel lehetett csak a "legvidámabb barakk", ha lemond nemcsak a revizionizmusról, de a határon túli közösségekről is. Kádár elvtárspajtás ezt belátta, és bár zsigerből rühellte a románokat, sőt, bizonyos értelemben maga is "határon túli magyar" volt (Csermanek Jancsika Zágrábból), úgy gondolta, az a kisebbik rossz a népnek is, de mindenekelőtt saját magának, ha szépen befogja a száját a határontúli magyarok ügyében, és megelégszik a határon belüli magyarok viszonylagos jólétével a kommunista tömbön belül, mintegy CSERÉBEN...

Generációk nőttek úgy fel Magyarországon, hogy a tankönyvekben és a nyilvános térben nem találkoztak a határon túli magyarok "kérdésével"...

A rendseváltozás után meg robbant a bili: a határon túli magyarok pro é kontra is politikai kártyává váltak.

A két oldalban egy közös vonás van: hogy halvány segédfogaluk sincsen a határon túli magyarok elmúlt 90 éves történelméről, jelenéről, társadalmi rétegződéséről, egyáltalán, arról, kik és mi fán teremnek a határon túli magyarok. És nem is kíváncsiak rá(nk).

Minden politikai erő ki, és/vagy felhasználja a határon túli magyarságot, vagy riogatásra, vagy buzdításra, vagy lelkesítésre, vagy lankasztásra, demindenképp SZAVAZATSZERZÉSRE. A határon túli magyarság démonizálása épp akkora sületlenség és idiotizmus, mint az idealizálása.

Nehéz feladat, de abba kellene beletörődni, hogy UGYANOLYAN EMBEREK vagyunk, mint ti, és pontosan UGYANOLYAN magyarok is. Nem jobbak, nem rosszabbak. Nem állunk mind az öt millióan a Hargitán, székely fenyőként, kérlelhetetlenül, de nem is megyünk mind az öt millióan a Moszkva térre árulni, koldulni, feketézni.

Emberek vagyunk, mit bármely más népcsoport tagjai, jók és rosszak, ügyesek és ügyetlenek vegyest. Vannak köztünk Kossuth- és Nobe-díjasok, olimpiai aranyérmesek, akadémikusok, kiváló és érdemes művészek, feltalálók, költők, tudósok és politikusok, de vannak köztünk feketemunkások, aljas és rossz eberek is, ahogy köztetek is bőséggel.

Amiért esetleg érdemes figyelni ránk: hogy magyarok vagyunk, kisebbségi sorsban. Nem jobbak, nem rosszabbak nálatok. Magyarok.