Miert vagyok itt? Nekem ez csak szenvedes minden es nem ertem miert szulettem meg, lehet hogy buntetesbol?

Szervusz.

Az élet ajándék Istentől, és nem büntetés.

Mivel nem írod, mi az oka ennek az érzésednek, így nem igazán tudunk segíteni.

Van ez így.

Én is tervezem, hogy kinyírom magam, mert már nagyon unom a banánt, a mindennapi taposást.

Sok sikert!

Tudod ez olyan, mint amikor az óvodás iskolába megy, vagy amikor általános iskolából középiskolába megy a gyerek. Új környezet, új emberek, természetes félelem. Aztán mi lett veled? Túlélted, szereztél barátokat vagy ismerősöket, eltelt... Voltak jó pillanatok, voltak rosszak. Hol ebből több, hol abból. A munkahelynél is így lesz. Sőt, van egy olyan könnyebbség abban, hogy ha nem vagy túlfizetve (miért is lennél...) könnyű váltani. Egyik melóból a másikba. Csak addig ne lépj ki, amíg nincs másik, mert sokan ezt csinálják.

Istent nem azért hívjuk, hogy számonkérjük, hanem azért, hogy erőt adjon. Engem is számtalanszor segített, de ehhez számonkérés nélküli segítségkérés kell, nem hisztis, gyerekes puffogás. Segíteni fog, biztos vagyok benne. De az első lépést tedd meg, Ő utána számtalan lépést fog tenni. Nem vagyok egyedül ezzel a megtapasztalással, bízz benne!