Máté 25:40 mit jelent?

(Máté 25:40) 40 És a király így felel majd nekik: »Bizony mondom nektek, amit megtettetek e testvéreim legkisebbjeinek egyikével, azt velem tettétek meg.«

(Máté 12:48–50) . . .„Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?” 49 És kinyújtva a kezét tanítványai felé, ezt mondta: „Íme! Az én anyám és az én testvéreim! 50 Mert aki cselekszi égi Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és anyám.”

Jézus azt mondta, hogy az különbözteti meg a „juhokat” a „kecskéktől”, hogy jót tesznek-e ’a testvérei legkisebbjeinek egyikével’

A szövegkörnyezet alapján Jézus azokról beszél, akik a hitben a testvérei. ellenben a mondat másként szólna.

Persze ez nem azt jelenti hogy másoknak nem szabad segíteni, valamilyen módon.

Inkább azt, hogy az Atya akaratának támogatását tevőket veszi előbbre Jézus, mert az támogatja Jézust és az uralmát.

Az apostolok idejében is a testvérek, illetve Jézust követők támogatták egymást, ami nem jelentette, hogy másokkal nem törődtek.

(Galácia 6:10) . . .kedvező időnk van rá, tegyünk jót mindenkivel, de kiváltképp azokkal, akik hozzánk tartoznak a hitben.

az igazi ember a másik emberben élő Istent látja, azt gyógyítja, azt segíti- ha bántja Istent bántja- függetlenül, hogy milyen vallású, melyik rassz, vagy bármi más ami, fontos az egyedül: hogy ember - Ez emberi lényege, az istengyermekség, hogy benne él Isten - ezért az összes többi -akár a tagadás is-, csak egy rárakódás, egy árnyék a tiszta, teremtetlen Fényre.

A dolgok valósága a fényük maga - mondja Aquinói Szent Tamás

Nekem ezzel az igével kapcsolatban az egyik kedvenc történetem, mely nagyon jól szemlélteti, mit is jelent, a Kr. u. 4. században élt Szent Mártonról szóló legenda, mely így szól:

Amikor Márton még római katonatiszt és katechumen volt - beszéli el legendája a sokszor ábrázolt jelenetet -, lovon közeledett Amiens kapujához. A lova egyszer csak visszahőkölt az úton, mert megmozdult a hó, és egy koldus tápászkodott föl, akinek a vállán csak szakadozott rongyok lógtak. Éhezve és vacogva nyújtotta a kezét a tiszt felé, és alamizsnát kért. Márton azonban katonatársaival épp az imént játszotta el minden pénzét, s így kiáltott: "Akár hiszed, akár nem, egy árva rézpénz nincs a zsebemben, de azért várj csak, valahogy segítek rajtad!" Azzal fogta széles köpenyét, lekanyarította a válláról, majd a kardjával széltében kettéhasította, és a felét odaadta a koldusnak: "Fogjad, barátom - mondta neki, és ráterítette a meleg anyagot -, és a lovamnak köszönd meg, mert a köpenynek ez a része őt takarta!"

Azon az éjszakán Mártonnak különös álma volt: Jézust látta, amint fényes sereg veszi körül. A vállán azonban a köpenynek azt a darabját viselte, amit a koldus kapott, és odafordulván az angyalokhoz, mondta: "A katechumen Márton öltöztetett föl engem ezzel a ruhával!" Amikor ezt az álmot egy papnak elbeszélte, az csodálkozva ránézett, és azt mondta: "Az Úr megmondta: Amit egynek a legkisebb testvéreim közül tesztek, nekem tettétek. De úgy vélem, hogy az Úr is készített neked egy ruhát, amelybe föl akar öltöztetni."

(Diós István: A szentek élete. (II. kötet, Tours-i Szent Márton) Szent István Társulat, Bp., 2009)