Az angyalok a bukás előtt ismerték a bűnt?

Szia!

Milyen bukásra gondolsz? Kicsit konkrétabban légyszi... :-)

Üdv. Péter

Kedves Kérdező!

A rossz tapasztalati ismeret. Azt, hogy mi a rossz a bőrünkön tapasztaljuk. Minden, ami az életet és a boldogságot veszélyezteti, rombolja. A Biblia megállapítása mindenekelőtt ez: a bűn a gyökere minden rossznak.

A bűn fogalmát így ragadhatjuk meg egészen gyakorlatias módon: a bűn az önzés, az önmagunkért élés gondolkodásmódja és életformája.

A Biblia határozottan állítja, hogy a rossz nem Istentől ered. Tőle csak „jó adomány és... tökéletes ajándék származik” (Jakab 1,17). Isten számára teljességgel idegen és elfogadhatatlan a bűn: „nem lakhat tenálad gonosz” – olvassuk Zsoltárok könyvében (5,5). Istennek nem állt szándékában az építés mellett a rombolás, a teremtés mellett a megsemmisítés!

A Szentírás a bűn szerzőjeként egyetlen személyt tüntet fel, akinek gondolkodásában és életében legelőször jelent meg és gyökerezett meg a bűn. Ez a valaki Isten magasrendű teremtménye, egy angyalfejedelem volt, aki lázadása után kapta a Sátán (ellenség) nevet. A Biblia szerint Sátán ellenségeskedése Istennel szemben már a mennyben, a mi földünk teremtése előtt létrejött.

A Szentírás utal arra is, hogy amikor Sátán szembefordult Istennel, más angyalokat is maga mellé állított (Jelenések 12,4). Arról is szól, hogy egy „viaskodás” alakult ki Sátán és angyalai, valamint Krisztus és angyalai között (Jelenések 12,7). Istennel fizikai harcot vívni nem lehet, mivel Ő a Teremtő, és minden teremtményének az élete kizárólagosan az ő hatalmában van, őtőle függ. (Lásd Jób 34,14–15) Ezért csak eszmei lelki küzdelemre lehet itt gondolni. Úgy tűnik, hogy egy nagy lelki küzdelem folyt Sátánnak és követőinek az igazsággal való meggyőzéséért. Sátán végestelen-végig tudatában volt tehát annak, hogy nincsen igaza! Nem tudatlanul lett igazságtalan. Tudta, hogy eszméje és érvelése téves, de a hatalomvágy és az önmagasztalás lelkülete nem engedte már visszafordulni. A teremtmények között befolyásra kívánt szert tenni, és ezt csak úgy érhette el, hogy igazságtalanságát az igazság mezébe öltöztette. Az énközpontúságot igazságnak állította be, mert jól tudta, hogy az igazságos Istennel csak úgy veheti fel a harcot, hogy egy másik „igazságot” tüntet fel ellene.

Ott, ahol hazugság van, Sátán működik. De a hazugságot gyakran csak később sikerül leleplezni, és mire ez megtörténik, az ördög műve már más alakban ölt testet. Ennek oka pedig az, hogy Sátán nem könnyen leleplezhető, „lapos” hazugságokat talál ki, hanem első szempillantásra igaznak látszóakat. Pontosan annyi igazságot használ föl céljaihoz, amennyi elegendő ahhoz, hogy hazugságait is elfogadhatóvá tegye. Az igazság palástjában jelentkező sátáni elgondolás, az igazság és hamisság mesteri keveréke a legveszedelmesebb hazugság.

Így a kérdésedre válaszolva: az angyalok tehát nem ismerték a rosszat, és a bűn következményeivel sem voltak tisztában a bukásuk előtt.

Üdv. Péter

Az angyalok a bukás óta sem ismerik a bűnt. :)

Az angyalokat nem a saját képmására teremtette az Isten, és nem rendelkeznek olyanféle tudatossággal, mint az ember. Sokkal inkább lehetne őket az állatokhoz hasonlítani. Az angyalok egyfajta autmatizmus alapján teljesítik Isten akaratát, míg a bukott angyalok ugyanilyen automatizmus alapján ágálnak Isten ellen, de egyikük sincs annak tudatában (a mi fogalmaink szerint) hogy mit is tesznek valójában.

Jó kérdés, hogy mi vezetett az angyalok lázadásához és bukásához, de a hagyományos zsidó és keresztény teológiának nincs igazából erre válasza. Nem ezzel foglalkozik.

Nyilvánvalóan ismerniük kellett legalább elméleti szinten, hiszen ha nem ismerték volna, akkor felelősségre sem vonhatta volna őket az Isten. Szent Pál tanítása szerint ugyanis Isten a tudatlanság idejét elnézi (Ap.Csel 17,30). Ezzel szemben azonban Énok látomásaiban olvashatunk a bűnnös angyalok tragikus helyzetéről (2Hén 7,1-2), ami igazságtalan lenne, ha nem tudtak volna arról, hogy bűnt követnek el.

Egyébként az is kérdéses, hogy mit nevezünk "az angyalok bukásának", mert az Újszövetséggel szemben a Tanak-ban máshogy vannak a dolgok. Az Isten által teremtett világ ugyanis már eleve nem volt tökéletes, bizonyíték erre a ravasz kígyó szerepeltetése, aki a közhiedelemmel ellentétben csak egy közönséges kígyó, a Tanak ugyanis sehol sem azonosítja Sátánnal. Csak az LXX-ben helyet kapott Salamon bölcsessége teszi ezt meg, amely egy rendkívül késői keletkezésű könyv [A Kr.e. 1. századra tehető]. Az Újszövetség minden bizonnyal innen vette át a kígyó=Sátán azonosítást.

A Tanak az angyalokkal bűnbeesésével kapcsolatban a Genezis 6. fejezetében beszél arról, hogy azok lejöttek a mennyből és teherbe ejtették a földi nőket, ez volt a bűnük. A szövegnek ezt az értelmezését vannak akik kétségbe vonják, azonban az ókori források még tényként beszélnek erről: A témát részletesen feldolgozó Hénok 1. könyve, amelyet az Ősegyház elfogadott, illetve Josephus Flavius is így értelmezte a Genezis 6. fejezetét, lásd az erről a szakaszról szóló leírását a Zsidók története című munkájában.

Dante

4. vagyok, de végülis mindegy :)

Előttem szóló Dantéval és Rolanddal is egyetértek jelen esetben.

Egy-két dologra reagálnék Dante válaszával kapcsolatban: keresztény aspektusból az teljesen mindegy, hogy Mózes, Salamon, vagy egy későbbi tanító idejében kezdték el azonosítani a kígyót a Sátánnal. A lényeg az, hogy az apostoli tanítás azonosítja vele.

Továbbá itt is szépen előjön, hogy az Újszövetség "fejti meg" az Ószövetség "kódjait": a Jelenések Könyvében lesz fontos, hogy a kígyó miért is kígyó. Lehetne akár szöcske vagy víziló is, de akkor a Jelenések Könyvében is szöcske vagy víziló szerepelne.

Egyébként nem egyértelműen kígyóról van szó, hanem kígyó és/vagy sárkányról, nem egy konkrét fajról, nincs latin tudományos neve, ez is azért határozott üzenettel bír :)

Az angyalok bukása nem bibliai téma, és igazából a szóbeli apostoli hagyományban sem maradt meg róla semmi, csak maga a tény, hogy megtörtént. A lázadás és a letaszíttatás még rögtön a kezdetek kezdetén volt, a teremtés első pillanataiban.

Amikor Isten azt mondja, hogy "legyen világosság!", az egyházatyák értelmezésében ekkor részesültek az angyalok Isten teremtetlen energiáiban. Ekkor már csak az el nem bukott angyalok részesültek ebben, az elbukott angyalok szó szerint Isten-telen állapotban léteznek azóta, míg az angyalok Istennel betöltekezett állapotban vannak.

Az ember célja is ez az Istennel való átitatódás, az "átistenülés" a "theozisz"", ami megvolt eredetileg, de elveszett a bűnbeeséssel. Viszont megvalósulhat már ezen a világon is, de az üdvösség állapotában mindenképpen.

A fény, a világosság a teremtetlen isteni energiák terminus technicus-a a Bibliában, nem a fizikai értelemben vett fényjelenség (lásd az alábbi linket). A fizikai fényt csak a negyedik napon teremti meg az Isten. Érdemes a világosságra vonatkozó krisztusi mondásokat ilyen értelemben átgondolni. Illetve nem érdemes, hanem így KELL azokat átgondolni :)

Volt egy olyanfajta bukása is az angyaloknak, amit Dante említ, a földi asszonyokkal való házasságuk. Ez a történet valóban része az apostoli hagyománynak, bár igazából nem tudjuk, hogy miért. :)

Ez a mítosz nem hordoz semmiféle olyan szimbolikát, amit egy hívő kereszténynek napi szinten aktualizálnia kéne a hitéletében, ezért ez a történet teljesen háttérbe is szorult. Pszeudo-Dionüsszosz, az angyalokkal legrészletesebben foglalkozó egyházatya, ezt a sztorit nem is érinti.

Bocsi, az említett link:

[link]

"Egy-két dologra reagálnék Dante válaszával kapcsolatban: keresztény aspektusból az teljesen mindegy, hogy Mózes, Salamon, vagy egy későbbi tanító idejében kezdték el azonosítani a kígyót a Sátánnal. A lényeg az, hogy az apostoli tanítás azonosítja vele."

->Ezzel természetesen egyetértek, pusztán az Ószövetség kutatása szemszögéből van jelentősége annak, amit írtam. Tehát egy Mózes korabeli zsidó ember minden bizonnyal nem hitt a Sátán létezésében, mivel az ő idejében a kinyilatkoztatás még nem tartott ott, ahol később.

Dante