Ezek a Távol-Keleti vallások mennyire ismertek és elterjedtek a nyugati világban és itt Magyarországon?

A távol-keleti vallásoknak két fajta követője van.

Vannak, akik vallásként élik meg és az adott vallás előírásai szerint akarnak élni, néha még valamelyik egyház tagjai is. Ezekből pár ezren vannak Magyarországon.

És vannak azok is, akik láttak egy kung-fu filmet és látták, hogy benne mindenféle shaolin szerzetesek a plafonról képesek hátrafelé rúgásokat csinálni, meg hogy a levegőben megfogdossák a kilőtt golyókat stb. és az ilyen filmek után után csak annyit mondanak, hogy: "Én is buddhista akarok lenni!"

Meg vannak azok is akik a japán animés rajzfilmekért veszettül meg vannak őrülve és kiabálják, hogy: "Jééééé! Animééééééé! Akarok én is japán vallású lennnniiiiii!"

A facebook-on meg rakosgassák ki a borítóképükre a mindenféle buddhista kolostorokat, és miután sikeresen megtanultak 4-5 kandzsi jelet már be is írják a beszélt nyelvek közé a japánt is.

Nem árt tudni még ezekről, hogy ugyanúgy berúgnak a hétvégén és ugyanúgy szívják a marlborót, vállukat vonják ha meghallják a "buddhista aszkézis" fogalmát, meg úgy általában a vallás minden előírását megszegik.

Ezekből kb több tízezren vannak országszerte.

Sintóval leginkább a nyugaton élő japán diaszpórák, és a japán kultúrával szimpatizáló közösségek környékén lehet találkozni.

A Tao meg Konficiusz tanítása pedig nem vallás. Nem is értem, hogy miért gondolják azt a nyugati tudós koponyák, hogy amit elsőre nem értenek meg, az már biztosan vallás :)

Taoista egyház van. Itt találtam:

vallastudomany.elte.hu/content/vallásfelekezetek

Ezek a vallások (sinto,konfucionizmus) nyilván nem ismert széles körben.

A Shinto egy nagyon sajátos ősi japán vallás. Személy szerint azt gondolom, hogy aki nyugati létére azt mondja, hogy ő sintoista, az festi magát. A shinto a japánok ősi sámánimzussal rokon hiedelem világa. Középpontjában a természeti erők és az ősök szellemi állnak. Ők a kamik, amiket a legtöbb nyelvben istenek fordítanak, valójában inkább "szellem" értelemben használják a japánok. Vallásúkat szokták kami no micsi, az az a szellemek/istenek útjának is nevezni. (lásd még kami kaze>isteni szél). Számtalan kamit tartanak számon: gyakorlatilag minden olyan természeti dolog és fogalom, ami csodálattal vagy félelemmel vegyes tiszteletet váltott ki az emberekből, meg kapta a maga nevét és kami "státuszát". A shinto nagyon letisztult erkölcsi útmutatást ad. Minden ember tisztán születik, és saját maga hivatott eldönteni, megérezni, mi a jó és mi a rossz. Bűnnek csak az tekintendő, amikor valaki a közösség ellen vétkezik. A shinto ugyanakkor nem szabályozza az élet nagyon sok területét, amit általában a vallások szoktak, ezért nem ritka, hogy egy japán emellett a konfucionizmus vagy a tao követője is.

A tao kettős természetű. A tao eredetileg egy filozófiai irányzat, és a legtöbb európai ezen természetében találkozik vele - én magam is. Mint filozófikus irányzat és egyfajta gondolkodás és életszemléletet több más vallással összeegyeztethető, mindaddig amíg az ember nem veszi át a taoizmus metafizikai vonatkozásait és misztériumait. Keleten a tao-t alapvetően vallásként kezelik, mivel a tao szervesen beépül a népi (spirituális) hagyományokba, és némiképpen megreformálta majd beépült az univerzalizmusba. Ennek köszönhetően a keletiek számára természetes, hogy a taoizmus vallás.

Egy nyugati számára megint azt nehéz megérteni, hogy a taoista életszemlélet még nem jelent "vallásgyakorlást".

A hagyományos taoista vallásos szemlélet már rég kialakult, amikor "megjelent" Konfuciusz. Konfuciusz maga is a tao-t emelte a világnézete középpontjába azzal, hogy átértékelte annak princípiumát. Míg a hagyományos univerzalista taoizmusban a tao lényege a harmóniára való törekvés, addig Konfuciusz azt mondta, hogy a tao nem "semleges", hanem maga az erkölcsi törvény, ami az embereket a jóra, azonbelül is elsősorban a közjóra vezérli, így a tao lényege nem a személyes harmónia, hanem a társadalmi/közösségi harmónia elérése. Ennek keretében elsődleges fontosságú a család és az ősök, illetve az előljárók tisztelete. Konfuciusz másik nagy újítása volt, hogy állította, hogy ennek a mindent átítató erkölcsi törvénynek egyetlen forrása lehet, tehát EGYETLEN Istent kell és szabad tisztelni. (Ti'en = Isten/'Mennyország')

A konfucianizmus erkölcsi tanításai alapvetően összeegyeztethetőek a buddhizmussal, és átfedésekkel a kereszténységgel is - itt az egyik alapvető különbség, hogy Konfuciusz az elhunyt ősök számára vallásos tiszteletet írt elő, ez nyilvánvalóan hiányzik a kereszténységből, követői nem tartják ellentmondásosnak, ha valaki más vallás követőjének is mondja magát.