Tegnap volt egy érdekes beszélgetésem édesanyámmal. Mit gondoltok?

20 éves vagyok, most találtam meg az utam Jézushoz. A katolikus hit érdekel, de még nem mélyedtem el benne.

Ő lényegében ateista (és mindenki más körülöttem, még a nagyszüleim is), azt mondja "önmagában hisz", mert túl sok rossz dolgot és életet látott (pszichiátrián dolgozik). Azt mondja, ha Isten jó lenne, nem engedné ezeket a dolgokat megtörténni.

Erre válaszoltam, hogy minden rossz egy tanulási folyamat része, a földi halál lényegtelen, hiszen az emberek "otthona" Isten országa.

Kérdezte, hogy akkor azok, akiknek 8 gyereke meghal néhány évesen, mit tanulnak? Mire jó az?

Erre egy saját elméletem van, nem tudom, hogy Isten mit gondol erről. Én azt, hogy minden ember csak és kizárólag addig van a Földön, amíg el nem végzi az Isten által kiszabott feladatát, és nem tovább. Ha ez 2 évesen történik ( = tanít a szüleinek valamit), akkor 2 évesen hal meg, ha 90 évesen, akkor pedig 90.

Aztán kérdezte, hogy azoknak, akik "ebben az Istenben" hisznek, miért kell szenvednie. Erre nem tudtam válaszolni, ez tulajdonképpen hibás kérdés (szerintem).

Lényegében úgy jutottam el Istenhez, hogy láttam milyen az ő ellentéte. A sátánizmussal kezdtem foglalkozni, és azt kutattam, hogy az milyen formában és hogyan van jelen a világon ma.

A sátánisták, vagy "luciferisták" azt mondják, hogy Lucifer a "fényhozó", mert ő küldte a kígyót, aki tudatot és akaratot adott az embernek.

Ezt korábban elmondtam már anyámnak, és most felhozta, hogy ő inkább lenne az ördög leghűségesebb szolgája, mint hogy a Paradicsomban éljen tudat és akarat nélkül, mint egy állat, vagy orvosilag agyhalott ember. Azt mondta az sem zavarja, ha pokolra kerül, és olyan közhelyes, "jól hangzó" dolgokat kezdett pufogtatni, hogy "legalább sok ismerőse lesz ott".

Erre a "Lucifer a fényhozó" dologra nem tudtam mit mondani, illetve arra, hogy ő adott akaratot és tudatot az embernek.

Az egész beszélgetést János 8:42 - 8:47 ihlette. Ő ebből azt szűrte le, hogy azok szerint ő sem Istentől való.