Kedves Pünközsdisták, nektek milyen modszeretek van az evangèlium hirdetèsère?

"És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcseségnek hitető beszédiben állott, hanem léleknek és erőnek megmutatásában: Hogy a ti hitetek ne emberek bölcseségén, hanem Istennek erején nyugodjék." (1Kor 2,4-5)

Túl sokan követjük el azt a hibát, hogy ékesszólással és emberi bölcsességgel akarunk embereket megnyerni Jézusnak, noha szellemi erő kell hozzá. Hivatkozunk a nagy küldetésre, hogy "menjetek és hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek", és elmegyünk, hogy megcsináljuk. Ehelyett azt is tehetnénk, hogy Jézust keressük, hogy ígéretének megfelelően Ő tegyen bennünket emberek halászává. Sokan sajnos csak a zsebpecás szinten vagyunk. Rátűzzük a magunk készítette csalit a horgunkra, bedobjuk a halak közé, és azt várjuk, hogy majd egymás után harapnak rá, és mi kifogjuk őket. Sajnos rosszak a referenciáink. Jézusnak egyetlen szavára tele lett a tanítványok hálója halakkal, annyira, hogy az szakadozott. Ez történt pünkösd napján is, amikor egy napon tért meg háromezer ember. Amikor szaladgálunk emberek után, hogy azok hallgassanak meg minket, és kiskanállal akarjuk beléjük tukmálni az evangéliumot, nem sok eredmény születik.

Szellemnek és erőnek a megmutatása, ez az evangelizálás kulcsa, ez pedig természetfeletti történés, vagyis lehetetlen emberi képességekkel megcsinálni, és sajnos az is kevés, hogy kinyitjuk a szánkat. A tuti módszer Jézus követése, Ő pedig ígéretet tett arra, hogy emberek halászaivá tesz minket. Ha azt mondjuk, hogy ehhez nincs szükségünk Jézusra, nélküle is meg tudjuk csinálni, akkor az emberek meg sem igazán hallgatnak minket.

A Biblia azt is mondja, hogy a bűnös ember meg van vakítva a Krisztus evangéliumának a fényére. Vagyis csodára van szüksége már ahhoz is, hogy meglássa az evangélium fényét. Addig azonban, amíg nem látja meg az evangélium fényét, nem is kerül döntési helyzetbe, akkor sem, ha megadjuk nekik az evangélium komplett hegy- és vízrajzát. Sok ember azért gyűlölködik a hívő emberekkel kapcsolatosan, mert olyan emberektől hallottak Jézusról, akik a buzgóságuk mellé nem gyűjtöttek tudományt és bölcsességet, pontosabban megelégedtek intellektuális tudománnyal és bölcsességgel, ami nem képes az emberek szívét körülvevő burkot megrepeszteni. Erre az esetre is igaz, hogy az Istennek neve miattatok káromoltatik a pogányok között.

Tény, hogy Jézus azt mondta az egyik embernek, amikor meggyógyította, hogy menjen el, és mondja el mindenkinek, másnak pedig azt mondta, hogy vigyázzon, senkinek se mondja el. Ezek szerint van, amikor jobban teszi egy adott ember, ha inkább nem akarja még szólni az örömhír üzenetét, hanem inkább a Szent Szellem vezetését és képesítését kéri, és meg is várja azt. Jézus egészen addig nem hirdette az evangéliumot, amíg be nem töltekezett Szent Szellemmel. De a Szellem nem evangelizálni vezette Őt először, hanem a sivatagba, ahol negyven napig nem evett, hanem megpróbáltatásokat kellett előbb kiállnia. Csak miután legyőzte a kísértőt, utána jött vissza a Szellem erejével, és kezdte el hirdetni az Isten országának evangéliumát. Sokan eljutottak már a maguk pusztájába, és onnan akarják hirdetni az örömhírt. Ebben az állapotban azonban leginkább a sivárságot tudják megosztani az emberekkel, az pedig nem túl kelendő portéka. A pusztán át is kell jutni ahhoz, hogy a Szellem ereje velünk legyen. Jézusnak negyven napra volt ehhez szüksége. Mózesnek azonban negyven évre.

Sok embernek nem az a baja, hogy nem hallotta még az igazságot, hanem az, hogy az igazságnak csupán az intellektuális oldalát ismerhették meg. Jézus azt mondta, hogy az Ő Beszéde szellem és élet. Akkor tudunk az embereknek segíteni, ha a mi beszédünk is szellem és élet lesz. Ha ennél kevesebb, akkor nem képes többre, mint a Biblia betűje a Szent Szellem megelevenítő ereje nélkül. Ha szellem és élet nélkül hirdetjük az igét, akkor a hallgatóságunkat arra kárhoztatjuk, hogy az igazságuk ne lehessen több az írástudók és farizeusok igazságánál, így pedig nem léphetnek be Isten országába. Az írástudók és farizeusok igazsága is intellektuális ismeret volt, szellem és élet nélkül.

6#.Kedves felhasználó:A tanuk nem hirdetnek szervezetet sem folyóiratot nem :A tanuk viszik a bibliát magukkal házrol/házra nem beszélnek szervezetről,csak ha kérdezik és ha a házigazdának kérdése van akkor felelnek,és a bibliát kinyitják a feleletre.

Ami a folyoiretot illeti adnak ha a házigazda igényli,de ezek segédeszközök a biblia megértéséhez.

A"tanuk is csak egy folyóiratot hirdetnek".Ez nem igy igaz.A tanuk hirdetik a bibliában lévő evangéliumot a biblia és a segédeszközök segítségével.

A Tanuk nem kell a szervezetet hirdessék mert mint te is már ismered őket, nem szégyelik megvalni,hovatartozásukat és a hitüket és Istenüket Jehovát.