Ez az állítás a Szentlélek káromlását jelenti?

Isten senkit nem betegít meg. Ha Isten beavatkozik valakinek az életébe, az az ember meggyógyul, megszabadul, megmenekül, áldás alá kerül. Rossz dolog azokkal az emberekkel történik, akiknek az életébe Isten valami miatt nem tud beavatkozni. Nem objektíve nem tud, hanem jogszerűen nem. Ő azonban csak jogszerűen cselekszik. Olyan is előfordulhat, hogy valaki addig feszegeti a húrt, hogy az elpattan, és a továbbiakban Isten már nem is akar annak az embernek az életébe beavatkozni, ez azonban nagyon súlyos, akaratlagos és tevőleges lázadás eredménye lehet, és véleményem szerint inkább a már meglangyult hívőket fenyegeti, mint e világ fiait, akiknek még soha nem ragyogott fel az igazság. A meglangyulás természetesen nem végleges állapot, így újra fel lehet tüzesedni, de azért veszélyes dolog ebben az állapotban huzamosabb ideig lenni. A rossz dolgok azért érik el az embereket, mert egyrészt a bűn miatt halandó a testük, és fogékony a betegségekre, másrészt az Isten ellensége gyűlöli az embert, és rosszat test vele, ha módja van erre. Akin Isten védelme rajta van, ahhoz nem fér hozzá. Akin valamiért nincs rajta, azt elérheti ilyen, vagy olyan módon.

A Szent Szellem káromlása nem egy megfoghatatlan, sejtelmes, ködös valami, ami csak úgy megtörténhet az emberrel, amikor tudatlanul beszél. Isten a tudatlanság idejét elnézi. Nem nézi el azonban a tudatos lázadás idejét, és ez sokkal vékonyabb jég, mint a tudatlanság.

Jézus kiűzött egy vakságot és némaságot okozó démont egy emberből, aki erre mindenki szeme láttára meggyógyult. Az emberek magukon kívül voltak az örömtől, és már némelyek azt kezdték találgatni, hogy csak nem Jézus a megígért Messiás? Amikor ezt meghallották a farizeusok, azonnal savanyúak lettek. Azt kezdték mondogatni az embereknek, hogy Jézus azért tud démonokat űzni, mert a démonok fejedelmével cimborál. Na, Jézus nekik mondta, hogy a Szent Szellem káromlása soha nem nyer bocsánatot. Azt is megjegyzi a Biblia, hogy Jézus ezt arra föl mondta, hogy azt mondták Róla, hogy tisztátalan szellem van Benne. Amikor ezt mondták Róla, akkor tudtukon kívül azonosították a Szent Szellemet egy tisztátalan szellemmel. Ezt nevezte Jézus a Szent Szellem káromlásának. Azt mondta, hogy a kritikusai kisebb bajba kerülnének, ha Őt, vagy a Mennyei Atyát illetnék káromló beszédekkel, minthogy az Őbenne működő Szent Szellem ellen szólnak. Utóbbit ugyanis nem lehet a tudatlanság számlájára írni, ugyanis a szemük előtt, nyilvánosan csodát tett a Jézuson levő kenet, vagyis a Szent Szellem ereje.

A mai kritikusok is akkor kerülnek nagyobb bajba, amikor nem az embert kritizálják, hanem a mögötte működő erőt, amit nem értenek, csak látják a működését. A farizeusokat az irigység motiválta. Ha valakit hasonló indulatok motiválnak, bölcsebben teszi, ha összeszorítja a száját, nehogy olyat találjon mondani, ami sérti a Szent Szellemet. Vajon hol a határ? Nem tudom megmondani. Azt is elképzelhetőnek tartom, hogy egyénileg különböző, ugyanis az emberek is különböző világossággal rendelkeznek, így amit Isten elnéz az egyik embernek, a másiknak már nem nézi el, ahogyan az ember is többet elnéz egy három éves gyereknek, mint egy tizenhat évesnek.

Amit te kérdezel, nem egészen világos, de az biztos, hogy nem az a bűn, amire rákérdeztél.