Miből jöhet rá egy homoszexuális ember, hogy rossz úton jár?

Ne általánosíts, mert ez maszatolás. Semmiféle logikai hibához nem értünk, és nem mondtam azt, hogy "ha nem tetszik, akkor ne higgy". Azt igyekeztem elmagyarázni virágnyelven, hogy mielőtt belépsz valahová, ahol ki van írva, hogy belépés csak nyakkendőben, ott bunkóság vitatkozni a kapuban, hogy miért korlátozzák a belépők jogait a nyakkendő viselet kényszerével. Senki sem kötelez arra, hogy belépj, de ha így döntesz, akkor tartsd be a szabályokat. Ez a vallási topik, ami nem a "barbárság és individualizmus" altopikja, hanem a "kultúra és közösségé". Ha pedig egyszer már így dobta a gép, akkor viselkedjünk kulturáltan, és ne bunkózzuk egymást, a világnézeti különbségek okán. Ennek része az is, hogy nem rongyolunk be a trágyás gumicsizmában a frissen vixelt parkettára. Ez a topik a vallásnak van fenntartva, nem pedig a valláskritikának. Olyan is van, de azt nem igazán látogatják hívők, így idejöttök, mert nem vagytok meg a hívő emberek provokálása nélkül. Elég szánalmas hobbi.

A hívő embereknek egyáltalán nem kedvenc témája a globális felmelegedés, a házasságon kívüli szex, az önkielégítés vagy akár a nekrofília. De ha már kiírnak egy ilyen jellegű kérdést - ami már önmagában is felér egy provokációval a vallási topikban, ahol borítékolható a válasz is -, akkor ne háborogjon egy kívülálló, hogy a hívő embereknek miért az a véleményük, ami. Azért mert hívők, nem pedig olyanok, mint te. Nekik hozták létre a topikot, nem pedig neked. Ahogy pedig mondtam, a hit kötött műfaj. Nem abban hiszek, amiben akarok, hanem abban, amiről meg vagyok győződve. Ezt a meggyőződést pedig, ha már keresztény vagyok, akkor nem az aktuális divatnak megfelelően módosítgatom, hanem a Bibliához igazítom, és nem a Bibliát írom át. Kívülállóként pedig meglehetősen modortalan dolog minősítgetni a hívőket, hogy miért hisznek, a Szabályzat szerint pedig aggályos is. Miért nem mentek szépen a saját térfeletekre, és miért nem egymás között tárgyaljátok ki a hívőket, hogy milyen agymosottak és anakronisztikusak? Garantálom, hogy innen senki nem fog utánatok menni, hogy ott korlátozza a jogaitokat, de ha mégis, akkor méltó arra, amit kap tőletek.

A kultúrának pedig, ha már itt tartunk, az is része, hogy a másik felet a nevén szólítjuk, nem pedig szándékosan kifacsarva. Ha mást nem is, de annyit tisztelhetnél, hogy vállalni merem az azonosítómat, nem pedig név nélkül arcátlankodok. Csak nézd meg az eddigi negyven hozzászólást, hogy rajtam kívül hány ember merte felvállalni a felhasználói nevét, és hányszor. Azt bocsásd meg nekem, hogy a családi- és utónevemet, valamint a címemet és bankszámlaszámomat én sem adom meg. Azonban az arctalanokhoz képest hátrányt vállalok be, mivel sokan már akkor megnyomják a pirosat, amikor meglátják a nevemet, akkor is, ha megkérdezem, hogy van-e itt rajtam kívül valaki, vagy hogy hány óra van. Ez egy arctalan embert sokkal kevésbé fenyeget.

Ráadásul rosszul szinkronizálsz engem, ugyanis én teljesen mást mondtam, mint amit te érteni véltél. Azt megint csak bocsásd meg, hogy nem írom le minden egyes hasonló témájú kérdésnél, amit egyébként már ezerszer leírtam itt a GYK oldalán. Mivel én a kezdetek óta vállalom a felhasználói arcomat, ezért meg is győződhetsz róla, ha akarsz, hogy igazat mondok-e, nem úgy, mint ahogy egyes név nélküli beszólások és visszautalgatások valóságtartalmáról lehet meggyőződni.

Több ízben leírtam, hogy soha nem az ember változtatja meg magát, így a nemi identitását sem, hanem Isten teszi ezt az emberrel, de ennek feltétele az, hogy Jézus Krisztus evangéliuma által közeledjen az ember Hozzá. Én azt állítom, hogy Jézus mindenkit meg tud és akar szabadítani. Ez alatt pedig az értendő, hogy egy születése óta homoszexuális embert is képes egy pillanat alatt heteroszexuális emberré tenni, méghozzá úgy, hogy nem csupán az ellenkező nemhez fog vonzódni, hanem azon belül is csak egyhez. A te problémád, és más ateista, vagy a maga módján vallásos, de gyakorlatilag materialista embernek az a problémája, hogy nem hisz abban, hogy Jézus Krisztus valóságos élő személy, Aki befolyással rendelkezik a dolgok felett, ezért a fenti lehetőséget anélkül veti el, hogy valóban elgondolkodna rajta, és akár csak addig eljutna, hogy feltegye magában azt a kérdést, hogy "mi van, ha mégis?".

Hadd mondjam el, hogy nem volna igaz a Biblia, ha azok az emberek is megoldást kapnának a problémájukra, akik számára nem jelent problémát, ami a Biblia szerint a probléma. Az Isten általi felemelkedésnek a kezdete kivétel nélkül a porban kezdődik, méghozzá úgy, hogy vagy az ember alázza meg magát önként, vagy a körülményei kényszerítik a porba, ahol végre hajlandó megalázkodni Isten előtt, tudván, hogy nincs semmije, amire jogosan büszke lehetne Isten előtt. Isten erre az alázatra mindig úgy válaszol, hogy felemeli az embert. De aki erre nem hajlandó, annak nincs válasz. Így aztán némelyek találkoznak Jézus Krisztussal, döntenek mellette és onnan kezdve megváltozik az életük, és soha többé nem lesznek ugyanazok, akik korábban voltak, mások pedig úgy élik végig az életüket, hogy azt sem tudják, hogy van-e Isten, de hajlanak arra a feltételezésre, hogy nincs, mert még soha nem tapasztalták, hogy volna. A két ember közötti egyetlen alapvető különbség pedig csupán az, hogy az egyik hajlandó engedni Istennek, a másik pedig nem. Ezt jelenti a Bibliának ez a mondata, hogy "Éhezőket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen." Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy elmondjam, hogy senki nem születik hívőnek, hanem az mindig az Istennel való találkozás következménye, így aki nem találkozott Istennel, az bibliai értelemben nem hívő, legfeljebb vallásos. Azaz egy hívő tapasztalatból ismeri és tudja, hogy Isten valóságos személy, ugyanis a hit nem azt jelenti, hogy az ember teljes életében bizonytalan, hogy van-e Isten, de jobb, mint egy nyúlláb vagy egy patkó alapon, inkább Istenben hisz. Ez nem hit, legalábbis nem erre vonatkoznak a Biblia ígéretei.

Bármely ember, bármilyen bűnből és megkötözöttségből megszabadulhat, ha kész arra, hogy megalázza magát Isten előtt. Nincs az a probléma, lelki defektus vagy szenvedély, amiből Jézus Krisztus ne tudna valakit megszabadítani. A nagy kérdés sokkal inkább az, hogy az ember kész-e Isten előtt megalázkodni. Ez pedig azt jelenti, hogy úgy, ahogy Isten mondja, nem pedig úgy, ahogy én gondolom, hogy helyes. A megalázkodás azt jelenti, hogy átengedem Istennek az életemet, nem pedig azt, hogy szó szerint a porba fekszem, zsákruhába öltözködöm és hamut szórok a fejemre. Ez a fajta alázatoskodás nem vezet eredményre, és én nem is erre gondoltam. Lehet valaki úgy büszke és önhitt, hogy a földön csúszik-mászik, de Isten nem csúszó-mászókat akar az Ő országába, hanem olyan embereket, akik egészségesek, úgy az identitásuk, mint a méltóságuk, de ez nem önmagukból származik, hanem Isten ajándékozza meg őket.

Hogy megszabadultam-e már a vágyaimtól, arra azt tudom mondani, hogy azoktól igen, amelyek kicsavarodottak voltak. Nem szívesen teszi az ember közkinccsé a romlott vágyait, de én sem szűkölködtem ilyenekben. Gondolhatod, hogy nem kellett a szomszédba mennem egy-két romlott kívánságért. Emlékeim szerint 1980-ban, amikor az első pornóújságot tanulmányoztuk az osztálytársaimmal, mindjárt egy olyan került a kezünkbe, ahol két férfi és egy nő szerepelt, és nem mindegyik képen a nő volt középen. Úgyhogy korán találkoztam ilyesmivel, és ahogy egyik tinédzsernek sem használ a hasonló jellegű látvány, így az én fantáziavilágomra is rányomta a bélyegét. Mivel materialista nevelést kaptam, még a hagyományos bűnismerettel sem rendelkeztem. Úgyhogy Jézus Krisztusnak nem kis munkájába került, amíg megtisztított, miután megtértem. De amikor megalázkodtam, és nem csupán otthon face to face akartam elrendezni a dolgot Istennel, hanem elmondtam egy presbiternek, aki tudott nekem segíteni, azonnal megszabadultam. Hosszú ideig az tartott, amíg meg méltóztattam alázni magam, úgyhogy van ezen a téren tapasztalatom. Voltak romlott vágyaim, volt olyan időszakom, amikor ezek annyira leuralták az életemet, hogy a teljes ébrenléti időm alatt lekötötték a gondolataimat, méghozzá az akaratom asszisztálásával. Jézus Krisztus teljesen megszabadított ezektől. Ma, ha visszagondolok ezekre a dolgokra, egyáltalán nem nosztalgiával gondolok ezekre, hanem undorral, pedig annak idején gyönyörködtem bennük.

Továbbá, az életnek és a halálnak is három szintje van. Legalacsonyabb szint a biológiai élet, amit te nevezel életnek. A biológiai élet vége a biológiai halál, amit te nevezel halálnak. A Biblia azonban szellemi életről és szellemi halálról is beszél. Mivel minden egyes ember az eredendő bűn hatálya alatt születik erre a világra, ezért alanyi jogon egyetlen ember sem rendelkezik szellemi élettel, hanem a szellemi halál uralma alatt van, bár a biológiai életét éli. Jézus Krisztus megváltása behozott egy új, korábban elérhetetlen lehetőséget az ember földi létezésébe, amit a Biblia újjászületésnek nevez. Az újjászületés során Isten feltámasztja az ember halott szellemét, megbocsátja a korábban elkövetett minden bűnét, és szellemi életben részesíti, ami folyamatosan jön a Vele való kapcsolatból. Ám ez soha nem válik az ember tulajdonává, hanem mindig az Istennel való aktuális közösségétől függ. A harmadik az örök élet, illetve az örök halál. Az örök élet szorosan összefügg a szellemi élettel, az örök halál pedig a szellemi halállal. Amikor az ember befejezi a földi pályafutását, akkor a benne levő természetnek megfelelő helyre kerül. Ha a szellemi élet dominál benne, akkor az örök élet, ha pedig a szellemi halál uralkodik benne, akkor az örök halál birodalmába kerül. Ám a halál nem az, amit az ember gondol róla. A materialista ember a biológiai halálból indul ki, amikor azt hiszi, hogy a halállal vége van mindennek. Ám a Biblia szerint soha nem lesz vége az ember létezésének, de a létezés bizonyos formáját Isten nem életnek nevezi, hanem halálnak, de a halottak sokkal intenzívebben érzékelik a környező valóságot, mint ahogy a földi élet során ez lehetséges. A halottak azonosak az elkárhozottakkal. Az elkárhozott emberek nem azért szenvednek, mert a Pokolba be van építve egy emésztő tűz, ami égeti őket, hanem Isten Maga tűz, és mivel a bűnös ember nem kompatibilis Istennel és a mennyei élettel, egy elkárhozott ember a Mennyben sokkal jobban szenvedne Isten jelenlététől, mint a Pokolban. Ám a Pokol olyan hely, ahol az embert nemcsak, hogy égeti a tűz, de mégsem emészti meg, hanem az ember ugyanazoktól a vágyaktól szenved, mint a földi élete során, de a Pokolban semmi sincs, amivel a vágyait kielégíthetné. Az ember szomjas, de nincs víz, amivel a szomját csillapíthatná. Az ember éhes, de nincs étel. Az ember pihenésre vágyik, de a Pokolban nincs pihenés és enyhülés. Az ember békére vágyik, de állandó zaklatást szenved. Az ember felejteni szeretne, de az egész életére pontosan emlékszik, és tudja, hogy melyik volt az a pillanat, amikor végleg elrontotta a dolgokat, és folytonosan vádolja önmagát. Ezt nevezi a Biblia örök halálnak. Ráadásul az embernél gonoszabb és erősebb lények vannak oda bezárva, akik alanyi jogon gyűlölik az embert, és mindent megtesznek azért, hogy a kínjaikat tovább fokozzák.

Ha az ember nem tesz semmit a földi életében, hogy a Poklot elkerülje és a Mennyet megnyerje, akkor a bukás borítékolható. Isten pedig nem vállal közösséget a bűnnel. Jó hír, hogy az embernek nem kell önmagát megszabadítania, ezt Isten teszi vele, de csak akkor, ha megtér Őhozzá. Ha azonban az ember megátalkodik a bűnben, akkor bár pillanatnyilag úgy érzi, hogy a bűne által életet kap, ennek azonban az ellenkezője igaz. Az embernek megrövidíti a biológiai életét, ha átengedi magát a bűnnek, ráadásul tartósítja a Pokolba való belépőjét. Sokan állnak cinikusan a kérdéshez: A Mennyországban jobb a klíma, de a Pokolban több az ismerős. Ez igaz. Ám az ítéletnek része a teljes elszigeteltség is, úgyhogy ott senki nem fog bratyizni senkivel, még ha találkozna is egy néhai ismerősével, aminek az esélye a nullához konvergál, akkor sem tudná élvezni a társaságát.

"Azt igyekeztem elmagyarázni virágnyelven, hogy mielőtt belépsz valahová, ahol ki van írva, hogy belépés csak nyakkendőben, ott bunkóság vitatkozni a kapuban, hogy miért korlátozzák a belépők jogait a nyakkendő viselet kényszerével. Senki sem kötelez arra, hogy belépj, de ha így döntesz, akkor tartsd be a szabályokat."

OK. Akkor most tisztelettel megkérlek, mutasd meg az oldalon azt a szabálypontot, amely előírja, hogy a "vallás" topikba ateisták nem léphetnek be és vallásról nem szabad vitatkozni!

Az a baj, hogy olyasmit kérsz számon ezen az oldalon, amihez nincs jogod. Ez nem valami fizetős szalon, ahova csak azok léphetnek be, akik megfelelnek a követelményeknek és elfogadják a szabályokat. A gyk egy ingyenes, nyilvános fórum. Tetszik vagy nem tetszik, mindenki oda ír, ahova akar. Ezt a kérdést pl. nekem nincs kedvem még egyszer feltenni a másik topikban csak azért, mert téged zavar, ha már egyszer itt vagy, és ilyen remekül eldiskurálunk. A másik topikban ugyanis pl. nem lehetne vallásosokkal beszélni erről. A saját nézőpontomat meg minek hallgassam újra meg újra?

"A hívő embereknek egyáltalán nem kedvenc témája a globális felmelegedés, a házasságon kívüli szex, az önkielégítés vagy akár a nekrofília."

Mi a bajotok a globális felmelegedéssel? Kíváncsivá tettél.

" a hit kötött műfaj. Nem abban hiszek, amiben akarok, hanem abban, amiről meg vagyok győződve. "

Nahát, hogy emlékeztet engem ez a szexuális orientációra! A végén még megérted, amiről írunk.

Bónuszkérdés, amit legszívesebben a világ minden hívőjének feltennék: ha megengeded, MIÉRT PONT arról vagy meggyőződve, amiről? Miért pont a kereszténység? Van több száz vallás a világon. Miért nem Allahot imádod? Hogy jöttél rá, hogy a kereszténység a te utad?

Mert ide születtél? Erre nevelt a családod? Aki muzulmán területre születik, azt meg arra nevelik, és abban kezd el hinni. Mindketten meg vagytok győződve arról, hogy a ti istenetek az igazi. Honnan tudod, hogy neked van igazad? Csak azon múlik, hogy hova találsz születni? Akkor a meggyőződés nem is belátás kérdése, csak földrajzi elhelyezkedésé, családi örökségé? Zeuszban miért nem hisz ma már senki? Ha nem hisznek benne, akkor már nem is létezik? Vagy sosem létezett?

"hanem a Bibliához igazítom, és nem a Bibliát írom át."

Abban nevelkedtél, hogy a Bibliát isten nyilatkoztatta ki, de miért vagy róla meggyőződve, hogy ez így van? Mit szólnál, ha holnap kiderülne, mert a Vatikán nyilvánosságra hozná, hogy teljes egészében emberek állították össze a niceai zsinaton?

"Miért nem mentek szépen a saját térfeletekre, és miért nem egymás között tárgyaljátok ki a hívőket, hogy milyen agymosottak és anakronisztikusak?"

Mert az olyan uncsi. Sokkal érdekesebb hívőkkel beszélgetni. Nekem pl. egyes dolgok kifejezetten tetszettek, amiket írtál a mennyről és pokolról, mindjárt kitérek azokra is. Ha hozzám hasonlókkal beszélek, akkor nem ismerem meg a másik oldal véleményét. Okos, érdeklődő ember több szempontból is megvizsgálja azt, ami érdekli.

"Ha mást nem is, de annyit tisztelhetnél, hogy vállalni merem az azonosítómat, nem pedig név nélkül arcátlankodok."

Bocs, de én az ilyet nem igazán tisztelem. Azt gondolom, hogy itt mindenkinek biztonságosabb anonimnek maradnia.

"hogy rajtam kívül hány ember merte felvállalni a felhasználói nevét, és hányszor. "

Nem azért nem vállalom fel, mert félek a lepontozástól, hanem egyszerűen nem látom előnyét, senkinek semmi köze hozzá. Az internet egy túlságosan beláthatatlan és megfoghatatlan rendszer, ahonnan a hozzáértő sok mindent kideríthet arról, amit vagy akit keres. Így is örökre itt fognak maradni a hozzászólásaim, nem érdekem, hogy még egy felhasználónevet is társítsanak hozzá. Ha majd betör Európába az Iszlám Állam, lehet, hogy téged is üldözni fognak a véleményed miatt :D

"Több ízben leírtam, hogy soha nem az ember változtatja meg magát, így a nemi identitását sem, hanem Isten teszi ezt az emberrel, de ennek feltétele az, hogy Jézus Krisztus evangéliuma által közeledjen az ember Hozzá."

Jó. Akkor most két kérdésem van:

1. Akkor ezek szerint a hívők között nincsenek melegek? Egy darab se? Ezt állítod? Akkor most csináljuk azt, hogy én felteszek mindjárt itt egy olyan kérdést, hogy vannak-e a hívők között melegek, és meglátjuk, mi lesz.

2. Miért van az, hogy Jézus Krisztus csak az evangéliumot ismerőknek segít? Ha a homoszexualitás káros és bűnös dolog, akkor szerinted ez nem igazságtalan a világ 5.5 milliárd nem-katolikusára nézve, akiknek esélyük sincs, hogy megismerjék az evangéliumokat, mert mondjuk egy szenegáli vagy pápua új-guineai faluba születtek? Velük mi lesz? Ha igazad van, és tényleg a kereszténység az egy igaz út (bár továbbra is várom a feleletet arra a kérdésre, hogy ezt hogyan beszélnéd meg egy muzulmánnal/hinduval/buddhistával/zoroasztriánussal/akármivel), akkor mindenki, aki nem keresztény, majd a halálakor fog rádöbbenni, hogy ő itt valamit nagyon elcseszett. Pedig lehet, hogy csak arról van szó, hogy azon a világtájon, ahol ő született, soha nem jártak misszionáriusok. Vagy ők nem emberek, mert nincsenek megkeresztelve? Jézus szeretete nem univerzális? Hogy van ez? Miért csak a nyugati kultúrára korlátozza Jézus a szeretetét? Ha ez az igaz út, akkor miért nem követi a világ minden embere?

Továbbá mit gondolsz a kereszténység eltérő irányzatairól? Vajon egy protestáns amerikai, egy mormon, egy anabaptista egyetért a mennyről és pokolról alkotott nézeteidről? Az én sógorom pl. karizmatikus keresztény, és szilárdan hiszi, hogy a pokol egy konkrét, létező, földrajzi fogalom. Tehát szerinte ha elég mélyen fúrnánk a földkéregbe, akkor elérnék a poklot, ahol megláthatnánk a Sátánt fizikai valójában. És ő is úgy gondolja, hogy neki van igaza. Ez a hite, nem tehet róla. Melyikteknek lesz igaza a halál utáni életre vonatkozóan? Ezek az érvek téged nem bizonytalanítanak el? Tudod, nem akarlak megbántani, de néha azt érzem, hogy a hívő és nem hívő (mondjuk úgy: agnosztikus - én ennek tartom magam) ember közötti különbség az, hogy az utóbbi elkezd kérdéseket feltenni. Az önállóvá váláshoz ez márpedig elengedhetetlen. Ha neked van igazad, miért adott volna nekem isten olyan intellektust és szkepszist, amim van, ha nem azért, hogy a saját utamat járjam? Nem tehetek róla, ilyennek születtem.

"A te problémád, és más ateista, vagy a maga módján vallásos, de gyakorlatilag materialista embernek az a problémája, hogy nem hisz abban, hogy Jézus Krisztus valóságos élő személy,"

Mit jelent az, hogy "valóságos, élő"? Fizikai értelemben nem él, mert 2016+/- éve meghalt. Ha a mennyországban "él", az "élő"-nek számít?

Továbbá, miért higgyek benne? Bizonyítékom nincs rá, mindenben meg nem hihetek, amire nincs bizonyítékom, de legszívesebben hinnék benne, mert akkor légvárakban élnék, nem haladna az életem. Ha nincs rá bizonyítékom, akkor meg miért pont benne higgyek? Miért ne Buddhában? Engem nem érdekel, hogy mi a családi hagyomány. A te status quo-d az, hogy erős nevelést kaptál, másnak az, hogy muzulmán közösségbe született, nekem az, hogy keresztény gyökerű, falusi családokból született szülők gyermekeként születtem, megismerkedtem korán a vallással, aztán elkezdtem kérdéseket feltenni, és már nem tudtam komolyan venni. Félreértés ne essék, nem gondolom, hogy az embernek nincs szüksége hitre. Csak épp nem biztos, hogy épp abban kell hinni, ami a legközelebb van hozzánk.

Elmondjam, mi a problémám a kereszténységgel? Művi, mesterkélt, látszik, hogy egy régi, patriarchális társadalomban alkották meg. Ha valamiben hiszek, akkor az az, hogy isten a természetben van. A természet istennek a legközvetlenebb, számunkra hozzáférhető "munkája". Kifejleszthetünk akármilyen hiper-szuper bonyolult gépet, az akkor is csak egy rakás vas és áramkör lesz, egy túlbonyolított szerszám. Nem lesz _lelke_. A természetben mindennek van lelke, minden hihetetlenül bonyolult. A kereszténység azonban nem tükrözi ezt a bonyolultságot. Azt hirdeti, hogy isten és a megváltó két férfi, miközben tudjuk, hogy a világban minden kétosztatú, mindennek két oldala van. Hol lenne abban az igazság, ha isten férfi lenne? Hol lenne ez logikus? Ha mindenképp egy személyben kéne hinnem, az sokkal inkább nő lenne, hiszen övék a teremtés képessége. Nem véletlenül nevezték a természeti népek a földet "földanyának". A természet nőnemű. Ha isten pedig mindezek felett áll, akkor neki pedig hímnősnek, semlegesnek kéne lennie. Ez a világ, amiben élünk, a kettő világa, ahol mindennek két oldala van. Ha van isten, akkor, ha minden igaz, ő az egy világában él, ahol minden egy és oszthatatlan, és neki univerzálisnak kell lennie. Hovatovább a muzulmán hit lelket se ad a nőknek, be se engedi őket a mennybe.

Továbbá: mi az, hogy "örök szenvedés"? Örök menny és örök pokol? A világban semmi nem örök. Hogy lenne igazságos az, hogy valaki, az ebben a földi életben tudatlanságból elkövetett bűnei miatt ÖRÖKKÉ szenvedjen? Ez szerinted logikus? Isten így működne? Adna neked egy életet, korlátozott látókörrel, rengeteg kérdéssel, aminek során ha rossz döntéseket hozol (és az, gondolom nem vitás, hogy minden rossz döntés tudatlanságból ered), akkor egy életre bevág a börtönbe, ahonnan soha nem szabadulsz ki? Nincs ennek értelme. Elvi, metafizikai értelemben vett képtelenségnek tartom. Ha ilyesmi létezik, akkor kell, hogy legyen mód a belőle való kijutásra, máskülönben az egész rendszer, amiben az embernek örök élete van, ezen a Földön eltöltött max. 80 éven múlna, ami lássuk be, baromság. Mi van, ha valaki keresztetlenül születik egy háborús zónába, ahol gyerekkatonát faragnak belőle és erkölcsi aggályoknak soha a közelébe nem jut?

Nem, ha valamiben én hiszek, az a reinkarnáció és az egyre magasabb lelki szintekre jutás. Ennek van értelme, ezt el tudom fogadni a természet belső szabályozómechanizmusának (feltéve persze, ha van egyáltalán lélek), ami során garantált, hogy a létállapotot egyre magasabb szintekre jusson. Az, hogy ideszületsz, aztán van pár évtizeded megtérni (feltéve, ha olyanok a körülményeid), és utána örökre eldől, hogy hova kerülsz, számomra nem hihető. Az hihető viszont, hogy ezt egy olyan korban találták ki, amikor az embereket még lehetett riogatni ilyenekkel. Annak persze örülök, ha valakit ez segít, hogy jobb emberré váljon, de szerintem sok neurózisnak is ez a forrása.

Asszem, eleget írtam így is, most te jössz, nem térek ki külön a pokolról és mennyből szóló részedre. Csak még egy utolsó kérdés:

"Ha azonban az ember megátalkodik a bűnben, akkor bár pillanatnyilag úgy érzi, hogy a bűne által életet kap, ennek azonban az ellenkezője igaz. Az embernek megrövidíti a biológiai életét, ha átengedi magát a bűnnek, ráadásul tartósítja a Pokolba való belépőjét."

Szóval szerinted nem léteztek olyan emberek, akik bűnben tobzódva aggastyánok lettek? Most engedték ki tavaly George Jungot, azt az embert, aki bevitte a kokaint Amerikába. Film is készült belőle, "Betépve" címmel. A csávó 73 éves. Vagy ott van az a csávó, akiről az "A Wall Street Farkasa" szól. Ha láttad a filmet, akkor kiderül, hogy nem épp szűzi életet élt. Neki nem kellett volna meghalnia? Vagy mi van Sztálinnal? Vagy Szulejmánnal? Egyikért se jött idő előtt a Halál Angyala. Josef Mengele 76 évet élt, mire kimúlt, békében, Dél-Amerikában, pedig emberek tömegeinek okozott elképzelhetetlen szenvedést. Az ő biológiai életük miért nem rövidült meg?

Még pár dolgot írnék:

1. Kiírtam azt a kérdést, amiről írtam, egyfajta társadalmi kísérletként. Nézegesd, meglátjuk, mik lesznek a fejlemények. Csak annyit kérnék, hogy addig ne írj bele, amíg össze nem gyűlik 10-15 válasz, lássuk először, mi lesz az eredmény:

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallas__7..

2. Rákerestem keresztény meleg közösségekre. A "Christian LGBT"-keresőszavakra a következőket adja ki a google:

[link]

[link]

Különösen érdekes az első oldal GYIK-részlege:

"Did you choose to be gay?

No. Many people believe that being gay must be a choice, but that’s usually because they’re confusing “gay feelings” with “homosexual behavior.” The two are not the same.

Being gay just means that someone is attracted to his or her own sex. Most of us would not have chosen to feel this way, and many of us tried very hard to become “straight” (attracted to the opposite sex). But even straight people can’t choose whom they find attractive. You can’t force yourself to become attracted to someone who isn’t attractive to you, and you can’t force yourself to think someone is unattractive when you are actually attracted to them. (Believe us, we’ve tried!)"

Mit szólsz ehhez? Őket is meg tudnád győzni?

Tudod, őszintén szólva számomra tök értelmesnek tűnsz, azonban azért visszás, amit írsz, mert olyasmiről beszélsz, amiről neked nincs közvetlen tapasztalatod. Értem, hogy gyerekkorodban megkísértett a pornó, mindannyiunknak van valószínűleg ilyen sztorija. Nekem is volt ilyen gyerekkori haverom, aki ilyen újságokat mutogatott. Azonban ez még mindig teljesen más, mint a szexuális orientációdból kibújni. A pornótól való elfordulás és annak felcserélése valódi, minőségi kapcsolattal mennyiségi változtatás. Más, vitathatatlanul egészségesebb csatornát keresel a vágyad kiélésére. Azonban a homóból heteróvá válás minőségi változás, sokkal gyökeresebb ennél. Erről nem tudhatsz nyilatkozni, hiszen nem próbáltad. Én se próbáltam. Ezeken az oldalakon viszont olyan emberek vannak, akik próbálták, és rájöttek, hogy lehetetlen, majd megbékéltek azzal, hogy isten így akarja. Miért nem elfogadható az számodra, hogy a Bibliát egy más kor más emberének írták, és nem tökéletes, mint ahogy az ember sem az? Szerintem semmi nem veszélyesebb, mint vakon követni egy könyvet. Felhívnám a figyelmedet a fanatikus muzulmánokra.

Még ha a könyv helyes, igaz dolgokat ír, akkor is érdemes felülvizsgálni, megvitatni. Ez a bölcsesség kezdete, ezért van kamaszkori lázadás, ezért alakult ki a Felvilágosodás, az emberiség kamaszkori lázadása.

Engedj meg egy idézetet Anthony de Mello-tól:

“Egy látogató azt állította, hogy neki nincs szüksége az igazság keresésére, mert már megtalálta a saját vallásában.

A Mester viszont ezt mondta:

- Volt egyszer egy diák, aki sosem lett matematikus, mert vakon hitt a matematikakönyv végén található válaszokban. A helyzet iróniája, hogy a válaszok helyesek voltak.”

#42:

Asperrimus, eddig is sejtettem, de most már tudom is: te szadista vagy.

Ez most nem piszkálódás, hanem ténymegállapítás.

Sajnálom... helyetted is.

A gyengébbek kedvéért, én nem arról beszélek, hogy ateisták nem látogathatják a vallási topikot. Mivel azonban ezzel párhuzamosan létezik valláskritikai topik is, logikus és helyénvaló, ha a vallást kritizáló hozzászólásokat ott ejtitek meg, és nem itt, még akkor is, ha a hívők erre nem kíváncsiak, ezért ott egyedül érzitek magatokat. Az is logikus, hogy a valláskritikai topikot eleve azért hozták létre, mert a hívő emberek nem arról akartak vitatkozni veletek, hogy ki az anakronisztikus, ki az agymosott, ki a hülye és ki nem. Mivel egyéb internetes platformon már van tapasztalatom e téren, úgy gondolom, itt is úgy történt, ahogy máshol, vagyis a vallási topikot hozták először létre, és a nemhívők trollkodás, kritizálás és mocskolás özöne kényszerítette ki a valláskritikai rovat létrehozását azzal a célzattal, hogy akit zavar a téma, az nem látogat oda. Nem is tesszük általában, aki mégis, az meg is érdemli a társaságotokat.

Ha azonban valódi kíváncsiságból van itt egy ateista, akinek kérdése van, az ellen nekem sincs kifogásom. De ne személyeskedjen, ne kritizáljon, ne trollkodjon. Ennyi.

A szabályzat valóban tilt olyan dolgokat, amiket ti rendszeresen megengedtek magatoknak. Például:

"Tilos

(a) trágár kifejezéseket, sértő szavakat, másokban megbotránkozást, félelmet keltő kifejezéseket használni;

(b) a személyeskedni, azaz olyan megjegyzést tenni amely másokra nézve sértő lehet (különösen ami egy másik Felhasználót zavarhatja kora, neme, származása, vallása, faji, nemzetiségi hovatartozása, világnézeti meggyőződése, véleménye, élethelyzete miatt),

továbbá mások becsületére, jóhírnevére sérelmes tartalmat elhelyezni, függetlenül attól, hogy az valós vagy sem, kiemelten a közszereplőkre vonatkozóan"

Amikor egy hívőt a hitéért kritizáljátok és ledorongoljátok a vallási topikban, akkor elkövetitek a szabályzat tilalma alá tartozó cselekedetet: olyan dologért bántalmaztok embereket és vetitek alá lelki dresszúrának, ami az ő belső meggyőződésük, amihez joguk van, méghozzá olyan helyen teszitek, ami nekik lett létrehozva, és nem nektek. Ti itt rendszeresen azzal vagdalóztok, hogy aki egy többezer éves mesekönyvben hisz, az hülye. Ezt gyakran szó szerint, máskor burkoltan, de egyértelműen és erőszakosan hirdetitek itt, a vallási topikban. Ez pedig egyrészt személyeskedés, másrészt sértő, a kontextusból pedig az is lejön, hogy ez a szándékaitok szerint történik így, nem pedig azért, mert csak ilyen bénán tudjátok kifejezni magatokat. Vagyis nem jóhiszemű tévedés, hanem trollkodás. Ez talán nem térítés? Rendszeresen használjátok az agymosott jelzőt is. Ez egyrészt nem igaz, másrészt még ha igazatok volna is, akkor is szabályszegő volna ez a megállapítás, ugyanis ha agymosott akarok lenni, ehhez is jogom van, anélkül, hogy valaki ez miatt zaklathasson és megbélyegezzen, nektek pedig nincs jogotok ebbe belekotyogni. Aki nem veletek van, attól még ezt az egy helyet is elsajnáljátok, ami érte lett létrehozva, mert nem elég nektek, hogy a csapból is a ti véleményetek folyik, de feltétlenül meg akarjátok itatni mindenkivel, akár akarja, akár nem, és még engem neveztek hittérítőnek? Odáig rendben van, hogy nekem nincs jogom betartatni az oldal szabályzatát. Igen, ez így van. De ahhoz jogom van, hogy rendre utasítsalak, illetve arra, hogy jelezzem az üzemeltető felé. Amikor élek ezzel a jogommal, ahogy feltételezhetően nem én vagyok az egyedüli, aki így tesz, és a moderátor tényleg ki találja törölni néha egy-egy az átlagosnál is aggályosabb hozzászólásotokat, akkor pedig megsértődtök.

Sok embert megbotránkoztat a viselkedésetek, és kerüli a társaságotokat. Biztos vagyok benne, hogy a tevékenységetek már sok felhasználót riasztott el a GYK oldalától. Ha én lennék a moderátor, már régen kidobtalak volna még az oldalról is. Rendszeresen körbeálljátok és dermedtre csaholjátok azokat, akik ellent mernek mondani nektek. Én bírom az ilyesmit, és nem gyötrődök azon, hogy miért gondolja ez az ember ezt rólam, mivel tudnám magam megszerettetni vele, hogyan tudnám kiengesztelni? Nem, leporolom magamat, és megyek tovább. Ha néha kicsit kiakadok is a hozzátok hasonlók tevékenységétől, rövid időn belül regenerálódok, és kész vagyok arra, hogy álljam a pofonokat. Tulajdonképpen elememben érzem magam, és vagány dolognak tartom, hogy nem úszom együtt a döglött halakkal. De nem mindenki kész erre, hanem vannak, akik inkább odébbállnak. Nincs jogotok ahhoz, hogy elriasszátok őket!