Horror filmet kedvelő keresztények mit gondoltok a pornográfiáról?

Puzsér Róberttel értek egyet a témában, miszerint is ahogy patkányt sem eszik egy civilizált ember úgy trancsír-horrort sem néz, persze olyan helyzet előfordulhat h pl éhezik és ezért mégis eszik patkányt, de ha kizárólag trancsírhorror érhető el akkor egyszerűen nem néz filmet

ez vallástól független

ahogy az is, hogy mindenféle borzalom megjeleníthető ha nem öncélú, nem egy felszínes katasztrófa turizmushot hasonló szórakoztatás eszköze

"horror filmet kedvelő Keresztény"

Elég szomorú, hogy kereszténynek nevezi valakit ebben az esetben is magát.

Mind a horror, mind a pornográfia a sötét oldalhoz tartozik. Legfeljebb a pornográfia meghatározása egyszerűbb. Ha klasszikus értelemben nézzük, akkor már az is pornográfia, ha egy filmbe belekerül egy meztelen ember, ugyanis ritka, hogy maga a film célja nem a pornográfia, és mégis szükséges a ruhátlanság ábrázolása. Így maga a film ugyan nem pornó, de pornográf elemeket tartalmaz, ami keresztényként aggályos. Például a Schindler listája két módon ábrázolja a meztelenséget: amikor a zsidóknak le kellett vetkőzniük, illetve az ágyban. Az előbbire mondható, hogy a hiteles ábrázolás miatt tették a filmbe. Nekem az a véleményem, hogy a meztelenség bemutatása nélkül is hiteles lett volna a történet. A másik fajta ábrázolás pedig egyértelmű pornográfia, ami azért került bele a filmbe, hogy több nézője legyen. A hetvenes-nyolcvanas évek tuti receptje. Nem számít, ha rossz a film, ha egy-két pucér nő átlibben a képen, akkor jönnek a kukkolók. Egy keresztény nem néz pucér jeleneteket, ha ilyen van egy filmben, akkor elfordítja a tekintetét, átpörgeti, vagy kivágja a jelenetet - vagy kivágja a filmet. Ha nem teszi, akkor egész biztosan beszennyeződik a képzelete. Például én kivágtam a Schindler listájából azokat a jelenteket, amelyekben pucérkodnak, mert a film egyébként jó, és így már nézhető is, nem kell félrenézni.

Ha pedig a pornó műfajra gondolsz, azt egy keresztény bottal sem piszkálná meg. Ha mégis, akkor komoly megtérésre van szüksége ahhoz, hogy helyreálljon az élete, ilyen is előfordul.

A horror műfaját nehezebb meghatározni. Egyértelmű, hogy Fulci vagy Romero filmjei a horror műfajába sorolandók, és mint ilyenek kerülendők, de néhány hollywoodi mozifilm is tartalmaz horrorisztikus jelenteket. Például a Ben Hurnak is vannak nehezebben nézhető jelenetei. Vagy brutális Mel Gibson Passiója. Mitől, és mikortól számít horrornak valami? Nem feltétlenül a brutális képi ábrázolástól, hanem attól, hogy félelmet és borzongást kelt az emberben. A horror műfaj egyértelműen ezt célozza meg. De vajon horrornak tekinthetők-e Hitchcock filmjei? Amiket én láttam, nem egyértelműen, ez alól talán csak a Madarak a kivétel. Ettől azonban még nem tekinthetőek jóknak és gyümölcsözőknek.

Vajon horror-e a Cápa? Szerintem nem. Brutális? Szerintem az. De a horrorban majdnem mindig van egy láthatatlan misztikus erő, ami energizálja a szörnyeket, illetve determinálja az áldozataik lehetőségeit. Éppen ettől okkult is egyben, nem csupán brutális.

Egy film akkor tekinthető jónak - filmes értelemben -, ha az emberekből érzelmeket is kivált, mintha ott lennének. Egy izgalmas krimi is kiválthat olyan érzéseket, amiket Hitchcock filmjei, talán még olyanokat is, mint Spielberg cápája, vagy Romero zombijai. Nem az a valódi kérdés, hogy van-e olyan objektív határvonal, amit átlépve már nem nézhető meg egy film keresztényként, addig a határvonalig azonban gond nélkül, hanem az, hogy egy adott embernél hol van ez a határvonal. Pál apostol szavai a mértékadóak: "Minden szabad nekem, de nem minden használ, minden szabad nekem, de én nem adatom valakinek hatalma alá." (1Kor 6,12) Nincs objektív határvonal. Van olyan ember, akiben már a Kismalac és a farkasok is kárt tud okozni. Ha valaki meg tudja őrizni a szabadságát, akkor bármit megtehet, elvileg még horrort is nézhet. Ha azonban szabad, akkor nincs kényszere arra, hogy ilyen filmeket nézzen. Ha szabad, akkor építő dolgokat kíván tenni, és nincs odaláncolva a képernyő elé. Arról nem is beszélve, hogy a szeretet nem örül a hamisságnak, tehát alkalmazva az adott témára, nem leli örömét gonosz dolgok nézésében, és virtuális átélésében. Ha mégis örömét leli valaki ebben, akkor nem szabad. Ha nem szabad, akkor keresnie kell a szabadulást, utána pedig kerülni azokat az élethelyzeteket, amelyek megkötözték.

7.

Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt aratándja is.

8.

Mert a ki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; a ki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet.