Tisztelt Jehova Tanúi, Pál apostol hozzáállása pünkösdhöz?

Nem vagyok JT, de nyilván az erre a magyarázatuk, hogy pünkösdkor valamilyen zsidó ünnep is volt (tényleg volt, de ne kérdezd, milyen), és Pál azt ünnepelte.

Egyébként, ha már itt tartunk egy keresztény hogyan ünnepli a pünkösdöt? Ennek nem igazán van ma élő hagyománya.

Szervusz.

Igen ahogy az előttem szóló megemlítette:

A Keresztény Görög Iratok így nevezi az aratás ünnepét (2Mó 23:16), vagyis a hetek ünnepét (2Mó 34:22), melyet ’az első érett termés napjának’ is hívnak (4Mó 28:26). Az ünnepre vonatkozó utasítások a 3Mózes 23:15–21-ben, a 4Mózes 28:26–31-ben és az 5Mózes 16:9–12-ben vannak feljegyezve. Ezt az ünnepet az árpakéve felajánlásának napja, azaz niszán hó 16. után 50 nappal (a pünkösd szó jelentése: ’ötvenedik [nap]’) kellett megtartani (3Mó 23:15, 16). Ez az ünnep a zsidó naptár szerint sziván 6-ára esik, és árpaaratás után, a búza aratásának elején tartották meg (a búza később érett be, mint az árpa) (2Mó 9:31, 32).

A zsidó hagyomány úgy tartja, hogy pünkösd napja annak a napnak felel meg, amelyiken Izrael megkapta a Törvényt a Sínai-hegynél, és Isten elkülönített népe lett. Az izraeliták a harmadik hónap (sziván) elején gyűltek össze a hegynél, és kapták meg a Törvényt (2Mó 19:1). Annak mintájára, hogy Mózes mint közvetítő által köttetett meg Izraellel a törvényszövetség, Jézus Krisztus, a szellemi Izrael Közvetítője által ez az új nemzet az új szövetségbe került. Pál apostol párhuzamba állítja a két eseményt, amikor arról beszél, hogy a keresztények az új szövetség alatt egy sokkal nagyobb gyűlésen vesznek részt, ’egy Sion-hegyhez járulnak, és az élő Istennek egy városához, az égi Jeruzsálemhez’ (Héb 12:18–24; vö.: Je 14:1–5).

Jézusnak ezek a követői, valamint az a 3000 ember, akik azon a napon keresztelkedtek meg (Cs 2:41), illetve a később megkeresztelkedő személyek, Istennek nem a legelső zsengéje, hiszen az maga Jézus Krisztus, aki i. sz. 33. niszán 16-án feltámadt (1Ko 15:23), azon a napon, amikor meglengették az árpakévéket. Ők inkább a második termény, a búza zsengéjéhez hasonlóak; ők Istennek „valamiféle zsengéje” (Jk 1:18). Ezek a keresztények pünkösdkor Isten új nemzete lettek, ’választott nemzetsége, királyi papsága, szent nemzete, különleges tulajdonnak szánt népe’ (1Pt 2:9).