Szerintetek Jézus megváltja a bűneinket, vagy megszabadít a bűnöktől?

7-nek.

Kepzeld de megtette hala nektek. (Egyaltalan nem cinizmusbol irtam) :)

Kerdezonek!

A megszentelodes nem egyik pillanatrol a masikra megy vegbe, hanem lehet, hogy egy elet munkaja. De ha halalos bunokben el valaki ugy, hogy nem is harcol a bun ellen, azt latja Isten. Mindig hagy idot a megteresre. Ha a lelkiismeret ramutat valamilyen bunre, akkor a hivonek igyekeznie kell korrigalnia magat. Eloszor a gondolkodast kell megujjitani az Igevel.

Az Újszövetség szellemi szövetség, ezért szellemileg elérhetőek az áldásai. Ez azt jelenti a gyakorlatban, hogy csak a tulajdon hitünk mértékében válik az életünkben kézzelfoghatóvá az Evangélium. Ezért mondja a Biblia, hogy az igaz ember hitből él. Nincs olyan ígéret a Bibliában, ami itt és most elérhető lenne hit nélkül. Hit által azonban minden elérhető, ami a jelen üdvtörténeti kornak adatott: bűnbocsánat, szabadulás, gyógyulás, ellátás, siker. A hitnek azonban természetfeletti a forrása, és az is természetfeletti, ahogyan növekszik bennünk.

Soha senki nem tudott még a saját hite fölé nőni. Valójában erről beszél Pál apostol a Róma 12,3-ban. A hitnek van egy adott mértéke, amivel jelenleg rendelkezik egy hívő. Ez a mérték nem statikus, hanem változó, ami jó esetben növekszik, de akár csökkenhet is. A hitünk jelenlegi mértéke, csak az annak megfelelő fajtájú és mértékű áldások működéséhez elegendőek. Voltak, akik megpróbáltak a hitüket meghaladó áldásokat átvenni, és annak alapján cselekedni, mivel a hit cselekedet. De ezek az emberek rendszeresen bajba kerültek, mert nem a hitük mértéke szerinti cselekedeteket cselekedték, és ezzel túlterhelték a hitüket, ami nem egyszer derékba tört. Nem véletlen, hogy Derek Prince azt mondta a hitről, hogy azt csak egy hajszál választja el az elbizakodottságtól, ám ez a hajszál jelenti a sikert vagy a kudarcot. Veszélyes dolog elbizakodottságra alapozva cselekedni. Az elbizakodottság cselekedete nem az Isten szerinti hit cselekedete. Amikor az ember elbizakodottságból cselekszik, nem pedig hitből, akkor valójában megkísérti Istent, amiről azt mondja a Biblia, hogy ne tegyük.

Ezért figyelmeztet Pál a józanságra. Akkor vagyok józan, ha a hitem jelenlegi mértékéből indulok ki, nem pedig abból, hogy mekkorát szeretnék. A hit tápláléka Isten Beszéde. De nem a betű, hanem a szellem. Isten Szelleme élővé teszi az igét, ezt nevezzük rémának, azaz kijelentésnek. Ezt a szót használja Pál a Róma 10, 17-ben, ahol a hit származásáról beszél. Vagyis a hit Isten Beszédének a kijelentéséből származik, de a további növekedés alapanyaga is a további kijelentés. Amíg az embernek egy adott dologgal kapcsolatban nincs kijelentése, addig abban az adott dologban nem hisz bibliai mérték szerint. Meg kell kapnia Istentől a kijelentést arról az adott dologról ahhoz, hogy hinni tudjon benne. Ha már valódi hite van egy adott dologban, akkor a hite által képes is működésbe hozni a hitének megfelelő áldást. Isten örömmel adja a kijelentést, de a kijelentések sorrendjének van egy isteni menetrendje, ami nem egyezik a miénkkel. Hiába szeretnék adott dologról kijelentésben részesülni, ha Isten mást szeretni aktuálisan kijelenteni nekem. De Isten is hiába akar nekem valamit kijelenteni, ha nem teszem magam elérhetővé a Számára.

Úgy teszem magamat elérhetővé, hogy egyrészt olvasom a Bibliát, olvasok keresztény könyveket, hallgatom a prédikációkat, és abban az irányban keresgélek, olvasok és elmélkedek, amerre az újjászületett szellemem vezet, mert abban az irányban várnak rám azok a kijelentések, amelyeket Isten tartogat a számomra. De nem mindig könnyű a szellem hangját megkülönböztetni az elménktől, éppen ezért lényeges, hogy tisztán tartsuk a szívünket, mert a szívünk képes felfogni a szellem hangját, de ha teli van az elménk e világi dolgokkal, akkor az el fogja nyomni a szellemünk hangját, és eltévedünk. Ha eltévedünk, akkor nem arra fogunk keresni, ahol találnánk is, hanem máshol. Találni pedig csak ott fogunk, ahova Isten vezet. Ezért ne tévesszük össze a vágyainkat Isten vezetésével. Eljön az ideje annak is, hogy a vágyaink beteljesüljenek. Ehhez azonban arra van szükségünk, hogy az isteni menetrendnek megfelelő kijelentéseket keressük.

Amíg az ember életében jelen van a bűn, addig a bűnbocsánat és a szabadulás a megfelelő irány, hogy az ember keressen. Addig kár is más témakörökben elmélyednünk a Bibliában, ugyanis csak az intellektusunkat tápláljuk olyankor, nem pedig a szívünket. A legelső dolog az isteni menetrend szerint a megtérés. Megtérés nélkül semmi tartós nem fog történni az életünkben, ami jó. Isten nem vádolja az embert, ha még bűn van az életében. Ehelyett kijelentésekkel akarja az embert elhalmozni, amelyek a hitét erősítik, hogy működjenek az ember életében az Evangéliumból fakadó áldások, amelyek közül első a bűnbocsánat, a második pedig a bűntől való szabadulás. Az egész azonban elmélet marad mindaddig, amíg az ember át nem vette Istentől a kijelentéseket a bűnbocsánatról, az ó ember halálba adásáról, az új ember feltámadásáról, amelyek nagy része a Római levél első 8 fejezetében, illetve a Galata levélben vannak leírva, de az apostoli levelekben elszórtan is vannak további adalékok. Ha az ember ezeket tanulmányozza, és elmélkedik rajtuk, akkor ezzel helyzetbe hozza Istent, hogy a kijelentéseket a szívünkbe adja. Ha a kijelentés a szívünkbe kerül, akkor képesség válunk arra, hogy higgyünk a bűnbocsánatban, az ó természet megfeszítésében, az új ember feltámadásában, a bűntől való szabadságban, és Krisztus magunkra öltésében. Ez természetesen életprogram. De minél több kijelentést kaptunk Istentől, annál nagyobb hitre vagyunk képesek, és minél nagyobb hitet ültetünk át a gyakorlatba, annál több kézzelfogható áldásban lesz részünk.

Bocs, ha nem minden világos. Nem könnyű ezt a témát érhetően és pontosan megfogalmazni. Ezért kérdezz, ha valamit nem értesz, talán én fejeztem ki rosszul magam. Természetesen mindez nem azt jelenti, hogy már nem követünk el bűnöket, hanem azt, hogy a bűn kiszorul az életünk perifériájára, és egyre kisebb tekintéllyel rendelkezik. De nem hiszem, hogy élt a történelem során olyan ember, aki eljutott volna a tökéletességre. Egyetlen személy volt, de Neki nem kellett eljutnia, mert már a születésekor sem volt benne a bűn. Mi azonban csak a Mennyben mondhatjuk majd azt, hogy a bűnön mindenestől átjutottunk, és magunk mögött hagytuk. De a program mégis az, hogy az ember megtérése után a bűn egyre inkább összezsugorodik az ember életében, és kezelhető akkor is, ha mégis vétkezünk. Megbánjuk, megvalljuk, kidobjuk és megyünk tovább bűn nélkül.

"Egyiket sem.

Nem csak azt mondta, hogy 'én vagyok a világ világossága', hanem, hogy'ti vagytok a világ világossága'. Te vagy a tökéletesen tiszta tudat, mint ahogy más is."

Osztom.Senki sem tudja megváltani a másikat,ilyen nincs,és soha nem is volt.A fény lámpása mindenkiben ott van,de mindenki csak maga tudja megpucolni,hogy világíthasson.

Nem igaz az, hogy a megszentelődés az életünk végéig tartó folyamat! Ezt csak azok mondják, akiknek az egész életükben küzdelmeik vannak a bűneikkel, de soha sem szabadultak meg azokból. Ők a saját tapasztalataikhoz igazítják Isten Igéjét.

Lehet bűn nélül élni! Jakab apostol biztosan eljutott ide, különben hiteltelen lett volna az alábbi kijelentése:

"Ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, az képes az egész testét megzabolázni."

Jézus azért jött, hogy megszabadítson a bűneinkből. Akit Ő megszabadít, azok VALÓSÁGGAL szabadok lesznek. Az nem valóságos szabadság, hogy újra és újra bűnt követek el.

"Aki Őbenne marad, egy sem esik bűnbe; aki bűnbe esik, egy sem látta Őt, sem meg nem ismerte Őt." 1 Ján 3:6

A megszentelődés sokkal több, minthogy az ember nem követ el bűnöket. Azt jelenti, hogy mindig Isten akaratában jár. Ilyen ember pedig csak egy volt, és az nem te vagy. Amikor az ember eltéveszti a Szent Szellem vezetését, akkor már nem jár Isten tökéletes akaratában. Amíg ez előfordul, addig mindig lesz hová fejlődni. A bűn sem csupán a tevőleges bűnökre vonatkozik. Vonatkozik az elmulasztott lehetőségekre is, de vonatkozik a rossz érzelmi, vagy értelmi viszonyulásokra is. Jó esetben az ember hamar elszakad a cégéres bűnöktől megtérése után. De mi van a nehezen tetten érhető bűnökkel? Mi van a kimagyarázható bűnökkel? Én nem gerjedek haragra, csak hangot adok a jogos felháborodásomnak. Nem tartok haragot, csak nem felejtek. Nem vagyok szeretetlen, csak most nagyobb távolságot tartok. Nem pletykálok, csak közlöm a tényeket. Nem vagyok irigy, de akinek nálam többje van, az tisztességtelenül szerezte. Nem vagyok kevély, csak tisztában vagyok az erényeimmel. Nem vagyok önfejű, de csak Istenre hallgatok. Nem színezek, csak élvezetesebbé teszem a száraz tényeket. Nem bíráskodok, csupán konstruktív kritikát fogalmazok meg. Nem színészkedek, csak szocializálódok.

Lehetne folytatni, de minek? Aki azt állítja, hogy ez egyszerű kérdés, az még csak a felszínt kapargatja. A szentség teljes kompatibilitást jelent Istennel, és a mennyei világgal. Maga Pál mondja, hogy aki áll, az figyeljen arra, hogy nehogy elessen. Miért mondja, ha azok, akik már megszabadultak nincsenek veszélyeztetve? Miért kell félelemmel munkálni az üdvösséget, ha már most készen vagyunk? Óvatosabban kellene megfogalmazni az ilyen szubjektív önértékeléseket, nehogy szembesülni kelljen azzal, hogy különbség van a valóság, és az ember saját megítélése között. Isten megemésztő tűz, és mindenkit tűz által fog megpróbálni. Lesznek olyanok, akiknek a tűzpróba után csak a puszta életük fog megmaradni, de minden munkájuk, amit felépítettek elhamvad. De gondolod, hogy lesz olyan is, aki egy kicsit sem fog megpörkölődni? Az azt jelentené, hogy csak aranyat, ezüstöt és drágaköveket termelt ki önmagából a hívő élete során. Hol van az az ember, aki ennek a mércének megfelel?

#11:

:)

Bocs, de én nem apokrif könyvekből, hanem a Bibliából tájékozódom, ahol többek között ezek olvashatóak:

"Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért. Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, aki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült. Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván.Mert még végig nem állottatok ellent, tusakodván a bűn ellen." (Zsid 12,1-4)

"Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt, és az ő ígéje nincsen mi bennünk. Én fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus. És ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is." (1Jn 1,8-2,2)

"Rám nézve pedig igen csekély dolog, hogy ti tőletek ítéltessem meg, vagy emberi ítéletnaptól; sőt magam sem ítélem meg magamat. Mert semmit sem tudok magamra, de nem ebben vagyok megigazulva; aki ugyanis engem megítél, az Úr az. Azért idő előtt semmit se ítéljetek, míg el nem jő az Úr, aki egyrészt világra hozza a sötétségnek titkait, másrészt megjelenti a szíveknek tanácsait; és akkor mindenkinek az Istentől lészen a dícsérete."(1Kor 4,3-5)

"Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek által; És mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhőben és a tengerben; És mindnyájan egy lelki eledelt ettek; És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kősziklából, amely követi vala őket, e kőszikla pedig a Krisztus volt. De azoknak többségét nem kedvelé az Isten, mert elhullának a pusztában. Ezek pedig példáink lőnek, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, amiképpen azok kívántak. Se bálványimádók ne legyetek, mint azok közül némelyek, amint meg van írva: Leüle a nép enni és inni, és felkelének játszani. Se pedig ne paráználkodjunk mint azok közül paráználkodtak némelyek, és elestek egy napon huszonháromezeren. Se a Krisztust ne kísértsük, amint közülök kísértették némelyek, és elveszének a kígyók miatt. Se pedig ne zúgolódjatok, miképpen ő közülök zúgolódának némelyek, és elveszének a pusztító által. Mindezek pedig példaképpen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett. Azért aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék. Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hű az Isten, aki nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek." (1Kor 10,1-13)

Hermasz pásztorát az első keresztények használták. Nagyon korai írás. Pál a Rómabeliekhez írt levelében megemlít egy Hermasz nevezetű testvért, több Biblia tudós szernint ő a lehet a szerzője. Ugyan a katolikus Bibliába nem került bele, de több kánon is volt a korai egyház idejében amelyeknek része volt ez az írás. Érdemes elolvasni. Nagyon radikális és kemény üzenete van, igazi kemény eledel...

(1Jn 1,8-2,2) Ezt részt tudod hogyan kell olvasni? Kezdd el ne a 8., hanem az 5. verstől, és olvasd el külön a páratlan sorszámú verseket, és utána olvasd el külön a páros sorszámú verseket az 1. fejezetből. És meg fogod látni, hogy János olyanokról írt, aki azt mondják, hogy a világosságban járnak, de közben bűn van az életükben! És a 2 rész elejét pedig lefelejtetted. De azt is olvad kicsit tovább, mondjuk a 6. versig.

(1Kor 4,3-5) Olvasd el az előtte levő 2 verset is. Pál nem a bűnről írt, hanem a sáfárságról és az abban való hűségről. És ehhez mit szólsz? "Serkenjetek fel igazán és ne vétkezzetek; mert némelyek nem ismerik Istent; megszégyenítéstekre mondom." (1 Kor 15:34) Mert Pál ilyeneket is mondott...

(1Kor 10,1-13) Ez egy figyelmeztetés arra, hogy vigyáznunk kell, mert el lehet esni. Kisrétések jöhetnek, de nem kell bennük elbukni! Jakab apostol arról tanított, hogy teljes örömnek tartsuk a kisértéseket, mert azok a hitünket próbálják meg, de utána azt írta, hogy a kisértésben tökéletes cselekedetünk legyen, hogy tökéletesek és épek legyünk minden fogyatkozás nélkül.

(Zsid 12,1-4) - Ez megint csak egy, a szövegkörnyezetéből kiragadott rész.

Ajánlom neked ezt a tanítást (sajnos egyelőre nincs magyarra lefordítva):

https://www.youtube.com/watch?v=XVSGwC4aJwE

Igazi kemény eledel, a hívő életed egyik legfontosabb üzenete lesz!