Jézus mondta: "Mert Isten országa bennetek van, és körülöttetek. Nem kőből és fából épült házakban. Emeld fel a követ, és én ott leszek, hasítsd szét a fát, és megtalálsz engem. " Szerintetek a HIThez kell az Egyházak közreműködése?

Az Egyházat sokan összetévesztik egy házzal. Ha azonban az eredeti kifejezésből, az 'ekklésziából' indulunk ki, akkor mindjárt más lesz az összkép. Az 'ekklészia' az 'ek' és a 'kaleó' szóból összerakott kifejezés. Az 'ek' detto ugyanazt jelenti, mint az 'ex', azaz szóösszetételekben távolodást, származást, változást fejez ki, mint a magyar 'el-', 'ki-' igekötők. A 'kaleó' jelentése pedig 'hív', 'elhív', 'magához hív'. Éppen ezért az 'ekklészia' szó szerinti jelentése az, hogy 'kihívottak', 'elhívottak'. Olyan emberek közössége, akiket kihívtak, illetve elhívtak, vagyis akik a meghívójukat hivatalosan átvették, amit a Mennyből is nyugtáztak. Ez pedig minden ténylegesen újjászületett hívőre vonatkozik.

Ám amikor ezek az újjászületett hívők keresik a helyüket, akkor hamar egymásra fognak találni, és szerveződni kezdenek. Így jönnek létre a gyülekezetek - jó esetben, de induljunk ki az ideálisból, és ne vegyük figyelembe, hogy egyes közösségeknek már a kezdete is rossz volt. Amikor ezek felett a valóban élő közösségek felett évtizedek, évszázadok múlnak el, egyre több tradíciót termelnek ki magukból. Ez szükségszerű. A ma tradíciója sokszor nem más, mint a tegnap kijelentése - megint csak ideális esetben. Attól válik egy kijelentés tradícióvá, hogy az újabb generációk nem veszik a fáradságot, hogy maguk is leássanak, mélyre hatoljanak és a kősziklára, azaz Isten Beszédének kijelentésére vessenek fundamentumot. Megelégszenek azzal, hogy a nagynevű elődök ezt már megtették helyettük, és éppen azért azok, akik, mivel ezeknek az elődöknek a tanításait követik.

Megfeledkeznek arról, hogy sem a hitet, sem pedig a kegyelmet nem lehet sem vérségi leszármazással örökíteni, sem pedig képzéssel átadni, valamint arról is megfeledkeznek, hogy a kijelentés növekszik, és nem ragadhat le az Egyház a tegnapi kijelentésnél, mert van több is, amit szintén be kell fogadnia. A hitet csak hitből hitbe, szívből szívbe lehet átadni. Ahhoz azonban, hogy a kommunikációs lánc működjön, egyrészt a tanítónak is rendelkeznie kell hittel, másrészt a tanítványnak is nyitottnak és befogadónak kell lennie, méghozzá szívből, hittel, nem pedig intellektussal. Sokszorosan megtörtént, hogy hiteles tanítóknak hiteltelen tanítványai adták tovább a kijelentésből származó ismeretet. Mivel azonban hiteltelenek voltak, Isten Szelleme nem tudott együttműködni velük, ezért semmit sem tudtak átadni abból, amit annak idején kaptak, úgyhogy megszakadt a lánc, Istennek pedig új alanyokat kellett keresnie, akiket használni tud. Mivel az új alanyok, akiket Isten elhívott rendszeresen nem kaptak lehetőséget az anyagyülekezettől, hanem féltékenységből inkább menesztették őket, kénytelenek voltak újraszerveződni, így jöttek létre a felekezetek. Isten mindig továbbállt azokból a közösségekből, ahol hit helyett tradíciókat hirdettek. De a szellemileg éhező gyülekezeti tagok, mihelyt megneszelték, hogy etetés és itatás van, átmentek oda, ahol nem szalmát és pozdorját szolgáltak fel nekik főfogásként.

Ez a menetrend végig meg fog maradni. Minden megújulási mozgalom megrekedt egy idő után, és Isten mindig újat kezdett, amikor már a meglévő inkább akadály volt a Számára. Ám a juhok a Pásztor hangjára figyelnek. Akkor mennek el egy gyülekezetből, ha a Pásztor új legelőre hívja őket, nem pedig maguktól lázadnak fel, és hagyják ott az egyházat. Isten mindig gondoskodik legelőről, nem a juhok keresik meg, hanem a Pásztor vezeti oda őket. Aki otthagyja az egyházat, és nem jár közösségbe, nincs pásztori tekintély alatt, azt nem a Pásztor hívta ki, a gyülekezetéből, hanem a farkas kerülgeti, mert meg akarja enni. Pásztor és nyáj nélkül jó esélye van arra, hogy ezt meg is tehesse. De a szellemi juhok, ha a farkas megeszi őket, maguk is farkassá válnak, és csalogatják a juhokat: gyertek ki ti is, ahogy mi, akik megvilágosodtunk. A Biblia azonban nem ezt a világosságot tárja elénk.

Tisztelt kérdező, az idézet első része szerepel a Bibliában. Érdemes kicsit tisztázni, hogy mit is jelent és hogy pontos-e így. Vajon miért mondta azt Jézus, hogy „az Isten királysága közöttetek van” (fontos a 'királyság' kifejezés használata, mert az 'ország' nem pontos és nem az eredeti szó)? Szavait, melyek a Lukács 17:21-ben vannak feljegyezve, némelyik fordítás úgy adja vissza, hogy „az Isten országa ti bennetek van” (Károli-fordítás), míg más fordítások úgy, hogy „az Isten országa közöttetek van” (Katolikus fordítás). Vajon mire gondolt Jézus?

A szövegkörnyezetből kiderül, hogy Jézus a farizeusokhoz, egy zsidó vallási csoport tagjaihoz beszélt, akik ellenségesek voltak vele. A farizeusoknak saját elképzeléseik voltak a Messiásról és a Királyságáról. Úgy gondolták, hogy a Messiás „az egek felhőivel” jön majd el mint dicsőséges Király, megszabadítja a zsidókat a rómaiaktól, és helyreállítja a királyságot Izraelben (Dániel 7:13, 14). Jézus azonban rámutatott, hogy az elképzeléseik tévesek. Ezt mondta nekik: „Az Isten királysága nem szembetűnő módon jön el”. Majd hozzátette: „íme, az Isten királysága közöttetek van” (Lukács 17:20, 21).

Tehát Isten Királysága nem az emberek szívállapota, és nem is ők építik itt a földön, hanem Isten égi kormányzata. Nem egy egyház birtokolja, mint ahogy némely történelmi egyház hirdeti.

Ettől persze tény, hogy Istennek mindig volt egy szervezete, és nem pusztán kósza, egymástól független emberek halmaza alkotja a keresztény egyházat. Ez a szervezet természetesen nem tökéletes emberekből áll, viszont igyekszik tisztán tartani a sorait és helyreállítani az eredeti keresztény értékeket, melyek a megosztott kereszténységben olyannyira jellemzően hiányoznak sok helyen.