Egy keresztény elmagyarázná?

Szia, nem vagyok keresztény, de megpróbálom leírni röviden a lényeget. A Biblia szerint az emberiség első bűnét két emberpár követte el, két tökéletes testtel rendelkező emberpár, mivel a tökéletes testben élő emberpár szófogadatlanul Isten kérése ellen cselekedett, így a bűn a létező legnagyobb volt, amiért a létező legnagyobb árat, azaz a halált kell megfizetni. Valahogy így szól az a bibliai rész, "a bűn zsoldja a halál". Szóval adott a bűn, amelyet a tökéletes testű emberpár elkövetett, és így adott az is, hogy az engesztelést nem képes tökéletlen, bűnös ember megfizetni, csakis egy olyan ember, aki tökéletes testtel rendelkezik, és bűntelenül az életét adja, itt jön a képben a Jézus Krisztus. Nem szeretnék kitérni arra, hogy a kereszténység gyülekezetinek egy része elég erős vitákat folytatnak abban, hogy Jézus végül is csak simán egy tökéletes ember volt aki teremtett lény, vagy egy tökéletes ember és Isten is egyben. Ezt megbeszélik a keresztények egymás között. Szóval Isten fia a Biblia szerint, tökéletes emberi testen, bűntelenül az életét adta olyan emberekért, akik bűnösök, így a szent vérével megfizette a fia a mi bűneinket, magyarán váltság áldozatot tett. Remélem tudtam segíteni.

Egy anonim pogány.

minden részletét megérteni nagyon nehéz, mert figyelembe kéne venni csomó mindent ,h pl milyen az ó és újszövetség, hogy Jézus hogyan volt Isten maga, miért mondjuk mégis, hogy "a fia" hogyan volt ugyan akkor ember is, és akkor még nem beszéltünk Jézus konkrét tanításairól stb stb

de téged nyilván nem ez érdekel ,hanem csak valami egy egy picit világosabá teszi

röviden úgy képzeld el mintha mondjuk lenne egy bíró akinek a gyerekei fölött kell ítélkeznie, mint bíró igazságosnak kell lennie, ezért meghozza az itéletet, ami börtön ,de óvadékot is lehet fizetni, aztán ugyan ez az ember mint apa, fogja eladja az autóját, és még sokmindenről lemond, hogy kifizesse az óvadékot

ugyan így Istennek is van egy következetessége és igazságossága, de ugyan akkor szeretete is, ezért mint Atya el kell itélnie az emberiséget de mint Fiú megmenti az emberiséget ettől

no persze ez így pontatlan szóval joggal olt majd le a többi válaszoló, de sajnos 1-2 mondatban ezt nem lehet (legalábis én nem tudom) érthetőbben elmondani

még egy dolog az első válaszadóval kapcsolatban: NINCS heves vita arról ,hogy Jézus csak egy jó ember votl e stb stb, a mindenféle kisegyházaktól a reformátusokon át a katolikusokig minden keresztény egyet ért abban, hogy Jézus valóban maga Isten volt aki emberré lett

1-2 olyan vallásos közösség van csupán ami ezt tévesnek tartja, pl jehova tanúi, illetve az ókorban a 300-as évek elején az úgynevezett ariánusok voltak ilyenek. Ezek sem mondják hogy Jézus csak egy kivételes ember lett volna, azt állítják egy majdnem Isteni lény, jehova tanúinak is át kellett írni a bibliát, hogy látszólag igazuk legyen

olyat pedig ,hogy Jézus ne lett volna Isten fia konkrétan SENKI nem mond aki magát kereszténynek tartja, jehova tanúi is úgy gondolják csak, hogy ez nem azt jelenti hogy maga Isten nyilvánult volna meg így hanem Istennek egy rendkívüli teremtménye, az első teremtménye aki minden mást teremtett, azt hiszem ez távol áll a "jó ember"-től

sőt a tudomány jelenlegi állása szerint az ókorban sem volt soha semmi olyan szekta, vagy nézet ami Jézust egy egyszerű, de igen kiváló embernek mondta volna, sőt a többségük pont az emberit igyekezett elvenni Jézusból, pl azt álították ,hogy valójában csak egy látszólagos teste volt, amolyan illúzió

Szia!

Ezt a folyamatot nevezzük megváltásnak. Sokféle szabadító ígéretben és személyben hittek az emberek a történelem folyamán. Jézus Krisztus személyéhez azonban olyan szabadításnak az ígérete kapcsolódik, amit rajta kívül senki más nem kínált fel embereknek. Ez pedig a bűn lelki betegségéből való szabadítás, amely a Biblia szerint az egyetemes emberi nyomorúságnak és minden rossznak a gyökere, mind az egyes ember, mind pedig az emberi közösségek és a történelem esetében. Jézus pedig így szólt küldetéséről földi életében: „Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, aki a bűnt cselekszi, szolgája a bűnnek... Azért ha a Fiú (önmagára utalt ezzel a megjelöléssel, mint Isten Fiára) megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.”

„Isten ráébreszti az embert, hogy alaptulajdonsága az önszeretet, amely vesztébe sodorja, s ebből egyedül Ő tudja kigyógyítani. Jézus Krisztus tulajdonképpen csak arra tanította az embereket, hogy önmagukat szeretik, hogy rabszolgák... és hogy neki kellett őket megszabadítani.” (Pascal: Gondolatok, 544–545. töredék)

Vajon hogyan lehet megszabadítani az embert a bűn, vagyis az önzés a világban mindenütt jelenlevő és az ember egész lényét átható betegségétől? Kivihetetlennek, felfoghatatlanul nehéz vállalkozásnak tűnik ez az emberi értelem számára. És az ember számára valóban az is. A Biblia szerint egyedül csak Isten bölcsessége és szeretete tudta ezt megoldani. A Biblia legmélyebb eszméi a Krisztus megváltó munkájáról szóló tanításban tárulnak fel.

Az ókorban ismerős dolog volt a rabszolgák váltságdíjért való kiváltása. A Biblia szól arról, hogy Jézus is „váltságdíjat” fizet az ember megszabadításáért, mégpedig sohasem hallott, soha senki által nem fizetett, döbbenetes váltságdíjat: „Nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből, hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen Bárányén, a Jézusén.”

Hallomásból ismerős a kereszténység környezetében élő, nem vallásos embereknek is, hogy a kereszténység fő tanítása Jézus Krisztus „keresztáldozata, váltsághalála”.

A Biblia szerint az ember a bűn ösztöneinek és elvakultságának, valamint a bűn szerzőjének, Sátánnak fogságában van a bűneset óta. A következő okokból kellett „váltságdíjat” fizetni az ember szabadításáért:

– Isten nem adhat bűnbocsánatot az embernek úgy, hogy bűnei büntetlenül maradjanak, mert ez nem a megmentését eredményezné, hanem a bűnben való megkeményedését. Azt a csodálatos megoldást választotta ezért Isten, hogy az ember bűneit nem hagyja büntetlenül, de a büntetést maga veszi magára. Ő maga szenvedi el azt a vétkes ember helyett. Úgy marad igazságos, hogy közben ingyen bocsánatot is ad. Krisztusnak, aki – mint Isten Fia és az ember Teremtője – ezt a helyettesítést vállalta, olyan kínhalált kellett elszenvednie a földön, amely a legbűnösebb ember büntetésének is megfelel, amely teljesen kielégíti a bűn igazságos megbüntetését kívánó jogosság követelményét. Így Isten megerősíti az igazság érvényességét, miközben kegyelmet gyakorol.

– Isten meg akarta győzni az embert a maga változhatatlan szeretetéről, amely az ember elesése, lázadása ellenére is létezik és vágyakozik az elveszett teremtmények megmentésére. Isten jellemének a felfoghatatlan nagysága nyilatkozik meg abban, hogy Ő a kezdeményező, Ő igyekszik „megbékéltetni magával” az embert, aki ellene fordult és vétkezett Teremtője és Gondviselője ellen. Krisztus áldozata által egyszerre látja meg az ember a bűn borzalmát, Isten erkölcsi ítéletét rá nézve, valamint Isten igazságának és szeretetének szépségét. Jézus tehát nem a rabszolgatartónak fizet váltságdíjat. Nem száll vitába és nem alkudozik Sátánnal. Az ember miatt kell „váltságdíjat” fizetni. Ára van annak, hogy megtörjön az ember lelkében a bűn elvakultsága és hatalma.

A magyar Biblia-fordítások engesztelő áldozatnak mondják Krisztusnak az emberért való helyettes szenvedését a golgotai kereszten. Az „engesztelés” szó azonban nem szerencsés visszaadása az eredeti bibliai kifejezéseknek, amelyekben az „elfedezés vagy befedezés” (az ószövetségi szavaknál) és az „irgalmasság és könyörület” (az újszövetségi szavaknál) foglaltatik benne. Istent nem lehet „engesztelni” – azaz érzelmi alapon engedékenységre bírni – a bűnnel szemben, mert ismeri a bűn gonosz természetét. Éppen ezért engesztelhetetlen a bűngyűlölete, nemcsak igazsága, hanem szeretete révén is. A bűnös emberrel és emberiséggel szemben pedig nem kell engesztelni, mert az Atya és a Fiú egyaránt meg akarja menteni az embert. Krisztus helyettes halála tehát befedezi az embert a törvény igazságos ítéletével szemben, és meg nem érdemelt szeretetet fejez ki az ember iránt, mind az Atya, mind a Fiú részéről.

Krisztus engesztelő áldozatára nem azért volt szükség, hogy az Atyát szeretni kényszerítse, mintha egyébként gyűlölte volna az embert. Nem az volt a rendeltetése, hogy korábban még nem létező szeretetet fakasszon. Az engesztelés éppen annak a szeretetnek a kifejezése, amely már ott rejlett Isten szívében. Isten nem a nagy engesztelő áldozat következtében szeret bennünket, hanem ellenkezőleg: azért hozta ezt az áldozatot, mert szeret bennünket: "Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."

Sokan azonban megfoghatatlannak tartják Jézus halálát, amit józan értelemmel nem lehet komolyan venni. Így érvelnek: „Isten nem tud szenvedni. Ha Jézus Isten Fia volt, nem is halt meg és nem is szenvedett valóságosan.” Az a kijelentés, hogy Isten nem tud szenvedni, emberi filozofálás. Aki szeret és szereti a bűnösöket is, az nagyon is ismeri a szenvedést. A Szentírás világosan és megindítóan szól Istennek az emberrel való együtt-szenvedéséről: „mert minden szenvedésüket Ő is szenvedte”

Világos a Szentírásból az is, hogy Jézus „megüresítette magát” az isteni hatalomtól és a halhatatlan isteni élettől földi élete idejére. Bármikor visszavehette volna ezeket, de Ő „megalázta magát egészen a keresztfa haláláig”, tehát önként alávetette magát az erőtelen és halandó emberi életformának. Ebből következik, hogy nem istenként, hanem emberként élte át a halált! Bizonyság rá legutolsó megszólalása a kereszten: „Atyám, a Te kezedbe teszem le az én lelkemet.” Életét Atyja hűségére bízta, ugyanúgy, ahogy minden hívő ember teszi halálakor.

Sőt, Jézus halála kifejezhetetlenül súlyosabb volt, mint más halandóé. Míg az igaz emberek és mártírok vigasztalást és reménységet nyertek Isten jelenlétében a halállal szemben, neki ezzel éppen ellenkező tapasztalaton kellett átmennie. Az Atya valóságosan elhagyta őt. Szembe kellett néznie a semmivel, a „külső sötétséggel”, az Istentől való elítéltség és magárahagyatottság állapotában: Jézus a kárhozat félelmét és szenvedéseit, az ún. második halál lelki gyötrelmét szenvedte el az ember helyett.

Üdv. Péter

Én jelenleg a lótusz szútrát olvasgatom. Nem kell kereszténynek lenni, lehetsz más is. Mind1 ott azt irták, hogy sok olyan emberek (bodhiszattvák) vannak akik ezt megtudják csinálni az emberiségért, egy adott időszakban. Ezzel ők is, meg z emberek is jutalmat kapnak, méghozzá igen nagyot. Több millió, milliárd embernek lesz a tanitója az ilyen ember. Csodásan fog kinézni, szinte mindent tudni fog, képes gyógyitani, önmagán keresztül elhozza az ihletettséget meg ilyesmi. Jézus is egy bodhiszattva volt, sok bodhiszattvának rengeteg különféle útja van, de mindannyian birtokolják azt a szikrát amivel ilyen fenségesen néznek ki, és mindenki ezt akarja.

A lótusz szútra szerint az akkori Buddhának viszont egy hatalmas gömbje van, ennek az a jele hogy az összes bodhiszattvát ő tanitja meg akkoriban, és mindenki körégyül és tiszteli. Sok jelenség ami ott van az a mennyországban történt meg.

Mind1, az a lényeg hogy nekem megy ez a dolog, ugyh hirdetem az igét és lesz ami lesz. A tanitások tényleg változatosak, a szépség tényleg megvan, összehasonlithatatlan, nagy, szilárd, nem mulik el könnyen. A gömb akkora mint az univerzum, egy élő gondolatmintát ad ami segit ekkora dolgokat találékonyan elképzelni, és úgy érzed, minden érted van. De roppant nehéz veled találkozni, a szemedbe nézni, és csak sejted, hogyan nézhetsz ki.

«Nem értem, hogy hogy van ez a dolog,»

Ez így nem is érthető, kérdésedet vakbuzgó, téves tanításra, helytelen okoskodásra alapoztad, sőt az eddig leírt válaszok is hasonló alapon jöttek létre.

Jézus a népek, az emberek (ön-)tudatának javítását, felemelését látta feladatának, és e feladat sikerének érdekében, hajlandó volt a legnagyobb áldozatot hozni. Vakbuzgó, gyermeteg, magyarázat az, hogy az Isten küldte volna egyszülött fiát, hogy hagyja magát megalázni és halálra kínozni méghozzá csak azért, hogy önmagát kiengeszteltesse.

Jézus valóban értünk vállalta a halált, de nem a bűneink bocsánatáért, eltörlésért, hanem azért, hogy helyesebb belátásra juthassunk, hogy a tudatban fejlődhessünk.

Ahhoz, hogy ezt némileg megérthessükm jó lenne ha Jézus tanítványainak lelkiállapotát előídéznénk magunkban. Azt a lelkiállapotot, mikor az első alkalommal találkoztak a Mesterrel, miután néhány nappal korábban a kereszten látták meghalni. Mikor meggyőződhettek arról, hogy a Mesterrel van dolguk, akit halálra kínoztak. (Ön-)tudatuk akkor a 'magasba szökkent', 'szárnyakat kapott' egy ember lehetőségeinek láttára, aki isteni kilétére ébredve a Krisztust hozta kifejezésre.

Jézus valóban megváltotta azokat, akik tanítását komolyan veszik, de nem a bűneiktől, hanem a tudat szánalmas állapotából.