Valaki elmagyarázná nekem, hogy miről szól ez az igeszakasz? Miről szól a története és mi a tanulság belőle?

A sáfárnak most még jogában áll csökkenteni az urának járó adósságot, mivel még urának pénzügyi intézője. A tartozások csökkentésével barátokat szerez magának azokból, akik később viszonozhatják majd szívességét, amikor már elvesztette az állását.

Amikor gazdája értesül a történtekről, nagy hatással van rá ez az intézkedés. Olyannyira, hogy „megdicsérte a sáfárt, mert gyakorlati bölcsességgel cselekedett, bár az igazságtalan volt”.

Jézus nem igazságtalanságáért dicséri meg a sáfárt, hanem éleslátásáért, gyakorlati bölcsességéért. „A dolgok e rendszerének fiai” sokszor eszesen használják fel pénzüket vagy állásukat arra, hogy megszerezzék azoknak a barátságát, akik később viszonozhatják majd ezt nekik. Isten szolgáinak, „a világosság fiainak” is bölcsen kell felhasználniuk anyagi javaikat, az „igazságtalan gazdagságot” a saját előnyükre.

Nem lehetünk tehát egyszerre Isten igaz szolgái és az igazságtalan gazdagság, az anyagi gazdagság szolgái is, amire Jézus zárószavai utalnak: „Egy háziszolga sem lehet két úr rabszolgája, mert vagy az egyiket gyűlöli, a másikat pedig szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik, a másikat pedig megveti. Ti sem szolgálhattok rabszolgaként Istennek és a gazdagságnak.”

Szervusz

Talán még ennyit:

Jézus, mielőtt megfogalmazta azt az alapelvet, hogy aki látszólag kis dolgokban hű, az fontos ügyekben is hű, ezt tanácsolta hallgatóinak: „szerezzetek magatoknak barátokat az igazságtalan gazdagság által, hogy amikor az elfogy, befogadjanak benneteket az örök lakóhelyekre.” Ezután említette a legkevesebben való hűséget. Majd így szólt: „Ezért ha nem bántatok hűen az igazságtalan gazdagsággal, ki bízza rátok az igazit? . . . E g y háziszolga sem lehet két úr rabszolgája, mert vagy az lesz, hogy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az, hogy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem lehettek Istennek is, és a Gazdagságnak is rabszolgái” (Lukács 16:9–13).

A szövegkörnyezet fényében Jézusnak a Lukács 16:10-ben található szavai eredetileg „az igazságtalan gazdagság”, vagyis az anyagi javaink felhasználásával vannak kapcsolatban. Azért nevezik igazságtalannak, mert az anyagi gazdagság — különösen a pénz — a bűnös emberek irányítása alatt áll. Ezenkívül a gazdagság utáni vágy igazságtalan tetteket szülhet. Hűségünket úgy fejezhetjük ki, hogy bölcsen élünk anyagi javainkkal. Nem önző célokra használjuk fel őket, hanem a Királyság-érdekek előmozdítására és a rászorulók megsegítésére. Ha ebben hűek vagyunk, megszerezzük Isten és Jézus Krisztus barátságát, azokét, akik ’az örök lakóhelyek’ fölött rendelkeznek. Befogadnak majd minket ezekre a helyekre, örök életet adva nekünk az égben vagy a paradicsomi földön.

Üdvözlettel: Zita

Szia!

Mindenkinek vissza kell adnia a reá bízott javakat. A felhalmozott vagyon semmit sem ér a végítélet napján. Nem lesz semmi, amit az ember magáénak mondhat.

Aki életét földi kincsek gyűjtésével tölti, nem olyan bölcs és gondos, mint a hűtlen sáfár, és kevésbé törődik örökkévaló sorsával, mint a hűtlen sáfár földi érdekeivel.

A világosságnak állítólagos követői nem olyan bölcsek, mint e világ fiai. Róluk mondta a próféta, amikor látomást látott az ítélet napjáról: "Odadobja az ember ezüst bálványait és arany bálványait, miket magának csinált, hogy azok előtt meghajoljon, a vakondokoknak és denevéreknek, hogy elmenjen a sziklák lyukaiba és a hegyek hasadékaiba, az Úr félelme elől és az Ő nagyságának dicsősége előtt, mikor felkél, hogy megrettentse a földet" (Ésa 2:20-21).

"Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból - mondja Krisztus - hogy mikor meghaltok, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba." Isten, Krisztus és az angyalok mind szolgálnak a lesújtott, szenvedő, bűnös embernek. Nekünk is oda kell szentelni magunkat erre a munkára! Használnunk kell Isten ajándékait erre a célra! Akkor mennyei lények lesznek társaink. Az örök hajlékok lakói nem lesznek idegenek. Amikor a földi dolgok elmúlnak, a menny kapui szívesen fogadnak.

A mások áldására fordított javak visszatérülnek. Sok jót lehet tenni a gazdagsággal, ha helyesen használjuk. Lelkeket menthetünk vele Krisztusnak. Aki Krisztus életprogramját követi, látni fogja Isten országában azokat, akikért a földön dolgozott és áldozott. A megváltottak hálásan emlékeznek azokra, akik megmentésükben közreműködtek. A menny különösképpen értékes lesz azoknak, akik híven végezték a lélekmentés munkáját.

A példázat tanítása mindenkinek szól. Mindenki felelősséggel tartozik a Krisztus által kapott ajándékokért. Az élet túl komoly és ünnepélyes ahhoz, hogy csupán múló földi dolgokkal töltsük. Évről évre milliók és milliók távoznak az élők sorából anélkül, hogy bárki is figyelmeztette és megmentette volna őket. Életünk minden órájában alkalom kínálkozik emberek figyelmeztetésére és mentésére. Ezek az alkalmak jönnek és elmúlnak. Isten azt akarja, hogy a legjobban gyümölcsöztessük őket. Múlnak a napok, a hetek, a hónapok, és újra egy nappal, egy héttel, egy hónappal kevesebb időnk marad munkánk végzéséhez. Még legfeljebb néhány év, és a hang, amely elől nem térhetünk ki, így szól: "Adj számot a te sáfárságodról!"

Krisztus azt akarja, hogy mindenki mérlegre tegye lehetőségeit, és végezzen becsületes számvetést. A mérleg egyik serpenyőjébe tegyük az örök kincseket, az életet, igazságot, mennyet és a lelkek megváltásán érzett krisztusi örömet, a másik serpenyőbe pedig a világ minden varázsát. Az egyik serpenyőbe tegyük saját magunk kárhozatát és azokét, akiknek megmentésében közreműködhettünk volna, a másik serpenyőbe pedig azt az életet - a magunkét és másokét - amely örökké tart. Tegyük mérlegre az ideig valót és az örökkévalót. És miközben mérlegelünk, Krisztus így szól: "Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?" (Mk 8: 36).

Isten azt szeretné, ha a mennyeit választanánk, és nem a földit. Lehetőséget nyújt arra, hogy értékeinket mennyei kincsekbe fektessük. Legnemesebb céljaink elérésére, legdrágább kincsünk megőrzésére bátorít. Ezt mondja: "Drágábbá teszem az embert a színaranynál, és a férfit Ofir kincsaranyánál" (Ésa 13:12). Amikor a molyette és rozsdamarta gazdagság semmivé lesz, Krisztus követői élvezhetik a mennyei kincseket, a romolhatatlan gazdagságot.

Az egész világ barátságánál többet ér Krisztus megváltottainak barátsága. A legpompásabb földi palotához való jogcímnél többet ér, hogy jogunk lehet a mennyei hajlékokhoz, amelyeket Urunk készít. Ezért távozott a földről. Minden földi dicsőítésnél többet érnek azok a szavak, amelyeket Megváltónk intéz hűséges szolgáihoz: "Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta" (Mt 25: 34).

A javaikat tékozlóknak Krisztus alkalmat ad a maradandó gazdagság megszerzésére. Ezt mondja: "Adjatok, néktek is adatik." "Szerezzetek magatoknak oly erszényeket, melyek meg nem avulnak, elfogyhatatlan kincset a mennyországban, ahol a tolvaj hozzá nem fér, sem a moly meg nem emészti." "Azoknak, akik gazdagok e világon, mondd meg ... hogy jót tegyenek, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, legyenek szíves adakozók, közlők, kincset gyűjtvén maguknak jó alapul a jövőre, hogy elnyerjék az örök életet" (Lk 6:38; 12:33; 1 Tim 6:17-19).

Üdv. Péter