Keresztényként bűn az hogy én "A HAZA MINDEN ELŐTT" szellemében élek?

Ez szerintem olyan dolog, hogy úgy egyébként miközben megpróbálod szeretni és segíteni az embereket úgy általában, közben ez a szeretet parancs és kötelesség nyilvánvalóan első körön a családoddal szembeni felelősségvállalást kell jelentsen.

De szerintem ilyen értelemben az a jó kérdés -itt globalizáció, meg mindenfélét emlegetve-, hogy vajon melyik a pozitív példa; egy olyan ember, legyen az akárki, aki a keresztény értékrendjének megfelelő elvei mentén kinyújtja feléd a kezét és felsegít, ha a Földön fekszel, s adott esetben a saját családtagja, rokona, vagy honfitársa felé nyújtja elsőként, vagy egy olyan ember, akinek nincsen ilyen értékrendje és hite abban, hogy van értelme ilyen értékrend mentén cselekedni, s mint ilyen, adott esetben átlép rajtad magyarként, vagy akármiként, legyél bár te is honfitársa, vagy más nemzethez tartozó...

A Biblia nem támogatja a globalizációt. Isten egy vérből teremtette a nemzeteket, de meghatározta lakásuknak határait (ApCsel 17,26). Amikor a nemzetek ezeket a határokat elmossák, azt Isten nem nézi szívesen. Isten nemzetekben helyezte el az embereket, a Biblia még azt is elmondja, hogy mikor és miért. Amikor Bábel tornyát építették, akkor zavarta össze az emberek nyelvét, hogy ne tudjanak többé globális egységbe tömörülni. Az ok pedig nem más, mint a bűn. Ha az emberiség globális egységben képes lenne küzdeni a közös jövőért, akkor semmi sem lenne, ami a bűnnek határt szabna. Éppen ezért az emberiség történelmének mostani korszakában nem pártolja Isten ezt a fajta egységet. Maga Jézus is nemzetekben gondolkodott, hiszen az idők végéig kilátásba helyezte a nemzetek önálló identitásának megőrzését, hiszen végig program az Evangélium hirdetése minden nemzetnek, azaz a nemzetek maradnak addig.

Más kérdés, hogy mi van akkor, ha az ember befogadja Jézus Krisztust. Krisztus Jézusban már nincs zsidó, görög, barbár, szkíta, férfi, nő, hanem egyek vagyunk Őbenne. Ez azonban a bennünk életre kelt új emberre vonatkozik. Továbbra is részei vagyunk a nemzetünknek, és nem sok annál nagyobb képmutatás létezik, amikor az ember az egész világgal barátságban van, csak a közvetlen környezetével nincs, mert nem tud szeretetben élni. Ennek a fordítottja kell, hogy megvalósuljon. Pál apostol azt mondja, hogy amennyire rajtatok áll, minden emberrel békében éljetek. Ám mindig a közvetlen környezetünkben kell elkezdenünk szeretetben élnünk, és azt kiterjesztenünk az egész emberi nemre, nem pedig fordítva. A gyakorlatban ez azonban nem nacionalizmust jelent, hiszen a hívő ember szeretete a környezetében élő minden emberre kiterjed. Azaz egy hívő ember minden magyar állampolgárt magyarnak tekint, nem pedig a származását nézi, és ugyanezen alapon nem tekinti magyarnak más országok polgárait, akkor sem, ha nemzetiségük szerint azok. Természetesen továbbra is létezik nemzet és nemzeti egység, ez azonban másodlagos, mivel elsődlegesen a környezetemmel vagyok szövetségben, és ennek a szövetségnek a határai az ország határai, és ha harcolnom kell, akkor az ellen kell harcolnom, aki a közös jövőnket veszélyezteti. Nem az az áruló, aki minden állampolgárt a szövetségesének tekint, függetlenül az etnikai gyökereitől, hanem az, aki a vérségi köteléket a szövetségnél is fontosabbnak tartja, és ha a vérségi kötelék szólítja, akkor azok ellen fordul, akikkel addig szövetségben élt.

Az embereket, ahogy valaki írta is, egy vérből teremtette. Ebből látható, hogy Istennek nem volt nacionalista nézete, ezt az emberek alakították ki,

Ha Ádámék nem hibáznak, akkor most senkinek nem jut eszébe, hogy a "Hazáját" megvédje, mert egyrészt béke volna, más részt Isten nem emel vagy támogat jobban egyik nemzetet a másik rovására.

"Isten nem emel vagy támogat egyik nemzetet a másik rovására"

Ez jó nagy hülyeség. Istennek nincs kedvenc nemzete, nem ő fogja eldönteni, ki kerül ki győztesen egy háborúból például.