Hányszor használja a biblia Jézusra vonatkoztatva a "szikla" "kő" szavakat, és hol?

"te kőszikla vagy, (mármint Péter) én pedig erre a sziklára építem az egyházamat. (Jézus itt magára mutat)"

Ahamm. Csak akkor azt nem tudom, miért hívod Péternek? Ugyanis a Péter jelentése szikla. Jézus ezt a nevet adja Simonnak, csak a fordítás során nem fordították le végig Sziklának, mivel amikor a Bibliafordítások készültek, akkoriban már használt név volt a Péter. De a Biblia végig Sziklának (Péternek) nevezi ezután Simont, aminek nem volna semmi értelme, ha Jézus nem Simont nevezi el, hanem magát.

Számos igehely nevezi Istent sziklának (pl. 2Sám 22,2-3.32.47; 23,3; Zsolt 18,2.31.46; 19,4; 28,1; 42,9; 62,2.6-7; 89,26; 94,22; 144,1-2.). Néhány nemkatolikus keresztény ezekre a helyekre is hivatkozni szokott, és azt állítják, hogy azért nem lehet Péter az a szikla, amelyet Jézus a Mt 16,18-ban említ, mert a szikla név Istennek van fenntartva. Ez az érv egyrészt nem veszi figyelembe a mondat tiszta és világos jelentését, másrészt azt állítja, hogy egy köznapi jelzőnek, vagy titulusnak csak egy alanya lehet, ti. hogy a szikla metafora csak Istenre vonatkozhat. Ez természetesen nem igaz, még akkor sem, ha a jelző általában Istenre vonatkozik. Pl. Izaiás Ábrahámot is sziklának nevezi (Iz 51,1-2); aztán az 1Kor 3,11 Jézust nevezi az Egyház egyetlen alapjának, ennek ellenére az Ef 2,20-ban – szintén Pál – azt írja, hogy ez az alap az apostolok és a próféták (vö. Jel 21,14); a Jn 10,11skk; Zsid 13,20; 1Pét 2,25 szerint az Egyház pásztora egyértelműen Jézus Krisztus, viszont az ApCsel 20,28-ban és az Ef 4,11-ben az Egyház vezetőit nevezik pásztoroknak; ugyancsak Jézus Krisztus a „világ világossága” a Jn 8,12 és 9,15 szerint, de Máténál Jézus azt mondja, hogy az Ő követőinek kell lenniük a „világ világosságának” (Mt 5,14).

Ezek a versek megmutatják, hogy az Istenre vonatkoztatott bibliai metaforákat más-más személyre, hivatalra is lehet alkalmazni, és a sugalmazott írók szavainak is lehetnek különféle jelentései. Azaz Pétert is lehet sziklának nevezni. Természetesen abban az értelemben, hogy az Egyház sziklája elsődlegesen az Isten Fia (vö. DH 774.: III. Ince, Az "Apostolicae Sedis primatus" levél a konstantinápolyi pátriárkának.), de ez nem jelenti azt, hogy Isten ezt a megkülönböztető jelzőt nem adományozhatja annak, akinek akarja (Vö. TORINÓI SZENT MAXIMUS, 63. homília: „Péter, akinek Krisztus szabadon adományozott egy részt az ő nevéből, azaz miként Krisztus a szikla, ahogy Pál Apostol tanította, úgy Péter is sziklává lett téve, mikor az Úr ezt mondta: ’Te Péter vagy, és én erre a sziklára építem egyházamat’.”), ez esetben – másodikként és másodlagosan – Péternek és utódainak, hogy ezáltal elősegítse Egyházában az egységet, ami annak záloga, hogy a pokol erői ne diadalmaskodhassanak rajta.

További, de a fenti állítás alapján álló érvként szokott elhangzani protestáns, illetve keleti ortodox részről, hogy Krisztus önmagára utal az „erre” szóval, azaz Simont Péterré teszi, de az alap, amelyre épül az Egyház Jézus Krisztus maga. Ehhez olvassuk el Marvin Vincent, a híres protestáns tudós szavait, amelyben maga először vetette el a meggyökeresedett protestáns nézetet, s vallotta meg, hogy a katolikus vélemény a helytálló.

„A szó se nem Krisztusra utal, mint sziklára, amellyel megkülönböztette azt Simontól, egy kőtől, se nem Péter hitvallására, hanem Péterre magára... Az a célzás, hogy a petra szó maga Krisztus, erőltetett és mesterséges. A szó nyilvánvalóan utal Péterre. A nyomatékos erre értelemszerűen a legközelebbi antecedensre (előzményre) utal; és ezenkívül így a metafora is elmosódik, minthogy Krisztus itt nem alapként, hanem építészként tűnik fel: "Erre a sziklára építem." Továbbá, bár Krisztus a nagyszerű alap, a fő szegletkő, az Újszövetség írói felismerték, hogy nem helytelen az olyan szóhasználat, amelyben Krisztus egyházának tagjaira alkalmaznak bizonyos terminusokat, amelyeket ugyanakkor Krisztusra is alkalmaztak. Például Péter maga hívja Krisztust élő kőnek (1Pét 2,4), s majd az 5. versben az egyházat szólítja élő köveknek...

Az a magyarázat egyaránt tarthatatlan, miszerint a petra Simon hitvallására utal. Mind a szójáték, mind a szöveg természetes olvasata ellene van ennek, és ezenkívül nincs összhangban azzal a ténnyel, hogy amióta csak az egyház épül, mindig hitvallókra - élő emberekre -, s nem hitvallásokra épül...

A magára Simonra való utalást támasztja alá Péter tényleges kapcsolata is a korai egyházhoz... Lásd: ApCsel 1,15; 2,14.37; 3,2; 4,8; 5,15.29; 9,34.40; 10,25-26; Gal 1,18.” (Word Studies in the New Testament, Eerdmans, Grand Rapids 1946. (orig. 1887), 4 voll., voll. 1, 91-92. (a kiemelések követik az eredetit.)

Sziasztok!

A megoldás ennél sokkal egyszerűbb. A görög petrosz kifejezés ugyanis nem kősziklát jelent, hanem elmozdítható kődarabot, a kőszikla görögül petra.

Az idézett mondat a Bibliából így hangzik görögül:

"κἀγὼ δέ σοι λέγω ὅτι σὺ εἶ Πέτρος, καὶ ἐπὶ ταύτῃ τῇ πέτρᾳ οἰκοδομήσω μου τὴν ἐκκλησίαν, καὶ πύλαι ᾅδου οὐ κατισχύσουσιν αὐτῆς"

Vagyis te "Petrosz" vagy és én erre a "petrára" építem az én anyaszentegyházamat.

Mi ez a petra? Az előző mondatban ezt olvassuk: "Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia."

Egyébként még ugyanebben a könyvben 5 fejezettel odébb ezt olvassuk:

Mt 21,42 "Monda nékik Jézus: Sohasem olvastátok-é az írásokban: A mely követ az építők megvetettek, az lett a szegletnek feje; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt." Vajon ez kire vonatkozik?

Üdvözlettel: Péter

Hát, ha ennyire bele akarunk menni a szőrszálhasogatásba...

Továbbra sem hiszem, hogy Jézus itt magára mondaná a sziklát, mert:

petrosz-petra:

valóban van különbség jelentésében a két szónak, de ne feledjük, hogy az ógörög nyelvtani nemeket használ, így egyetlen szógyöknek két különböző eseti alakja is lehet. Ha Jézus éppen Péterre mondja, hogy szikla, akkor törvényszerű, hogy a Petrosz szót kell használnia, ugyanis itt Simon neme és neve nem mondhat ellent egymásnak. Ha Simonnak azt mondaná, "te vagy Petra", akkor az olyan, mintha magyarul olyasmit mondana, hogy "Te Józsi vagy, de ezentúl Melinda leszel", tehát egyszerűen nem stimmelnek a nemek, nem adhatunk egy férfira egy semleges nemű nevet, ez a nemekkel operáló nyelvek sajátja.

Persze, valóban létezett a fent említett jelentésbeli különbség a két szó között, de ez egyáltalán nem volt élesen elhatárolható kategorikus jelentés, hanem adott esetben, helyzettől függően használták a kettőt, és az adott helyzetnek megfelelően használták egyiket-másikat, inkább érzelmi szempontból megközelítve. Mai magyar példával élve: a kő és a szikla két jelentésében eltérő szó, mégis adott esetben használhatjuk a szikla helyett a kő szót, vagy a kő helyett a sziklát, noha szótári szempontból elvileg eltér a jelentésük, mégis, mivel közeli jelentéstartamúak, ezért összemosódnak.

A görög ebben a mondatban ugyanolyan kétértelmű, mint a fordítások. Mert érthetjük Jézus ebbéli tudatos különbségtételét úgy is, mint hogy Petroszként Jézus rámutat Simonra, hogy "ez a kő", majd petraként hivatkozik rá, ezáltal hangsúlyozva Péter valódi lényegét, hogy ő "ezt a követ" teszi meg alapkővé, egy jóval mélyebb, metaforikusabb jelentést ad neki.

Azt pedig ne felejtsük el, hogy ugyan valószínűleg Jézus is és Péter is folyékonyan beszélt görögül, a társalgás minden bizonnyal arámiul folyt, és az arámi Kepha megfeleltethető mindkét jelentésnek.

Továbbá azt is furcsának érzem, hogy ha Jézus megváltoztatta az alany irányultságát, akkor miért kapcsolatos mellérendelést használ, miért nem ellentéteset. Sokkal egyértelműbb és értelmesebb lenne ezt mondania ebben az esetben: "Te Péter vagy, DE én erre a sziklára építem egyházamat."

De ami számomra egyértelműen eldönti a kérdést, ahhoz kicsit tovább kell olvasni a szöveget, ugyanis Jézus ezt is mondja:

"Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva."

Tehát itt egyértelműen Péternek címezi mondanivalóját Jézus, végig egyes szám második személyben beszél (ez fontos, ugyanis például az angol, nem tesz különbséget "te" és "ti" között semmilyen módon, de a görög igen). Ez számomra egyértelművé teszi, mit is akar közölni ez az igerész.

A régi protestánsok szerint Jézus Krisztus e helyütt nem Pétert teszi meg az Egyház alapjává, hanem vagy azt a hitet, melyet Péter ünnepélyesen vallott az összes apostolok nevében, vagy épen sajátmagát, ama hitnek tárgyát.

Felelet. Erre a magyarázatra, amennyiben kizárólagos akar lenni, a szöveg nem nyújt semmiféle fogódzó pontot. A régiek még hivatkozhattak a görög és latin szövegben a Petrus és petra különbözőségére, és gondolhattak arra, hogy petra vagy Krisztus vagy a Krisztusban való hit, és Petrus Simonnak, Jónás fiának neve. De az eredeti arám szövegben mindkét helyt csak kefa, kőszál áll (a régi görög nyelvben is πέτρος, πέτρα egyaránt szerepel kőszál jelentésben). Tehát mindkét esetben ugyanaz a valaki a kőszál. És az összefüggés nem hagy kétséget az iránt, kire gondol az Üdvözítő mint Egyházának alapjául szolgáló kőszálra: Szavai Péterhez és kizárólag ő hozzá vannak intézve, amint kétséget kizáró módon kitűnik a szavak antithetikus (ellentételes) szerkesztéséből. Péter megvallja: Te vagy a Krisztus; Krisztus feleli: te meg kőszál vagy. Tehát ez a hely nem állítható párhuzamba ama szentjánosival, hol az Üdvözítő az evangélista világos értelmezése szerint saját testének templomáról szól. Nem támogatja a régi protestáns fölfogást Szent Pálnak az a kijelentése: «Más alapot senki sem vethet azonkívül, amely vettetett, mely a Krisztus Jézus»; (1Kor 3:11) mert Krisztus az ő Egyházanak csakugyan elsődleges és láthatatlan alapja (fundamentum principale); de ez nem zárja ki, hogy Péter, sőt vele egységben a többi apostol is az ne legyen:(Ef 2,20) másodlagosan és tőle való állandó függésben; éppúgy mint az a tény, hogy Krisztus az igaz világosság, nem akadály arra, hogy alkalomadtán apostolait is annak ne nevezze.(Mt 5,14) Hisz Jézus Krisztus adományozásai isteni tevékenységek; amit tehát a teremtményeknek ad, azt maga is megtartja; amit teremtmény által tesz, azt teremtői módon elsődlegesen maga nem szűnik meg művelni.

Λ régi protestáns értelmezés a Szentírás szavainak e határozott és világos értelmével szemben hivatkozik a szentatyákra, kik ezt a helyet úgy értelmezik, hogy Jézus Krisztus az ő Egyházát a hitre alapítja, amelyet Péter itt megvall, vagy magára Krisztusra, kit itt Istennek vall. Ámde az atyák ezzel az értelmezéssel nem akarják kizárni Szent Péter joghatósági főségét. Azután pedig Péter hitét nem az Egyház valós fönntartó alapjának tekintik, hanem a fői méltóság kiérdemlő okának. Ha pedig egyik-másik szentatya olykor nem beszél a kivánatos jogi szabatossággal, ez a határozatlanság nem esik latba a Szentírásnak égészen világos beszédével szemben. A 4. századi atyák e tétova beszédének magyarázata egyrészt az az igyekezetük, hogy az ariánusokkal szemben élesen kidomborítsák Krisztus istenségének és föltétlen egyeduralmának alapdogmáját; másrészt befolyásolja őket az Egyház mivoltáról vallott fölfogásuk, mely az Egyházat főként mennyei bölcsességet közvetítő és halhatatlanságra szentelő karizmás isteni küldöttnek nézi, és emellett elhanyagolja jogi szervezetének kidomborítását (a középkorban és különösen a 16. századi újítókkal szemben többnyire fordítvatörtént). De nagy tévedés volna azt gondolni, hogy az atyák a kérdéses helyet kizárólag vagy csak főként is Szent Péter hitére vagy Krisztusra értelmezték. Már Tertullianus azt kérdi: «Rejtve maradhatott-e valami is Péter előtt, ki az épülő Egyház szikla-alapjának van mondva, és az Egyház kulcsait kapta?» Origenes utal arra, hogy «mikor Péter a nyáj legeltetésének legfőbb hatalmai kapja és mint kőszálra reája épül az Egyház, semmi más követelmény nincs vele szemben, mint a szeretet vallomása».

Péter mint kődarab?

Jézus a fenn vizsgált részt arámul csak így mondhatta Simonnak: „te "Kepha" vagy, és én ezen a "Kepha"-n építem fel egyházamat.” Az arámban a „Kepha” masszív követ vagy sziklatalajt jelent. A kisebb kő vagy kavics pedig az „evna”. Néhány nem-katolikus azonban azzal szokott érvelni, hogy a görög nyelvű Újszövetségben viszont itt két különböző alakú szó áll. Így valahogy: „te "Petros" vagy, és én erre a "petrá"-ra építem egyházamat.” A „petra” sziklát jelent egyértelműen, a „petros”-t pedig szokták fordítani kis kőnek, kődarabnak, kavicsnak is. Tehát a nemkatolikus magyarázók azt állítják, hogy mivel nem ugyanaz a szó áll itt, ezért Jézus ezzel azt akarta itt kifejezni, hogy Simont csak a szikla - ami Jézus maga - egy kisebb darabjának, egy kisebb kőszilánkjának nevezi el, amire ugye nem lehet Egyházat építeni.

Tehát akkor hogyan van ez? Mi ez a kétféle szóhasználat? Nagyon egyszerű. Jézus (és Máté is) arámul beszélt, s Jézus arámul nevezte el Pétert (vö. Jn 1,42). Nem Petrosnak hívta őt, hanem Kepha-nak. Szent Pál, a Gal 2,7-8 kivételével, mindenhol így is hívja Pétert (1Kor 1,12; 3,22; 9,5; 15,5; Gal 2,9). A későbbiekben a görög nyelvterületen kibontakozó egyházban azonban, hogy görögül is érthető legyen, hogy mit jelent maga a Kepha név, lefordították görögre, Petroszként. (Már maga az a tény, hogy egy nevet lefordítanak egy másik nyelvre, és nem ugyanolyan formában használják, azt jelenti, hogy nem pusztán egy személynévről, hanem inkább egy metaforikus jelentésű hivatali névről van szó. Lásd fenn.) Ez a fordítás egyetlen egy módon volt lehetséges, méghozzá úgy, hogy Petros-nak fordították. Miért nem Petrá-nak, ami kifejezetten a sziklát jelenti? Mivel a petra szó nőnemű. Simont egy nőnemű névvel ellátni egyértelműen furcsa lenne, azonban a petra szónak van egy hímnemű változata is, és ez a petros. Így lett a mondat első Kephá-ja Petros-szá, míg a második kepha petrá-vá. (azaz: te "Kepha" vagy, és én ezen a "kepha"-n építem fel egyházamat => te "Petros" vagy, és én ezen a "petrá"-n építem fel egyházamat.) Máté mindenképpen meg akarta őrizni azt a szójátékot, amelyet Jézus itt használt (többek között ezért is biztos, hogy eredeti Jézus-logionnal van dolgunk), hiszen éppen ez a lényege a mondatnak, ezért ragaszkodott ugyanahhoz a görög szóhoz még annak árán is, hogy a nembeli viszonyt kifejező szótövet (petr) így meg kellett változtatnia, mint már megjegyeztem, mert Péter férfi volt, de a szikla szót kifejező petra szó nőnemű.

A másik fontos dolog, amit meg kell említeni, hogy a petros szónak nem a kődarab az egyedüli jelentése. A petros ugyanúgy jelent sziklát is. A Septuagintából ez világosan kiderül: a petros-ban barlangok és hasadékok vannak (Iz 2,19.21; 7,19; 57,5; Jer 16,16; 49,16; Abd 1,3), a petros magas kőszál (Jer 51,25). Kődarabot két helyen jelent, a 2Makk 1,16; 4,41-ben. Ennek ellenére azt mondják a nemkatolikusok, hogy mivel a Makkabeusok könyve áll Jézus korához a legközelebb, ezért ez bizonyítja, hogy ebben a korban a petros inkább követ jelentett. Érdekes módon ezt egy híres protestáns biblikus cáfolta meg, D. A. Carson, aki kimutatta a korabeli költészetből és más iratokból, hogy a koiné nyelvjárásban, amelyen az Újszövetség íródott, nincs különbség a petros és a petra között, hanem egymásnak egyenlő értékű szinonimái, azaz mindkettő szó sziklát jelent (The Expositor’s Bible Commentary, voll. 8 (Matthew, Mark, Luke), (szerk. GAEBELEIN, F. E.), Zondervan, Grand Rapids 1984., 368.). Ugyanezt az állítást a Thayer's Greek-English Lexicon of the New Testament is alátámasztja (THAYER, J. H., Thayer's Greek-English Lexicon of the New Testament, Hendrickson, Peabody 1996., 507.), valamint a református Varga Zsigmond szótára is: „a (tulajdonnév egyszerűen a hímnemű alakja”. (VARGA, ZS., Újszövetségi görög-magyar szótár, Kálvin János Kiadó, Budapest 1996., 774.)

Ha Máté apostol azt akarta volna hangsúlyozni, amit a nemkatolikusok értenek ez alatt az igehely alatt, ti. azt, hogy Péter itt egy kisebb kődarabként volt megnevezve, és nem rá lett építve az Egyház, hanem ő is, és más is, aki megvallja Krisztust, csak része Krisztus sziklájának, akkor nem a petros szóval, hanem a lithos szóval kellett volna lefordítania Jézus szavát. A lithos görög szó ugyanis egyértelműen jelenti a méretektől független kődarabot, vagy akár kavicsot. A lithos 60-szor szerepel az Újszövetségben, méghozzá az olyan helyeken is, ahol Jézusra úgy van alkalmazva, mint építőkő, szegletkő (vö. Mt 21,42; Mk 12,10; Lk 20,17; ApCsel 4,11; Róm 9,32-33; 1Pét 2,4-8). Tehát természetesen adódott volna Máté számára a lithos szó használata, ha különbséget akart volna tenni a Mt 16,18 két tagmondata között.

A mondatszerkezet is a mi érvelésünket támasztja alá. Ha az lenne a görög mondat helyes fordítása, hogy míg Péter csak egy kődarab, addig Jézus sziklára építi az Egyházat, akkor a két mondatrész között ellentétes viszonynak kellene állnia. „Te kődarab vagy, de (-> <-) én erre a sziklára építem... Azonban ez nem így van. Mivel a görög kai szó, ami összekapcsolja a két mondatrészt, vagy kapcsolatos (és, s, meg, is, sőt) vagy következtető (ezért, így, tehát, ennélfogva) viszonyt jelöl, valamint néha magyarázó viszonyt (hiszen, mivel, ugyanis, stb), de ellentétes viszonyt soha.

Végezetül olvassuk még el a XIX. századi baptista író, John A. Broadus szavait:

„a különbséget nem kell figyelembe venni… Urunk kétségtelenül arámul beszélt, amelyben nem tudunk ilyen különbségtételről (ami a nőnemű petra és a hímnemű petrosz között van a görögben). A Pesitta (nyugat arámi nyelven) így adta vissza: "Te kipho vagy, és ezen a kipho-n". A keleti arám nyelvben, amelyet Krisztus idejében Palesztinában beszéltek, elkerülhetetlenül hasonlóképpen szól: "Te kepha vagy, és ezen a kepha-n"... Beza felhívta a figyelmet arra a tényre, hogy ez hasonlóképpen van franciául is: "te Pierre vagy, és ezen a pierre-n"; illetve Nicholson (E. W. Nicholson) azt ajánlotta, hogy (angolul) így kellene mondani: "Te Piers vagy [Péter óangolul], és ezen a pier-en [támpillér, tartóoszlop angolul]".” (Commentary on the Gospel of Matthew, Judson Press, Valley Forge, 1886. 355-356.)

Jézus azt arámul csak így mondhatta Simonnak: "te "Kepha" vagy, és én ezen a "Kepha"-n építem fel egyházamat." Az arámban a "Kepha" masszív követ vagy sziklatalajt jelent. A kisebb kő vagy kavics pedig az "evna".

Néhány nem-katolikus azzal szokott érvelni, hogy a görög nyelvű Újszövetségben itt két különböző alakú szó áll. Így valahogy: "te "Petros" vagy, és én erre a "petrá"-ra építem egyházamat." A "petra" sziklát jelent egyértelműen, a "petros"-t pedig lehet fordítani kis kőnek, kavicsnak is. Tehát a nem-katolikus magyarázók azt mondják, hogy mivel nem ugyanaz a szó áll itt, ezért Jézus azt akarta itt kifejezni, hogy Simont csak a szikla - ami Jézus maga - egy kisebb darabjának, egy kisebb kőszilánkjának nevezi el, amire ugye nem lehet Egyházat építeni.

Tehát akkor hogyan van ez? Mi ez a kétféle szóhasználat? Nagyon egyszerű. Jézus (és Máté is) arámul beszélt, s Jézus arámul nevezte el Pétert (vö. Jn 1,42). Nem Petrosnak hívta őt, hanem Kepha-nak. Szent Pál, a Gal 2,7-8 kivételével, mindenhol így is hívja Pétert. A későbbiekben a görög nyelvterületen kibontakozó egyházban azonban, hogy görögül is érthető legyen, hogy mit jelent maga a Kepha név, lefordították görögre, Petroszként. (Már maga az a tény, hogy egy nevet lefordítanak egy másik nyelvre, és nem ugyanolyan formában használják, azt jelenti, hogy nem pusztán egy személynévről van szó, hanem egy metaforikus jelentésű hivatali névről.) Ez a fordítás egyetlen egy módon volt lehetséges, úgy, hogy Petros-nak fordították. Miért nem Petrá-nak, ami kifejezetten a sziklát jelenti? Mivel a petra szó nőnemű. Simont egy nőnemű névvel ellátni egyértelműen furcsa lenne, nem? Azonban a petra szónak van egy hímnemű változata is, ez a petros. Így lett a mondat első Kephá-ja Petros-szá, míg a második kepha petrá-vá. (azaz: te "Kepha" vagy, és én ezen a "kepha"-n építem fel egyházamat = te "Petros" vagy, és én ezen a "petrá"-n építem fel egyházamat.) Máté mindenképpen meg akarta őrizni azt a szójátékot, amelyet Jézus itt használt (többek között ezért is biztos, hogy eredeti Jézus-logionnal van dolgunk), hiszen éppen ez a lényege a mondatnak, ezért ragaszkodott ugyanahhoz a görög szóhoz még annak árán is, hogy a nembeli viszonyt kifejező szótövet így meg kellett változtatnia, mint már megjegyeztem, mert Péter férfi volt, de a szikla szót kifejező petra szó nőnemű.

A másik fontos dolog, amit meg kell említeni, hogy a petros szónak nem a kődarab az egyedüli jelentése. A petros sziklát is jelent. A Septuagintából ez világosan kiderül: a petros-ban barlangok és hasadékok vannak (Iz 2,19.21; 7,19; 57,5; Jer 16,16; 49,16; Abd 1,3), a petros magas kőszál (Jer 51,25). Kődarabot két helyen jelent, a 2Makk 1,16; 4,41-ben. (Ezt a könyvet a protestánsok ráadásul el se fogadják sugalmazottnak. ;-).) Ennek ellenére azt mondják a nem-katolikusok, hogy mivel a Makkabeusok könyve áll Jézus korához a legközelebb, ezért ez bizonyítja, hogy ebben a korban a petros inkább követ jelentett. Érdekes módon ezt egy híres protestáns biblikus cáfolta meg, D. A. Carson, aki kimutatta a korabeli költészetből és más iratokból, hogy a koiné nyelvjárásban, amelyen az Újszövetség íródott, nincs különbség a petros és a petra között, hanem egymásnak egyenlő értékű szinonimái, azaz mindkettő szó sziklát jelent. Ugyanezt az állítást a Thayer's Greek-English Lexicon of the New Testament is alátámasztja.

Ha Máté apostol azt akarta volna hangsúlyozni, amit a nem-katolikusok értenek ez alatt az igehely alatt, ti. azt, hogy Péter itt egy kisebb kődarabként volt megnevezve, és nem rá lett építve az Egyház, hanem ő is, és más is, aki megvallja Krisztust, csak része Krisztus sziklájának, akkor nem a petros szóval, hanem a lithos szóval kellett volna lefordítania Jézus szavát. A lithos görög szó ugyanis egyértelműen jelenti a méretektől független kődarabot, vagy akár kavicsot. Ez esetben azonban Máté megváltoztatta volna Jézus szavát és szándékát. Érdekességként még annyit, hogy a Simon név arámul homokszemet jelent. Elég érthetetlen lenne, ha Jézus Simon nevét homokszemről kavicsra változtatta volna.

A mondatszerkezet is a mi érvelésünket támasztja alá. Ha az lenne a görög mondat helyes fordítása, hogy míg Péter csak egy kődarab, addig Jézus sziklára építi az Egyházat, akkor a két mondatrész között ellentétes viszonynak kellene állnia. Te kődarab vagy, de (-> <-) én erre a sziklára építem... Azonban ez nem így van. Mivel a görög kai szó, ami összekapcsolja a két mondatrészt, kapcsolatos (és, s, meg, is, sőt) vagy következtető (ezért, így, tehát, ennélfogva) viszonyt jelöl, valamint néha magyarázó viszonyt is (hiszen, mivel, ugyanis, stb). De ellentétes viszonyt soha.

Én úgy gondolom, hogy ha eltekintek is a nyelvtantól, értelem szerint Jézus nem építhette az egyházát EGY emberre, aki ráadásul meghal. Egyébként pedig ennek az embernek nem volt kiemelt helyzete a többi apostol között. Jézus saját magáról kérdezte a tanítványait, mindenki felelt, ahogy tudott. (Máté 16. fejezet 13-20) Nem vetélkedő volt ez, hogy aki a legjobb választ adta, annak járt a jutalom, azaz alapítója lehetett az egyháznak. Péternek akkor lett kiemelkedő szerepe, mikor megkapta a kulcsokat. (Ha ez a "menyország kapuját" nyitná, akkor egy is elég lett volna belőle. De ez más téma.)

A 'szikla' és 'kő' szavak több helyen jelölik Jézust, sok köztük ugyanúgy szól. Biztosan van több is, néhányat leírok:

1Korintusz 10:4

Ézsaiás 8:4

Dániel 1:44,45

Zsoltárok 118:22

Róma 9:33

1Péter 2:7,8

Cselekedetek 4:1

Lukács 20:17,18

Márk 12:10

Máté 21:42-44