Miért keresztelik meg az újszülött gyerekeket?

Mert az ember jót akar a gyerekének.

Miért szoktatjuk szobatisztaságra a gyerekeinket? Miért nem várjuk meg, amíg eldönteni magától, hogy akar-e szobatiszta lenni?

Azért, hogy felnőttként ne legyen ezzel gondja.

Én szeretnék megkeresztelkedni, de visszaborzaszt az, hogy másfél évig kellene oktatásra járnom.

Bár megkereszteltek volna babakoromban!

Ez középkori szokás, az őskeresztények még nem kereszteltek gyerekeket. Ott még szabad akarat volt.

Azért alakult ki, mert azt hitték, hogy akit nem keresztelnek meg, az a pokolra kerül.

Ma már ezt másképp gondolják a keresztények, de a gyerekeresztelés szokása megmaradt (csak nem néhány naposan, mint régen. Ma már nem olyan fontos, hogy semmiképpen ne haljon meg előtte, ill. nagyon lecsökkent a gyerekhalandóság is).

A Szentírás nem határozza meg, hogy milyen korban lehet megkeresztelkedni. Az azonban biztos, hogy egy csecsemő nem képes hívővé válni, a hitével összhangban cselekedni, vagy átadni magát Istennek (Cselekedetek 8:12).

Tertullianus A csecsemőkeresztelés ellen tiltakozott, mely szokás kezdett gyökeret verni napjainak hitehagyott kereszténységén belül. Ellentmondva Tertullianusnak és a Bibliának, Ágoston egyházatya azt állította, hogy a keresztelés eltávolítja az eredeti bűn szennyét, és a csecsemők, akik kereszteletlenül halnak meg, elkárhoznak. Ez a hiedelem elősegítette annak a szokásnak az elterjedését, hogy a csecsemőket a születésük után amilyen hamar csak lehetett, megkeresztelték.

De a csecsemőkeresztelésnek és a felnőttek erőszakos megkeresztelésének nincs bibliai alapja.

Az egyháztörténész Augustus Neander azt írta, hogy „a hit és a keresztség mindig is kapcsolatban álltak egymással, s ezért igen valószínű . . . , hogy a csecsemők keresztelése ebben az időszakban [az első században] ismeretlen volt . . . Az, hogy először csak a harmadik évszázad folyamán ismerték el apostoli hagyománynak, az apostoli eredet elismerésének inkább ellene, semmint mellette szóló bizonyítéka” (History of the Planting and Training of the Christian Church by the Apostles. [New York, 1864] 162. o.).

A keresztelkedés ezen korban azért is nem mentesíti a gyermeket, mert az írások szerint, amilyen ítéletet kap a szülő, azt kapja a gyermek is, mivel abban a szokásban van nevelve.

Ezért a szülőknek nagy felelőssége, hogy miként élik az életüket, és nevelik a gyermekeket, mert az a gyermekre nézve is hatással van

(Malakiás 4:1) 4 „Mert íme, eljön a nap, amely lángoló, mint a kemence, és minden elbizakodott és minden gonosztevő olyan lesz, mint a polyva.. . .nem hagy rajtuk sem gyökeret, sem ágat.

a gyökér a szülőket az ágak a gyermekeket szemlélteti.

Ma két dolog miatt keresztelnek:

Megszokásból,pedig a Bibliát messziről sem ismerik, Istenről fogalmuk sincs.

Vagy pedig azért, mert így jelzik, hogy keresztény hitre és keresztény értékek szerint akarják nevelni a gyermeket. Tévedés azt hinni, hogy a gyermek keresztelő egyenértékű azzal, ha valaki önként válassza Jézust. Akik így döntenek, azoknak tovább kell készülni és hitvallást kell tenni. Ez a felkészülés több évig is eltarthat. Tehát a keresztelő csupán egy meghívó.

És hogy a hazugságokat is helyre tegyem, azért alakult ki a gyermek keresztség szokása, mert Jézus halála után óriási keresztény üldözés vette kezdetét. Olyan, amiről a gőgös, magukat felemelő jehovistáknak fogalmuk sincs, de nem is lesz, mert nem tartoznak Isten gyermekei közé. Mivel nem volt biztos az, hogy megérik a másnapot, de a gyermekeket nem akarták magukra hagyni, ezért egyrészt valóban az üdvösség miatt kereszteltek már csecsemőket (gyermeket sem kiemeltek a katonák), másrészt a keresztszülők így vállalták, hogy az árván maradt kicsikre vigyáznak rá felnevelik. Innen van ez a szokás.

Szia!

Azért mert nem ismerik a keresztség igazi jelentéstartalmát. A keresztség ugyanis a megtérés vagy újjászületés látható megpecsételése, ezért neveztetik a "megtérés keresztségé"-nek és az "újjászületés fürdőjé"-nek (Mk. 1:4; Tit. 3.5).

A Szentírás a tanítványság alapvető kívánalmainak a hitbeli elfogadása alapján hozott, önkéntes választáson alapuló, alámerítéssel történő felnőttkeresztséget hitelesíti. Ez a keresztség - Jézus kijelentése és példaadása szerint - "igazság", amelyet "illik nékünk betöltenünk" (Mt. 3:15; Mt. 28:19).

A keresztség cselekedetének belső, lelki tartalma: a régi élet összes bűnének a jelképes "lemosása", vagyis a bűnbocsánat igénylése és elnyerése ezekre nézve. Ezzel együtt a múlt "eltemetése", gyökeres, végleges szakítás vele. A másik döntő eleme a jelképes "feltámadás" egy új, igaz életre, "Isten segítségül hívásával". Az új életben járás mindenkor csak a halálból megelevenítő, hatalmas isteni Lélek által lehetséges (Rm. 6:4-8; Ap. csel. 22:16).

A történelmi egyházaknál (katolikus, református, evangélikus) ezt a jelentéstartalmat a bérmálkozás, vagy konfirmáció alkalmával igyekeznek pótolni, így sajnos ebben az élményben, amit a teljes alámerítéses keresztség hordoz ők nem tudnak részesülni. Talán ezért is jelentek meg mindhárom egyházban azok a csoportok, akik igyekeznek ezt megoldani egyéni úton...

Jómagam református körben láttam ilyeneket kb. 30 évvel ezelőtt Hollandiából jöttek és a Balatonban csinálták. Nagy ügyet csináltak belőle annak idején...

Amikor 18 évesen olvastam egyháztörténeti iratokat a teológiára készülve én is szembesültem ezzel a tertulliánusi írással. Többek között ezért is hagytam ott a református egyházat...

Üdv. Péter

A kereszteléssel köttetik meg a szövetség, ezzel lesz valaki Isten újszövetségi népének a tagja. Az ószövetségi szövetségkötést, a körülmetélést is csecsemőkorban végezték el, ezért keresztelnek csecsemőkorban.

Egyébként is eléggé életszerűtlen, hogy két felnőtt keresztény házasságában olyan gyerekek születnek, akik majd felnőtt korukban eldöntik, hogy ők inkább mégsem lesznek keresztények.

Ilyen még a csecsemőkeresztség bevezetése előtt sem volt, a keresztényeknek kötelessége, hogy a gyermekeiket is kereszténynek neveljék. De ez az összes többi vallásban is így van, a szülőnek mindig kötelessége továbbadni a saját vallását a gyerekének.

"eléggé életszerűtlen, hogy két felnőtt keresztény házasságában olyan gyerekek születnek, akik majd felnőtt korukban eldöntik, hogy ők inkább mégsem lesznek keresztények"

Pedig ideje lenne!

Ezt hívják vallásszabadságnak.