Adventisták szerint és E. G. White szerint az Úrnak napja szombat?

Kedves Tamás!

Egyszerű a magyarázat: az adventisták és E.G.White a töténelmi folytatólagos próféciaértelmezést képviselik e szerint Jelenések könyve nem egyetlen nap eseményeit mutatja be, hanem a teljes történelmet az apostoli kortól egészen az Újjáteremtett Földig.

Ha az "Úrnak napja" az adott szövegösszefüggésben az utolsó ítéletet jelentené, akkor teljes jelenések könyve csak erről szólna. Léteznek olyan magyarázatok, melyek így értelmezik ezeket nevezzük futurista magyarázatoknak...

Mondjuk, ha elolvasod ezt az első fejezetet, ahonnan ezt az igét idézted, akkor visszakérdezek: te mire alapozod, hogy a hét levél, amire a következő vers utal az ítélet napjáról szól?

Üdv. Péter

Kedves Kérdező!

A Szentírást egészében kell vizsgálni, hogy megértsük a mondanivalóját. Az előtte lévő igevers ezt mondja:

" Én János, aki néktek atyátokfia is vagyok, társatok is a Jézus Krisztus szenvedésében és királyságában és tűrésében, a szigeten valék, a mely Páthmósnak neveztetik, az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért." (Jel 1:9)

Itt nem írja, hogy lélekben, hanem azt, hogy az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért tartózkodik Pátmosz szigetén. Magyarán száműzetésben van, mivel tanúbizonyságot tett Jézus Krisztus mellett, és itt kapott kinyilatkoztatásokat, látomásokat Istentől. Ezt nem csak az adventisták állítják, hanem általánosan elfogadott a teológiában. Annyira, hogy még a róla készült film is így mutatja be: https://www.youtube.com/watch?v=ArbIZpwYdC8&nohtml5=False (Bár a film rendezői nem törekedtek mindenhol a teljes szöveghűségre, de a képi világa, és felrázó volta miatt mégis érdemes megnézni.)

Ha megfigyeled a teljes Jelenések könyvét (ami János látomásait tartalmazza), észre veszed, hogy nem csak az Úr nagy és rettenetes napjáról van szó benne , hanem arról is, hogy mit javasol Jézus a különböző gyülekezeteknek, min kell változtatniuk. Ez teljességgel kizárja, hogy a végítélet napján lett volna az apostol elragadtatásban, hiszen akkor miért javasolna Jézus változtatásokat a gyülekezetek gondolkodásmódjában és cselekedeteiben, ha már a végső ítéletnél tartunk, ami ugyebár maga az Úr nagy és rettenetes napja? Ez logikátlan!

Majd ez után írja, hogy "Lélekben valék ott az Úrnak napján". A "lélekben ott lenni" kifejezést nem a mai értelemben kell venni (mint pl. lélekben veled leszek stb.), hanem a korabeli értelmében, ami azt fejezte ki, hogy Szentlélekkel átitatódva, feltöltődve, imádságban Istenhez esdekelve, miközben az apostol elragadtatásban részesült. Az ökumenikus fordítás (ami ugyebár nem adventista fordítás) pl. így adja vissza: "Lélekben elragadtattam az Úr napján".

Ezek után már csak az a kérdés, hogy melyik konkrétan az Úr napja, csak így simán a "rettenetes" és a "nagy" szavak nélkül? Bibliai értelemben ez a kettő ugyanis nem ugyanaz. Az Úr napja az a nap, amit a tíz parancsolat szerint meg kell szentelnünk, mint a teremtés befejező momentumának emlékünnepét, amikor Isten megpihent minden munkájából, ezzel példát adva nekünk is, és megszentelte azt a napot. "Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt." (2Móz 20:11) Ennek a napnak a megszentelése nekünk is áldásunkra válik, mind testileg, mind lelkileg, ha valóban Istennek, és a Vele való foglalkozásnak szenteljük. Az Úr "nagy és rettenetes napja", viszont az a nap, ami "úgy jő el, mint éjjel a tolvaj, amikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok is megégnek" (2Pt 3:10), vagyis az ítélet napja. A szövegkörnyezetből tisztán látszik, hogy itt nem erről van szó, hiszen Pál nem ezeket az eseményeket látta...

Az pedig, hogy az Úr napja miért a szombat volt, elég csak arra utalni, hogy az apostol korában még masszívan szombatot ünnepeltek a keresztények, az írások szerint: "Hat napon munkálkodjanak, a hetedik nap pedig a nyugodalomnak szombatja az Úrnak szentelt nap: valaki szombatnapon munkálkodik, megölettessék." (2Móz 31:15) Jézus közvetlen tanítványai is "szombaton nyugovának a parancsolat szerint" (Lk 23:57). Semmi okunk tehát feltételezni, hogy Pál nem szombaton részesült elragadtatásban, mivel akkoriban ez volt az Úr napja - és egyébként ma is az, annak ellenére, hogy azóta bizonyos megfontolásból, magukat arra "hivatottnak gondoló" emberek "felülírták" Isten változhatatlan törvényét, áttéve ezt a napot a hét első napjára...

Üdv,

Csaba

"Az pedig, hogy az Úr napja miért a szombat volt, elég csak arra utalni, hogy az apostol korában még masszívan szombatot ünnepeltek a keresztények, az írások szerint: "Hat napon munkálkodjanak, a hetedik nap pedig a nyugodalomnak szombatja az Úrnak szentelt nap: valaki szombatnapon munkálkodik, megölettessék." (2Móz 31:15) "

Kedves Csaba!

Ez nem így van. Semmiféle bizonyíték nincs arra, hogy az apostoli korszakban még "még masszívan szombatot ünnepeltek a keresztények" - ahogyan te mondod. Az apostoli korszakban nyoma sincs annak a h.n. adventista mentalitásnak, ami a szombathoz való viszonyulást illeti.

Egyébként ajánlom, hogy olvass apostoli Atyákat. Azok a Kr.u. 1. század második felében, illetve a Kr.u. 2. század elején éltek - tehát még az apostoli korszakban, vagy utána egy kicsivel. Érdekes, ott nincs felszólítás szombatünneplésre, viszont a vasárnapünneplésre igen.

Dante

Kedves Dante

Én is ajánlom hogy olvasd el Jézus szavait Máté 24:20 Jézus itt a jövőre utal. Vagy az is lehetséges hogy Jézus nem tudta hogy mit beszél? Ugy sajnálom a föld Jézuskáját akit karácsonykor Istenitenek buta volt szegény és nem tudta hogy a szombat áldása átkeül vasárnapra.

"Én is ajánlom hogy olvasd el Jézus szavait Máté 24:20 Jézus itt a jövőre utal. Vagy az is lehetséges hogy Jézus nem tudta hogy mit beszél? Ugy sajnálom a föld Jézuskáját akit karácsonykor Istenitenek buta volt szegény és nem tudta hogy a szombat áldása átkeül vasárnapra."

Ezzel kapcsolatban néhány gondolat:

- Az (Mt 24,20) valóban a jövőre utal, kérdés azonban, hogy a közeli, vagy a távoli jövőre, esetleg mindkettőre? Én azt gondolom, a bővebb szövegkörnyezetet figyelembe véve (15-19. versek), hogy a közeli jövőre, Krisztus nemzedékére vonatkozik, (vö. 34. vers) akik közül némelyek még megélhették Jeruzsálem Kr.u. 70-es lerombolását. Ez esetben a jövendölés nem ránk vonatkozik.

- Nem tudjuk, hogy Jézus pontosan mit mondott ugyanis az végidőről szóló prédikáció három változatban maradt fent, és ebből csak egy helyen szerepel a szombatra való utalás, a Máté szerinti evangéliumban, ami nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy zsidóknak írták. Az ezzel párhuzamos leírásokban Márknál és Lukácsnál nem szerepel a szombat. Lehetne még tovább is folytatni ezt a témát, hogy Máténál mit jelent a szombatra való utalás, mivel azonban még az sem biztos, hogy Jézus beszélt-e erről, ezért most feleslegesnek tartom.

- Hát a "szombat áldása" már az Ősegyház korában átkerült vasárnapra, ugyanis tény és való, hogy ott nem tartottak olyan "szombatünneplést", mint a hetednapi adventisták. Lehetett szombaton prédikálni, (Szent Pál is ezt tette), viszont az Egyház akkori vezetői nem parancsolták meg kötelező jelleggel az akkori keresztényeknek, hogy tartsák meg a szombatot. A vasárnap azonban már elég korán összegyülekezési nap lehetett, ezt bizonyítja az Újszövetség és az apostoli atyáktól fennmaradt írások is.

Üdvözlettel,

Dante

Kedves Dante

Nagyon szépen körvonalaztad de bibliavers is kéne hogy alátámaszd a szombatnaprol vasárnapra való hiteles parancsot amit a tanitványok vagy Jézus tett. Ahogy én tudom ez a változás a katólikus egyházat illeti. A pápai beszédekben ez áll: semilyen utalás nincs a bibliában a vasárnap szentségére ez a változás a katólikus egyházat illeti. Aki pedig a bibliábol szeretné bizonyitani az eretnek- kedves barátom igy van ez.