"Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved;" (Mt.6:9) -milyen névre utal itt Jézus?

Szia!

Isten neve az Ő lényét jelenti. Istent sohasem egyetlen névvel, hanem megnevezések sokaságával jelöli a Biblia. Ennek oka az, hogy Isten személyének csodálatos voltát aligha adhatja vissza egyetlen földi szó. Olykor embereket is több néven említ az Írás: Jákóbot Izráelnek, Salamont Jedidjának, és ezeknek a kifejezéseknek gyakran sokatmondó, lefordítható jelentésük is van.

Isten leggyakoribb neve a Bibliában a héber Jahve, melyet a Septuaginta, az Ószövetség első görög fordítása csaknem mindig Küriosznak ("Úr") fordít. A II. Móz. 3:14-ben feljegyzett beszélgetés Isten és Mózes között adja tudtul a Jahve szó jelentését, melyet a "Vagyok" szóval fordíthatunk le. (A héber hájá létigéből származik, szó szerinti jelentése: levő, létező, létre hívó.) E roppant egyszerű megnevezés mögött azonban az a hatalmas igazság áll, hogy a világegyetemben egyetlen lény mondhatja el magáról, hogy léte nem függ mástól, önmagában is élete van. Mi, emberek kapjuk az életet, Istenben önmagában is "van" az élet.

A Jahve mellett számtalan más istennév is létezik a Bibliában, ¬csak a legismertebbek közül említve: az Elohim (Oltalom), Él (Erős), É1-Saddáj (Mindenható), Él-Ejon (Magasságos), Adonáj (Úr), mely utóbbi a zsidók ajkán legtöbbször helyettesítette a Jahvé-t, amit túlzó aggályoskodásból szinte mágikus tisztelettel vettek körül, tiltva puszta kiejtését is, jóllehet a Tízparancsolat III. parancsolata csupán "hiábavaló" (fölösleges) emlegetését ítéli el.

A "Jehova" név - amelyre manapság egy felekezet előszeretettel hivatkozik - ennek a régi és torz gyakorlatnak a továbbélése. A külsődlegességeibe vesző judaista vallás különösen Jeruzsálem lerombolása (i. sz. 70) után szinte szent borzongással vette körül a JHVH titkosnak tekintett tetragrammatonját, és amikor a szétszóródás IV-V. évszázadaiban maszoréta tudósaik bepunktálták (azaz az addig csak mássalhangzókat jelölő héber írást vonalakkal -pontokkal ellátva magánhangzó jelölésekkel látták el) a bibliai szöveget, nem az a és az e hangokat jelölték be (helyesen tehát: Jahvé), hanem a másik két ismert istennévnek, az Adonájnak és Elohimnak a magánhangzóit kölcsönözték és ültették át, így vetve alapot a Jehova vagy Jehovi szóalakoknak, melyek aztán keresztény körökben is elterjedtek, különösen a könyvnyomtatás feltalálása és a Biblia körül megélénkülő harcok következtében. X. Leó pápa (1513-1521) tanácsadójának, Petrus Galatinusnak a befolyására a Vulgatában is a Jehova átirat vált elterjedtté, noha az ókeresztény egyházatyák egykor az lave (Alexandriai Kelemen) vagy az labe (Theodoretus) alakot adták meg. A nemzeti nyelvű bibliafordítások - melyek azért nagy részben az "elterjedt" Vulgatához is nyúltak - a Jehova szóalakot tovább terjesztették, így a mi Károli-Bibliánkban is lépten-nyomon ezzel találkozhatunk (I. Móz. 32:9, II. Móz. 6:3, 15:3, Zsolt. 83:19, Ésa. 26:4, származékszavaiban is: I. Móz. 22:14, II. Móz. 17:15, Bír. 6:24).

A kérdés azonban korántsem bonyolult és megoldhatatlan, és a biztos megoldást éppen Jézus szolgáltatta és éppen a Miatyánkban. Azzal, hogy Istent "Atyá"-nak szólította, elutasított mindenféle, az Isten nevével visszaélést folytató törekvést. Ugyanez az "Atya" szerepel Jézusnak az evangéliumokban feljegyzett imáiban is (a Gecsemáné-kertben: Mk. 14:36 és párh., valamint az ún. főpapi imában: Jn. 17:1). Ezt vették át a tanítványok és apostolok is. "Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai. Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!" (Rm. 8:115) "Minthogy pedig fiak vagytok, kibocsátotta az Isten az ő Fiának Lelkét a ti szíveitekbe, ki ezt kiáltja: Abba, Atya!" (Gal. 4:6)

Üdv. Péter

Szia

"Hogyan szentelhetünk meg egy olyan nevet amit nem tudhatunk pontosan, hogy hogyan kell azt használni, kiejteni?" - kérdezed. Nos te is utaltál a Tetragramatonra, és Isten nevének különféle formájára. De a kérdésedet éppen úgy feltehetnéd Jézus, Mózes, Ábrahám és Isten más hűséges szolgájával kapcsolatvab is, hiszen egyiket sem tudjuk hogyan helyes magyarul kiejteni. Változik a nyelv és a nevek minden nyelven másként hangzanak. Angol, olasz, spsnyol, orosz, német és a többi nyelven nem egyformán ejtik ki a Krisztus nevét. De nem mondjuk azt, ha valaki a mi nyelvünktől eltérően ejti ki Krisztus, vagy Jehova nevét, hogy tiszteletlenek voltak velük szemben.

Az általad idézett Máté 6:9 pontos, és érthető kérést foglal magába: szenteljük meg Isten nevét.

Figyeld meg kérlek, mi volt erről Isten véleménye amikor Izrael volt a népe, mit mondott nekik:

2Mózes 6:4–7

" Szövetséget is kötöttem velük, hogy nekik adom Kánaán földjét, jövevénységük földjét, ahol jövevényként laktak. És én, igen, én meghallottam Izrael fiainak sóhajtozását, akiket az egyiptomiak rabszolgasorban tartanak, és megemlékezem a szövetségemről. Mondd meg hát Izrael fiainak: »Én vagyok Jehova, és én ki foglak hozni titeket az egyiptomiak terhe alól, kiszabadítalak benneteket az egyiptomi rabszolgaságból, és visszakövetellek titeket kinyújtott karral és súlyos ítéletekkel. Magamhoz veszlek benneteket mint népemet, és Istenetekké leszek; és meg fogjátok tudni, hogy én vagyok Jehova, a ti Istenetek, aki kihozlak titeket az egyiptomi terhek alól."

1Királyok 9:3

"Megszenteltem ezt a házat, amelyet fölépítettél, odahelyezve a nevemet időtlen időkre; ott lesz a szemem és szívem mindenkor."

Ezékiel 39:7

" Megismertetem szent nevemet népem, Izrael körében, és nem hagyom többé megszentségteleníteni az én szent nevemet; és megtudják a nemzetek, hogy én vagyok Jehova, a Szent Izraelben.«

Ezékiel 36:23

»Meg fogom szentelni nagy nevemet, amely meg lett szentségtelenítve a nemzetek között, amelyet ti megszentségtelenítettetek közöttük; és megtudják a nemzetek, hogy én vagyok Jehova — ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése —, amikor megszenteltetem közöttetek a szemük láttára.

Az egész Biblia hangsúlyozza Isten nevének a szentségét és fontosságát.

Arról is ír, mi fog történni azokkal, akik nem tisztelik a nevét.

Például:

Zsoltárok 74:10

" Meddig, ó, Isten, meddig gyalázkodik még az ellenfél? Hát örökké megveti nevedet az ellenség?"

Zsoltárok 83:16–18

" Töltsd el arcukat gyalázattal,

Hogy keressék nevedet az emberek, ó, Jehova!

Ó, szégyenüljenek meg és rémüljenek el mindenkorra,

Valljanak szégyent és pusztuljanak,

Hogy megtudják az emberek, hogy te, akinek neve Jehova,

Egymagad vagy a Legfelségesebb az egész föld felett."

Mivel a jehova szó köztudottan csak pár száz éves, ember által alkotott szó, ezért azt sem a zsoltáríró, sem a megtestesült Isten nem ismertette akkor. Így Péter válasza bibliai szemmel nézve az igaz.

Máskülönben köze van a zsidó szokáshoz is, ami arról szól, hogy névnek említi magát a személyt. Mai nyelven valahogy így szólna: szenteltessék meg a te személyed.

@ milyen névre utal itt Jézus?

Az "Atyára", a mi Atyánkra, aki a mennyekben van. Jézus is ezen a néven szólította meg az Istent, ezt a nevet ismertette meg velünk, s a Szentlélek által mi is így szólítjuk:

"Én igaz Atyám! A világ nem ismert meg téged, de én ismertelek téged, és ők is megismerték, hogy te küldtél engem. Megismertettem velük a nevedet, és meg is fogom ismertetni, hogy a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én őbennük." (Jn 17,25-26)

"Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság Lelkét nyertétek el, általa kiáltjuk: Abba, Atya!" (Róm 8,15)

"Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldte Fiának Lelkét szívünkbe, aki ezt kiáltja: „Abba, Atya!”" (Gal 4,6)

Jézus idejében mivel nem nagyon használták a Jahve nevet, ezért az Újszövetségben már nem szerepel egyetlen egyszer sem. Ez persze nem jelenti, hogy tilos használni, pusztán csak nincs jelentősége, hogy használjuk-e, nem ez a lényeg.

Mivel Mózesnek a megtestesülés előtti Krisztus mutatkozott be, mint JHVH, ez felettébb valószínűtlen. Jézus volt az, Aki az Atyát először kinyilatkoztatta. Az Ószövetség időszakában nem volt ismeretes az Atya, csak kevesek látták át Isten valóságát, ők is korlátoltabban, mint ahogyan az Újszövetség idején ez tudható. Ők az Örökkévaló Istenben hittek, de azt nem tudták, hogy Akit ők megismertek, az az Atyaisten Egyszülöttje. Erről fogalmuk sem volt. Sokaknak még az Újszövetség időszakában sincs erről fogalmuk, pedig már tudható.

Istennek az Ószövetségben ki nem nyilatkoztatott neve az, hogy Ő Atya, Apa. A magyar nyelvben történt egy hasadás ezzel a szóval, mivel a kettőnek nem teljesen ugyanaz a filingje, noha eredetileg a 'patér' mindazt jelentette, amit ma az atya és az apa szavak: biológiai apa, szellemi apa, pátriárka, pártfogó, vezető, gondviselő. Ez az a név, amelynek a megszentelése imatéma az Újszövetségben. Ha más névre kellene gondolnunk, akkor Jézus sokszor kimondta volna ezt a nevet, de ő az Atyát emlegette sokszor, méghozzá pontosan ezen a néven. János evangéliuma kb. százhússzor emlegeti az Atyát, ebből legalább százszor Jézus emlegeti Őt így. A JHVH név egyszer sem szerepel az Újszövetségben, csak a jehovisták Bibliájában, illetve egy-két kései fordításban, ez azonban emberi prekoncepció, hogy szó szerint idézték az Ószövetséget ott is, ahol az inspirált szöveg nem szó szerint idéz. Ezzel pedig betöltik a Jelenések 22,18-19-ben leírt bűnt:

"Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, aki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: [Hogy] ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra; És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból, és azokból, amik e könyvben megírattak."

Exodus 3:13-14

"Mózes kérdezi az Istent: És ha elmegyek Izrael fiaihoz, és azt mondom nekik, atyáitok istene küldött engem ti hozzátok, és ők kérdezik, mi a neve? Mit mondjak nekik? Azt mondta Isten Mózesnek: VAGYOK, AKI VAGYOK."