Mi a külömbség a lélek és a szellem kifejezésnek a Bibliában?

Szia!

A szellem kifejezés egy szerencsétlen fordítás eredménye. Nem véletlen, hogy a Károli Bibliában csupán két helyen van benne.

A magyar Szentírás léleknek nevezi az Istenség harmadik személyét, mert Ő az “igazságnak Lelke” (pneuma) (Jn. 16,13.), aki által Isten mindenütt jelen van.

Ugyanez a szó fejezi ki az Isten angyalainak lényét és természetét: “szolgáló lelkek”-nek (pneuma) nevezve őket (Zsid. 1,14.).

De a bukott angyalokat is ezzel a szóval nevezi meg Isten Igéje, őket viszont “gonosz lélek”-ként (pneuma) említve (Csel. 19,15.), máshol pedig “tisztátalan lélek”-nek (pneuma) (Mk. 5,8.) nevezve. Krisztus is ilyen tisztátalan lelkeket űzött ki a megszállott beteg emberekből, és a tanítványainak is erre adott hatalmat.

Ez a szó igen gyakran szerepel az egész ember megjelölésére. Eszerint “valamely lélek (pneuma) nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől” (I. Ján. 4,3.). “A ki pedig az Úrral egyesül, egy lélek (pneuma) ő vele.” (I. Kor. 6,17.).

Nem ritkán fordul elő annak megjelölésére is ez a szó, amit Isten a teremtéskor lehelt bele az emberbe. Ezért mondja Jakab azt, hogy “amiképen holt a test lélek (pneuma) nélkül, akképen holt a hit is cselekedetek nélkül” (Jak. 2,26.). István is ezért imádkozott úgy: “Uram Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet (pneuma)!” (Csel. 7,59.).

A magyar nyelv a lélek szóból képezi az embert betöltő érzelemvilág fogalmának kifejezésére szolgáló szavakat is: “mert jóllehet a lélek (pneuma) kész, de a test erőtelen” (Mt. 26,41.) “az igazi imádók lélekben (pneuma), és igazságban imádják az Atyát” (Jn. 4,23.). A “lélek” szavunkhoz társítva ezért beszélünk lelkületről, lelkierőről, lélekjelenlétről, lelkiéletről, lelkivilágról, lelkiismeretről, lelkifurdalásról, lelketlen emberről, lelkesült állapotról, stb.

A magyar nyelv a szellem alatt nem arra gondol, mint amit a Biblia szeretne kifejezni a “pneuma” szóval. A magyar nyelv az emberrel összefüggésben elsődlegesen az értelmi képességet és az értelmi tevékenységet társítja a szellem szóhoz, ezért beszélünk szellemi képességről és szellemi tevékenységről. Ha az Istenség harmadik személyét Szent Szellemnek mondanánk, akkor ezzel valójában szent értelemnek tekintenénk Őt. A Biblia azonban nem az értelmi képességét akarja kifejezni azzal, amikor “pneuma”-nak mondja az Istenség harmadik személyét, hanem sokkal inkább a tevékenységének a láthatatlanságára utal.

A “szellem” szó másik jelentése a magyar nyelvben a test nélküli, természetfeletti lényekre vonatkozó kifejezésünk. Ha az Istenség harmadik személyére azt mondjuk, hogy Szent Szellem, merthogy a “pneuma” lefordítva sokak szerint ezt jelentené, akkor ezt kellene alkalmazni az emberre is, hiszen a Biblia a teljes emberre vonatkoztatva is használja ezt a kifejezést. János apostol például azt mondja: “valamely lélek (pneuma) nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől:” (I. Jn. 4,3.). Azt viszont nem gondolom, legalábbis nem feltételezem, hogy bennünket embereket akarna valaki szellemnek tekinteni. Ha viszont velünk kapcsolatban nem alkalmazható a pneuma szónak szellemre való fordítása, akkor már az sem állítható, hogy az Istenségre vonatkoztatva viszont igen. Az ilyen megkülönböztető megközelítés teljesen logikátlan.

Mindkét görög szó, a “pneuma” és “pszüché” elsődleges jelentése szerint nem “lélek”, sem nem “szellem”, hanem lehelet, lélegzet, szél, fuvallat, élet, stb., ezek az elsődleges magyar jelentései. A “lélek”, és a “szellem”, szavak alkalmazásával csupán közelebb tudjuk hozni magunkhoz annak a megértését, amit ezek a szavak ki akarnak fejezni az eredeti szövegben. Ezért a “lélek”, és a “szellem”, szavak annak a láthatatlanságát akarják érzékeltetni, amit megneveznek. Ennek ismeretében tudunk róla, hogy van és létezik, de nem láthatjuk, az emberi szem elől el van rejtve.

A Biblia a Szent Lélekkel kapcsolatban legtöbbször a “pneuma” szót használja, de előfordul a „pszüché” kifejezés is például a következő helyeken: „Ímé az én szolgám, a kit választottam; az én szerelmesem, a kiben az én lelkem (pszüché) kedvét lelé” (Mt. 12,18.). „Aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem (pszüché)” (Zsid. 10,38.). Mivel azonban a Biblia nem azt akarja kifejezni ezzel a szóval, mint amit mi társítunk a szellem szóhoz, éppen ezért nem helyes Szellemnek nevezni az Istenség harmadik személyét. A szellem szóhoz mi a szellemjárás, a szellemidézés gondolatát társítjuk, ez azonban Sátán területe, amely főként a spiritiszta praktikákban ölt alakot, és hiteti el az embereket. Azok, akik a Szent Lélekre Szellemként tekintenek, valójában egy misztikus jelenséggé minősítik át, ezzel azonban elveszíti a személyes jellegét. A szellem szó használata mindig a spiritiszta gondolkodást erősíti, mert a használata közben az átlag embernek sokkal inkább a szellemjárás jut az eszébe, mint a világmindenség szerető Istene. Ezért az Istenség harmadik személyének a létezését nem volna szabad összekapcsolni a szellemjárás misztikus világára emlékeztető kifejezésekkel. Amikor a Biblia azt állítja, hogy az ember “Isten képére és hasonlatosságára” (I. Móz. 1,26-27.) lett teremtve, akkor ebben az Isten fogalomban a Szentlélek is benne van. Ezért az Istenség mindhárom személyére érvényes, hogy Ők nem szellemek, hanem valóságos lények, akiknek “képére és hasonlatosságára” lettünk teremtve, ezért az általuk teremtett világ sokféleképpen érzékelheti őket, láthatják és beszélhetnek velük.

Mivel a magyar nyelvben a “szellem” szó alatt nem arra gondolunk, mint amit a Biblia akar kifejezni, ezért legjobb megmaradni a “lélek” kifejezés mellett. Már csak azért is, mert amikor erre szükség van, akkor a Szentírás egyes verseinek összefüggéseiből, logikus értelmezéssel minden esetben következtetni lehet arra, hogy mit akar ezzel a szóval ott és akkor kifejezni. Néhány példával szeretném ezt az állítást megvilágítani:

Gal. 5,22-ben olvashatunk a “Lélek (pneuma) gyümölcseiről”. A Bibliát ismerő emberek számára teljesen egyértelmű, hogy itt az Istenség harmadik személye, a Szentlélek által munkált természeti jellemvonásokról van szó.

Zsid. 1,14-ben “szolgáló lelkek (pneuma)”-ről beszél az ige. A szövegkörnyezetből viszont kitűnik, hogy a szolgáló lelkek alatt az Istentől küldött angyalokat kell érteni.

Luk. 8,55-ben Jairus lányának feltámasztásával kapcsolatban olvashatjuk: “visszatére annak lelke (pneuma), és azonnal fölkele”. Nyilvánvaló, hogy ebben a kijelentésben az életet adó isteni leheletről van szó, amitől a holt ember képes megelevenedni. Mert “formálta az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehelt az ő orrába életnek leheletét. Így lett az ember élő lélekké (nefes).” (I. Móz. 2,7.).

II. Kor. 2,12-ben azt mondja Pál: “nem volt lelkemnek (pneuma) nyugodalma”. Majd később pedig azt írja: “örültünk a Titus örömén, hogy az ő lelkét (pneuma) ti mindnyájan megnyugtattátok:” (II. Kor. 7,13.).

Csel. 7,59-ben István úgy imádkozott: “Uram Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet (pneuma)!”. István ezzel a kijelentésével magára az életre, illetve annak a megszűnésére utal, amely bekövetkezik abban a pillanatban, amikor az éltető lehelet kiszáll, mert Isten visszaveszi azt.

Azok a nyelvek, amelyeken a Biblia íródott - héber és görög - több szót is tudnak használni a lélek kifejezésére. Bár a teológusok előszeretettel hivatkoznak arra, hogy ezeknek a szavaknak más és más jelentése van az eredeti szövegben, a valóság viszont az, hogy csupán rokon értelmű szavakról van szó. Az adott nyelv gazdagságát jelzi, hogy árnyalatnyi eltéréssel több szót is tud alkalmazni ugyanarra a fogalomra. Hasonlóan, mint amikor a magyar nyelvben azt mondjuk, hogy megy, jár, lépked vagy sétál, mindegyik szó minimális különbséggel szinte ugyanazt jelenti. A másik eset pedig az, amikor egyetlen szóval több dolgot is ki tudunk fejezni, mint a “toll” vagy a “nyúl” szavainkkal. Egy példasorozaton keresztül szeretném szemléltetni azt, hogy az apostolok ezzel a két görög szóval ugyanazt akarták kifejezni, vagyis szinte váltófogalomként használták őket.

“És visszatére annak lelke, (pneuma) és azonnal fölkele.” Lk. 8,55.

“Ne háborogjatok, mert a lelke (pszüché) benne van.” Csel. 20,10.

Máskor pedig ugyanazt a dolgot kétféle szóval is kifejezték, esetenként ugyanabban a mondatban.

“Magasztalja az én lelkem (pszüché) az Urat, és örvendez az én lelkem (pneuma) az én megtartó Istenemben.” Lk. 1,46-47.

“Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké (pszüché); az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé (pneuma).” I. Kor. 15,45.

“akiben az én lelkem (pszüché) kedvét lelé; lelkemet (pneuma) adom ő belé” Mt. 12,18.

Az esetek többségében egyszerűen váltófogalomként használták az apostolok ezeket a szavakat, hol a “pszüché”, hol a “pneuma” szót alkalmazva ugyanannak a dolognak a kifejezésére.

“Minden lélek (pszüché) engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak” Róm. 13,1.

“Ne higyjetek minden léleknek (pneuma), hanem próbáljátok meg a lelkeket (pneuma)” I. Ján. 4,1.

“Ne háborogjatok; mert a lelke (pszüché) benne van.” Csel. 20,10.

“És visszatére annak lelke (pneuma), és azonnal fölkele” Lk. 8,55.

“Magasztalja az én lelkem (pszüché) az Urat.” Lk. 1,46.

“Örvendez az én lelkem (pneuma) az én megtartó Istenemben.” Lk. 1,47.

A Jézussal kapcsolatos kijelentéseikben is azt láthatjuk, hogy az apostolok nem tettek különbséget a két szó között, teljesen szabadon, hol az egyiket, hol a másikat használták írásaikban, miközben ugyanarról írtak, ugyanazt akarták kifejezni, csak éppen egy másik szóval.

Pszüché

“Az embernek Fia… azért jött, hogy… adja az ő életét (pszüché) váltságul sokakért.” Mt. 20,28.

“Felette igen szomorú az én lelkem (pszüché) mind halálig!” Mt. 26,38.

“A jó pásztor életét (pszüché) adja a juhokért.” Jn. 10,11.

“Most az én lelkem (pszüché) háborog;” Jn. 12,27.

“Nem hagyod az én lelkemet (pszüché) a sírban” Csel. 2,27.

Pneuma

“Jézus azonnal észrevevé az ő lelkével (pneuma)” Mk. 2,8.

“Ő pedig lelkében (pneuma) felfohászkodván” Mk. 8,12.

“Azon órában örvendeze Jézus lelkében (pneuma)” Lk. 10,21.

“Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet (pneuma).” Lk. 23,46.

“Elvégeztetett! És lehajtván fejét, kibocsátá lelkét (pneuma).” Jn. 19,30.

Mindezek hátterén tehát azt mondhatjuk, hogy nem lehet csupán nyelvtani szempontok alapján eldönteni, hogy miként fordítjuk le magyarra az egyik és a másik szót. Azért sem lehet, mert mindkét szónak az elsődleges jelentése azonos: lélegzet, lehelet, szél, fuvallat, élet, stb. Ezért felelősen csak a szövegkörnyezeti összefüggés, és az egész Szentírás tanításával való összhang alapján mondhatjuk ki, hogy az adott esetben mire vonatkozik a “pneuma” vagy “pszüché” szó az eredeti szövegben, és annak jelentését milyen magyar szóval adhatjuk vissza.

Üdv. Péter

Szia! Itt egy jó link ahol leírják a kérdésedre a választ! :)

ujexodus.hu/tanulmany/szellemtelen_lelkek

[link]