Zsidó vallás szerint mi történik a halál után?

A rabbikon nem hat a pokol hatalma. Az kb. az "istentelen" nemzsidókra vár.

De hitük szerint oda juthatnak ha betartják Noé törvényeit.

A talmud szerint aki ezt a hét Noé törvényt betartja az üdvözül.

[link]

A zsidó vallásnak erről még ma sincs egységes tanítása (Jézus idejében sem volt).

"Némelyek hiszik, hogy az igazak lelkei a mennybe (Gán Éden – Éden Kert) kerülnek vagy újraszületnek, míg a gonoszok a saját maguk által készített pokolban szenvednek, vagy éppenséggel halva maradnak.

Mások úgy hiszik, hogy Isten feltámasztja az igazakat, hogy a földön éljenek miután a Messiás megtisztította a világot a "Gonosztól".

A liberális zsidók is hisznek az eljövendő világban és a messiási korban, de nem hisznek egy személyes Messiásban.

Az egyének személyes hite az életutáni részleteket illetően meglehetősen változatosak, és nincs semmilyen "hivatalos" álláspont sem.

Némelyek hisznek mennyben és pokolban, de azokat csak tudat-állapotoknak tekintik, vannak akik hisznek az újraszületésben, vannak akik úgy hiszik, hogy Isten mindent megbocsát, de vannak olyanok is, akik egyáltalán nem hisznek egy valóságos életutáni létezésben. "

[link]

Az Oszovetseg szerint nincs halal utani elet.

Az emberek eletuk soran kapjak meg tetteikert a jutalmat vagy buntetest.

A "tulvilag" fogalma csak az Ujszovetsegben jelenik meg, valoszinuleg gorog hatasra.

Szia!

Az ókori pogány vallások szinte mind vallották a lélek természetes halhatatlanságát. Izráel egyedül állt azzal az álláspontjával, hogy elutasított mindennemű halottkultuszt, a halált a bűn büntetésének tekintette, amelyből csak Isten kegyelme által, csak a halált okozó bűntől való elszakadás nyomán lehetséges a szabadulás, feltámadás által az idők végén.

Az őskeresztények még ugyanígy gondolkodtak a halálról. Az úgynevezett konstantinuszi fordulat nyomán azonban a kereszténység gyakorlatilag szövetségre lépett a pogány vallási és filozófiai eszmékkel. A lélek halhatatlanságának tana ettől fogva lett uralkodóvá a kereszténységben. Feledésbe merült a halál mibenlétéről és a haláltól való szabadulásról szóló eredeti bibliai tanítás. Közrejátszott ebben az is, hogy a kereszténység mindinkább „felhígult”, miután i.sz. 380-tól állami törvény kötelezte a római birodalom valamennyi polgárát a kereszténység felvételére. A pogányságból jött, megtéretlen tömegek számára pedig hihetőbb volt a lélek halhatatlanságának emberi elképzelése. Könnyebb volt ezt elfogadni, semmint elismerni azt, hogy a halál a bűn zsoldja, és hogy annak hatalmából csak Isten kegyelme által, csak a bűnnel való szembefordulás útján szabadulhat meg az ember.

Üdv. Péter

A 4. válaszoló többszörösen téved.

1) Az Újszövetség nem görög hatásra íródott, bár görög nyelven, ez tény.

De amíg az Ószövetség egyes könyveiben kimutatható a görög filozófia hazása, addig az Újszövetségben egyáltalán nem.

2) Az igaz, hogy nem volt egységes túlvilág-képe az ószövetségi zsidóságnak, de ez nem azt jelenti hogy nem volt túlvilág-képe, hanem pont az ellenkezőjét: sok túlvilág-képe volt párhuzamosan egyszerre.

Nem kell a teljes Ószövetséget elolvasni, elég csak a 150 zsoltárt, és ebből ez egyértelműen kiderül.

Igen, a helyzet nagyjából az, hogy mindenki azt lát jónak belőle, amit jónak tart. Ez a zsidóságban a mai napig így van.

Keresztény szemszögből ez viszont egy időrendi sorrendiségre fűződik fel.

A korai zsoltároknak nincs túlvilág-képük. A kicsit későbbieknek már van egy bizonytalan világképük, ahol a jó és rossz az másképp ítélődik meg a túlvilágon, de nincs tiszta kép arról hogy hogyan. (Azt tudni kell, hogy a zsoltárok nem időrendi sorrendben követik egymást, azt, hogy egy zsoltár korábbi vagy későbbi, nem a sorszáma határozza meg.)

A még későbbi zsoltárokban erre már konkrétabb elképzelések vannak. Azután pedig nem csak a kárhozat és üdvösség fogalma, de a bűnbocsánat is megjelenik, és ez a tanítás már jóval Krisztus előtti.

A különbség a zsidó és a keresztény vallás között, hogy a zsidóságban ezek az elképzelések párhuzamosan élnek egymás mellett, attól függően, hogy ki melyik irányzatot követi.

Míg a kereszténység ebben egy időrendiséget lát, ami fokozatosan készíti elő a krisztusi tanítást, amit Jézus a személyes tanításával be is tetőzött.

Szia

Jób patriarcha, Isten hűséges szolgája is ezt a kérdést tette fel, amikor közeledni érezte a halálát: „Ha meghal az életerős férfi, vajon élhet-e újra?” Jób 14:14.

Aztán a saját kérdésére válaszolva így szólt a Mindenható Istenhez: „Szólítani fogsz, és én válaszolok neked. Vágyakozol majd kezed műve után” Jób 14:15. Jób biztos volt benne, hogy Jehova már nagyon várja azt a napot, amikor feltámasztja. Vajon csak álmodozott? Egyáltalán nem.

Mert pl. Dániel prófétát egy angyal a következőkről biztosította: „nyugodni térsz, de felkelsz majd a sorsodra a napoknak végén” Dániel 12:13. Jézus ezt mondta a szadduceusoknak, azoknak a zsidó vezetőknek, akik tagadták a feltámadást: „Tévedtek, mivel nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát” Máté 22:23, 29.

Tehát a bibliai tanítás szerint a zsidók tudták, hogy porból lettek, és ismét porrá lesznek, s a "napoknak végén" feltámadnak ide a földre.

Amikor Jób arról baszélt, hogy "Vágyakozol majd kezed műve után", ő arról beszélt, hogy Isten ide a földre teremtette, és nem a menybe(oda angyalokat teremtett), tehát arra fog vágyni, hogy újra itt a földön láthassa "fedhetetlen" szolgáját