Kedves keresztények, ti mit gondoltok a mazochizmusról és a szadizmusról?

az okait a pzsichológiának és a neurobilógiának a feladata felderíteni, nem a teologiának

mind a kettőt rossz dolognak tartom és sajnálom azokat akik ebben az állapotban szenvednek

A bibliában írva van, hogy voltak akik ilyen vallási ritusokon vettek részt, de Ők nem tartoztak Isten népéhez.

ezeket természetesen Isten megbüntette, és meg is fogja büntetni.ezek a népek ma már nem léteznek,

az oka lehet félelem keltés, illetve Pszhihés beteg agyában végbe menő gondolkodás, ezekről.

Kedves Kérdező!

A kérdés az, hogy Isten mit gondol róla? Mi volt Isten eredeti terve az ember megteremtésével? Mi a célja az életnek?

Ha ezekre a kérdésekre tudjuk a választ, akkor világossá válik, hogy hogyan gondolkodjunk ezzel kapcsolatban.

Isten a szeretet. Ő azért alkotta meg ezt a csodálatos Földet, és raja az embert, hogy tovább adja szeretetét, és a törvényei is ehhez a szeretethez vannak igazítva. Mi akkor tudunk boldog és teljes életet élni, ha az Ő törvényei szerint élünk, ha ezt a szeretetet tovább adjuk. Ez az emberi lény küldetése, és normális fejlődésének a záloga. Ha nem ezek vezérelnek bennünket, akkor nagyon könnyen különféle devianciák ütik fel a fejüket.

Mennyire egyeztethető össze a szerető Isten gondolkodásával az, hogy a másik ember szenvedéseiben gyönyörködünk, és az, hogy saját kínlódásunk okoz nekünk örömet? Talán nem is kell mondanom, hogy semennyire.

Az emberek akkor kezdenek így viselkedni, ha nem látnak értelmes célokat maguk előtt, amikor az élet értelmes megküzdése helyett a kényelem, az élvezetek hajhászása, és a semmit tevés lesz a fő cél. Az, aki megtanulta, hogy küzdelem nélkül nincs győzelem, és magasra helyezi a mércét, és el is akarja azt érni, annak nem fog a gondolkodása így eltorzulni. Az értelmes munka helyre teszi a gondolkodást. Értelmes munka a másokért végzett szolgálat is.

Üdv,

Csaba

Attól függ, milyen értelemben nézzük.

Ha szexuális értelemben, akkor ezek a szexualitásnak eléggé beteg eltorzulásai.

Ha nem a szexuális szadizmusról és mazochizmusról van szó, akkor más a helyzet. A szadizmus ilyen értelemben is rossz, mert ugyebár a szadista örül mások szenvedésnek. A mazochizmus elég érdekes kérdés... Szerintem nem teljesen baj az, ha valaki szereti a fájdalmat, kivéve, ha ezt a szexuális örömök miatt keresi. Az önkínzás megítélése koronként változott: az ókorban tisztelték az életet, az egészséget; és az embert Isten ajándékának tartották. Éppen ezért volt bűn, ha valaki bántotta magát, Isten egyik teremtményét, mert egy olyan valakit bántott, akit Isten szeret. A Szentlélek templomai vagyunk. A középkorban, a járványok, főkényt a pestis miatt erősen hangoztatták az önmegtartóztatást, a bűnök kerülését, azt, hogy legyünk szentek. Ekkoriban vált "divattá" az önsanyargatás, pl. Árpád-házi Szent Margit is gyakran korbácsolta magát. Voltak ilyen csoportok is, pl. a flagellánsok, akik verték magukat. Ennek a célja az volt eredetileg, hogy az ember önként vállalt szenvedéseivel vezekeljen, illetve engeszteljen. Az más kérdés, ha valaki élvezte is a fájdalmat. Az már az ő dolga volt, hogy valóban vezekelni akart-e, vagy boldog lenni. Úgysem derült ki soha. Én nem tudom, mit gondoljak róla. Mint már mondtam, ebben az értelemben (tehát nem a szexuális értelemben, hanem abban a jelentésben, hogy szereti a fájdalmat) nem feltétlenül rossz dolog, de nem is kifejezetten jó. Számomra ez semleges.