A Jelenések könyve abszolút legitim mint bibliai kánon?

Attól függ, milyen szemszögből nézed. Ha elfogadod az Egyház határozatát, miszerint a Jelenések is a keresztény kánon része, akkor legitim.

Ha viszont abból a szempontból szemléled ezt a témát, hogy évszázadokon át vitatták a könyvet, a szerzősége pedig még ma is kérdéses, akkor felmerülhet a gyanú. Megjegyzem, hogy egy korai kánonjegyzékben János jelenései mellett még Péter jelenései is helyet kaptak, csak végül ez utóbbi végül nem lett a végleges kánon része, amelyet a Kr.u. 4. században zártak le.

sokan mivel nehezen értelmezhető és gyakran a gonosztikus szekták (ma már úgy mondanánk ezoterikusok) előszeretettel hazsnálták fel, sokan szerették volna, ha nem kerül be, viszont az összes többi szitán átment ezért a kánon része kell legyen, szóval végül bekerült a hivatalos kánonba, hiszen az obiektív szempontk alapján ott a helye, viszont nem olvasták fel szertartásokon és kerülték a messzemenő teológiai következtetéseket a könyvvel kapcsolatban

a péter jelenései meg ha már szóba került azért nem ment át, mert az obiektív szűrőkön kiesett, más olyan iratokkal együtt amiket előtte sokan olvastak, pl a hermász pársztora vagy a protovengélium

Utolsó:

Így van. Én csak ismeretterjesztésként jegyeztem meg, hogy a korai kereszténységben két Jelenések volt. De ma már csak egyet ismer el az Egyház sugalmazottnak.

a tipikus katolikus választ olvastuk

a kanonizáció bőven nem úgy történt hogy "én a tanító hivatal, azt mondom és kész!" (minthogy akkor még így ebben a formában nem is létezett) hanem olyan szempontok figyelembevételével ami kb a mai forráskritikának is megfelel, persze itt lehetne hőzöngeni, de senki nem mondta hogy nem hit kérdése, hogy pl valaki feltámadhat e, de a szűrés mégis sokban hasonlított a mai kritikai elemzéshez is

és a válaszoló még a saját ideáinak is ellent mond, ugyanis a katolikus egyház sem tanítja, hogy ezek azért hitelesek, mert a tanítóhivataluk azt állítja, és ha nem állítaná akkor nem lenne az, hanem azt tanítja, hogy vannak iratok amelyek biztosan hitelesnek eredetinek és sugalmazottnak tekinthetőek, és ezeket ismeri el az egyházi tanítóhivatal is

ugyan úgy ahogy egy forrás nem azért lesz hiteles mert mondjuk az ELTE történelem tanszéke azt mondja, hanem mivel hiteles, ezért az ELTE tanszéke is hivatalosnak nyilvánítja

Senki sem tudja megállapítani, hogy egy könyv sugalmazott-e csak ha már eleve tudja, hogy milyennek kell lennie egy sugalmazott könyvnek, vagyis ha van egy fix összehasonlítási alapja.

Minden apostoli alapítású egyház püspöke ismerte az alapító apostol szóbeli tanítását, vagyis az apostoli hagyományt. És mindig ezzel a hagyománnyal hasonlította össze az újonnan beérkező iratokat. Ha nem talált benne kitenni valót, ha harmóniában levőnek találta az addigi tudásával, s főleg ha olyanoktól kapta, akik megbízhatóak, vagyis azoktól, akik szintén azt a hagyományt képviseltek mint ő, akkor elfogadta apostoli iratnak és már így hagyományozta tovább. Végül a térben és időben eltérő keletkezésű iratok végül szép lassan mindenhova eljutottak, általánosan elfogadottá váltak, a hamisítványokat pedig elvetették.

Tehát nem az egyház ítélete teszi a könyveket sugalmazottá, de csak a már eleve sugalmazott tanítással bíró Egyház volt képes megállapítani a sugallmazottságot és senki más.

@ a kanonizáció bőven nem úgy történt hogy "én a tanító hivatal, azt mondom és kész!

De pontosan úgy történt. A püspök elolvasta az új iratot s vagy elfogadta vagy nem. Természetesen nem minden irat volt mindenkinek azonnal egyértelmű. A vitát végül a többség és a tekintélyesebb városok püspökei döntötték el.

A Jelenések könyve valóban több püspöknek nem tetszett, s csak kisebb-nagyobb húza-vona utána sikerült velük is elfogadtatniuk.

70%-os válaszolónak pár gondolat:

"ez így pontatlan, mert nem volt "2 jelenések" vagy "2 apokalipszis" a péter apokalipszis többek között azon hullott ki ,hogy sok keresztény közöség nem ismerte"

-->A muraturi kánonjegyzékben a Péter apokalipszise a szent könyvek közé van sorolva, így a Kr.u. 2. században bizony két apokalipszist tartalmazott a keresztény Biblia. Hogy ki ismerte, és ki nem, az nem hiszem, hogy olyan sokat nyomott a latban, mivel az Egyház volt az, aki döntött a könyvek sorsáról. Az említett kánonjegyzék még azt is közli, hogy a Péter apokalipszisét nem akarták egyesek olvasni, ettől függetlenül mégis a keresztény kánon részeként van említve.

"a kanonizáció bőven nem úgy történt hogy "én a tanító hivatal, azt mondom és kész!" (minthogy akkor még így ebben a formában nem is létezett"

-->De, pontosan úgy zajlott. Hogy milyen nagy volt az Egyház hatalma, azt jelzi az is, hogy kanonizált egy olyan könyvet is, ami nem biztos, hogy megfelelt a keresztény kánonba való felvétel kritériumainak. A 2Péterről ugyanis már az ókorban is felmerült a gyanú, hogy nem Szent Péter a szerzője. A fentebbi kánonjegyzék például nem is tartalmazza. Ettől függetlenül az Egyház mégis elfogadta az apostol szerzőségét és a könyv a keresztény Biblia része lett, és az ma is.

"hanem olyan szempontok figyelembevételével ami kb a mai forráskritikának is megfelel,"

-->Igen is, meg nem is. Modern Bibliatudomány a 19. századtól van, addig nem tudtak olyan tudományos kutatásokat végezni, mint manapság, amikor egy bibliai könyv keletkezésének az idejét és a szerzőségét elég jól be tudjuk határolni.

"a katolikus egyház sem tanítja, hogy ezek azért hitelesek, mert a tanítóhivataluk azt állítja,"

Nem? Ebben az ókeresztény dokumentumban mit is olvasunk?

"Ha valaki … azt hinné, hogy azokon kívül, amelyeket a katolikus Egyház elfogadott, más írásokat is tekintélyként kell elfogadni, ill. Így tisztelni: legyen kiközösítve" I. Toledói zsinat: 12. kánon (Kr. u. 400) (DH 202)

Tehát egy könyvnek azért van tekintélye, mert az Egyház elfogadta.