Elveszítheti-e valaki Jézusba vetett hitét?

#7/13

"" Én kinőttem belőle. ""

Nem nőttél te ki semmit ha megtértél az üdvösséget nem lehet elveszíteni.

Elgyengült a hited mivel nem jársz templomba(esetleg megharagudtál Istenre az életed jelenlegi probatételei miatt) és legfőképpen nem használod a hited és nem imádkozol eleget.

De emiatt ne aggodj :-) eljön még az idő az életben amikor rászorulsz majd Isten kegyelmére és akkor majd visszatér a hited.Ugye általában úgy szokott az lenni hogy az ember akkor imádkozik jár templomba meg edzi a hitét ha komoly bajban van. Igy van ugye?Esetleg tévednék? Nem hinném :-)

Ha Isten komoly bajt zúdit rád próbatétel gyanánt én mondom neked úgy fogsz templomba járni meg imádkozni mint a kisangyal :-)

Azért küldted szabadságra a hitedet(azért gyengült el mert nem használod) mivel jelenleg megvan mindened nincs szükséged Istenre. A jó Isten most jól tart jól megy a sorod megvan mindened amire szükséged van még csak hálát sem adsz érte,nem jársz templomba ki van nyalva a valagad nem kell csinánod semmit nincs szükséged hitre.

Idővel minden válozik.

Az Atya a Fiú és a Szentlélek "EGY" örök igaz ISTEN.

Ők így hárman EGY-ek.

Vagyis Istenhez imádkozz.

.....de felőlem hihetsz Jézusban is

A három EGY.

Én teljesen biztos, hogy nem veszíthetem el a Jézusba vetett hitemet. Ennek pedig mindössze az a titka, hogy soha nem is volt benne hitem, tehát nincs mit elveszítsek.

És, szóval... Tök jól lehet így is élni.

De komolyra fordítva a szót: sokmindenben hittem korábban, s ezek közül számos olyan is akadt, amibe vetett hitemet így vagy úgy, de elvesztettem. Konkretice Jézus valóban nem volt köztük, bár próbáltam hinni benne, hát nem jött össze, na. Más dolgokban hittem, aztán volt hogy csalódtam, van ez így.

Tudod, Kérdező, ez úgy van, hogy nem okvetlenül tragédia az, ha elkezdesz nem hinni Jézusban, vagy másban. Például mi van, ha hirtelen kezded NEM hinni azt, hogy az APEH adóalany-barát? Vagy hogy Magyarország „jobban teljesít”? Vagy akármi?

Megmondom ekkor mi van. Elvesztetted egy illúziódat. De baj-e ez?

Tudod, szerintem a felnőtté válás folyamata nem más, mint hogy az ember sorra elveszti egyre több illúzióját...

Elismerem, az efféle illúzióvesztések néha rém fájdalmasak. Na de ugye, ebből nem következik, hogy az a jó, ha örökre megmaradunk gyereknek, egy álomvilágban élve... Az ugyanis veszélyes, mert a realistább világképpel rendelkezők kihasználhatnak bennünket.