Jézusnak nem volt sokkal könnyebb jónak lennie, mint bárkinek ebben a világban?

Jezus potolhatatlan. :)

A kerdesnek csak annyi igazsagalapja van, hogy

Jezus azt mondta, az O igaja konnyu es gyonyoruseges. Tehat valoban konnyu volt neki "jonak" lenni, de szenvednie ugyanolyan nehez volt neki is mint barki masnak.

Azert gondoljunk csak bele. Oroktol fogva Istenkent uralkodott a mennyben az Atyaval, es megszuletett emberkent. Mi leelnenk 40 evet gilisztakent? K.b. ekkora lehet az atmenet az isteni es az emberi szint kozott is.

Jezusnak a sajat beszede is tanusitja, hogy szenvedes volt neki az emberekkel egyutt lenni mert turnie kellett a kortarsai hitetlenseget es romlottsagat. Soha nem a maga akaratat cselekedte, teljes onzetlensegben elt. Mindig csak a mas emberek szuksegein segitett, es nem ugy mint barki mas, hanem valosagos szabaditast jelentettek a szavai. Nem azert mert nem uresitette teljesen ki magat, hanem mert Isten mindig meghallgatta Ot. Azert jott, hogy masoknak szolgaljon. Azt mondta, hogy aki utana akar menni az tagadja meg magat. O mindig megtagadta a sajat kivansagait es az Atya akaratat kovette a keresztig. A keresztszenvedese elott olyan szomoru volt es olyan halaltusaja volt, hogy vert izzadt. Valaszthatta volna a konnyebb utat is, hogy nem szenved ertunk? Igen. Az imajaban azt mondta az Atyanak, hogy minden lehetseges neki, vegye el tole azt a poharat, de ne az o akarata legyen meg, hanem az Atyae. Jezus a benne elo szeretet altal turt es szenvedett olyan kinhalalt, amelynek a szenvedeseit a romaiak professzionalis szintre emeltek a mai anatomiai tudasunk szerint is.

A megüresítés,meditációt jelent.Ez arról szól,hogy megfigyelte az elméjét,ezáltal lecsendesítette.Az elme keleten ugyanazt jelenti,mint amit Jézus sátánnak nevez;A lecsillapítatlan elme átveszi az irányítást a valódi Isteni én fölött,és folyamatosan gyártja a félelmet,a vég nélküli vágyakat,pont azért,mert soha nem tud betelni semmivel,mivel Istentől elválasztva létezik.Mennyi ember él úgy,hogy azt hiszi,akkor lesz boldog,akkor lesz valaki,ha minél többet birtokol.És mégis mennyire idegbetegek,sokan tudatmódosító szerektől és egyebektől függenek.Mert amíg az elme ezerrel zakatol,addig ennek soha nincs vége,mindig más kell,mindig több kell,nagyobb,drágább.De a nyugalom,valódi boldogság csak nem jön.Ez a hamis én,a sátán,az önzés.

Na most,Jézus ezt felismerte.A megüresítéssel nem a tudását törölte el,hanem nem hagyta,hogy a nem-tudás beszennyezze a tisztánlátást.

És,hogy könnyebb volt-e a helyzete?

Saját magához képest mindenki olyan életfeladatokat,élethelyzeteket kap,ami az ő szintjének megfelel,még ha sokszor nem is így látjuk(sem a sajátunkat,sem másét)

Talán annyiból könnyebb volt neki,hogy ő sokkal tisztábban látta,hogy mi hová vezet az életében.Mikor Péter félrehívta,és mondta neki,hogy nem lehet az a sorsa,hogy megölik,ő elutasította,mondván,hogy Péter úgy gondolkozik,mint az emberek.A legtöbb embernek ez elfogadhatatlan,csakúgy,mint Péternek volt.Nyilván Jézusnak sem volt leányálom,csak ő a tudása lévén,el tudta fogadni a saját szintjén.

Még egy példa:Az egészséges emberek gyakran azt hiszik,hogy egy mozgássérültet,beszédhibást,egyéb fogyatékossággal rendelkezőt sajnálni kell,és mindenben segíteni nekik.Azonban nem teljesen értjük őket;egy ilyen embernek pont az a megaláztatás,ha így bánnak vele,mert ezzel megbélyegzettnek érzi magát.A saját helyzetükhöz képest ők erősebbek,mint amilyennek mi látjuk őket.Egy ismerősöm dolgozott mozgáskorlátozottakkal,mikor az egyik elesett odament felsegíteni,mire rászólt az egyik gondozó,hogy ne tegye,mert ezzel a látszat ellenére nem segít neki.Az ő feladata,hogy saját maga felálljon,mert meg tudja csinálni.

Jézus egy parányit se volt másképp teremtve, mint közülünk bárki más. A világot nem Ő teremtette, és a világ dolgát nem ismerte jobban mit közülünk bárki ismerheti. Tudását és tapasztalatait itt szerezte köztünk emberek között és neki sem volt könnyebb jónak lenni.

A különbség csak annyi, hogy Ő érdeklődése révén isteni kilétére ébredve a Krisztust hozta kifejezésre. Ugyanabból a forrásból merítette ismeretét, tudását amely minden embernek rendelkezésére áll, és ugyanaz az Atya szólt Őhozzá, aki mihozzánk is szól feltéve, ha hajlandók vagyunk meghallani.

"továbbá halálfélelmet (...) is átélt"

Egy alapjában halhatatlan Isten hogyan is élhetne át halálfélelmet? :)

a tulajdonában lévő tudás miatt nem igen volt a haláltól félnivalója.

de a halálát okozó szenvedést fájdalmat teljes mértékben átélte,érezte minden egyes fájdalmat és megaláztatást,és amit tudjunk hogy nem kicsi vagy kevés volt.