Ha nem hiszek Istenben, de tegyük fel nagyon jó ember vagyok és egész életemben folyamatosan segítek az embereken és összességében nem vagyok rossz ember, kerülhetek még a mennyországba?

Kérdező! Teljesen igazad van, egy hívőnek nem lenne szabad így a torkodnak ugrani semmiért. Türelmesen kellene válaszolnia még akkor is, ha te esetleg okot is adnál az agresszivitásra. Jézus nem föröcsögött akkor sem, amikor Pilátus elé vitték. A kérdésedet legitim kérdésnek tartom, nem provokációnak.

Amit a Biblia erről mond, az az, hogy ahhoz, hogy önerőből, a jó cselekedeteid által a Mennybe juss, egyszerűen lehetetlen, mert gyarló emberként nem tudsz tökéletes életet élni. Lehet, hogy teszel sok jót, de emellett számtalan alkalommal fogsz rosszat is tenni, hiába akarod a jót tenni, egyszerűen mindig be fog csúszni valami hiba.

A mennyországban pedig bűn nem mehet be, ezért nem tudod magadat megváltani.

Emiatt volt szükség Krisztus keresztáldozatára, hogy ezt a helyzetet áthidalja, és minden bűn büntetését magára vegye. Elfogadni Jézust többek közt annyit tesz, mint felismerni és elismerni, hogy nem tudsz tökéletes életet élni, mert az emberi természeted nem alkalmas erre, és elfogadod, hogy a te múltbeli és jövőbeli bűneidért ő fizetett meg.

Ha nem fogadod el, akkor a bűneid továbbra is terhelnek, ezért kerülhet az ember pokolba.

Az, hogy Krisztus a bűneimet magára vette, nagyon hamis érvelés. És mellé még a bónusz feltétel, hogy ha nem fogadom el, akkor a bűneim továbbra is terhelnek, teljesen megmutatja a ló kilógó lábát. Vagy inkább az ördögét?

Azzal ijesztgetnek a hivatásos ijesztgetők, hogy ha nem az őnekik tetsző viselkedést produkálom, akkor elkárhozok. Nincs szükségem a hivatásos ijesztgetőkre az üdvözüléshez, és nincs szükség az általuk diktált feltételek teljesítésére.

Kedves 14 45ös válaszoló!

Nem látom be, miért lenne hamis az érvelés. Én az érvelésemet a Bibliára alapoztam. Feltételezem, hogy te a Bibliát nem fogadod el forrásnak, szentkönyvnek, amely a transzcendens világról szól. Úgy tűnik viszont, hogy az üdvözülés lehetőségében, vagyis a túlvilági életben hiszel. Érdekelne, hogy a magabiztos mondataidat mire alapozod, hisz gondolom ilyen fontos, súlyos kérdésben nem pusztán a megérzésedre hagyatkozol.

Ami a szerinted lólábvillantó feltételt illeti, megint csak nem látom, hogy az ördög miről jutott eszedbe. Feltételezem, valami olyasmire gondolhattál, hogy az egésznek valahogyan feltétel nélkülinek kellene lennie. Megpróbálom elmondani, hogy ez szerintem miért nem igaz.

Mivel az ember önmegváltása reménytelen (Róma, 10.3:"Nincsen igaz ember egy sem"), szükséges volt Jézus kereszthalála, hogy a bűnök ki legyenek fizetve. Hogy miért volt szükség a büntetésre? Azért, mert a szentháromság Istene, igazságos bíróként nem engedhet el bűnt, mert az azokkal szemben lenne igazságtalan, akik ellen a bűnt elkövették. Ugyanakkor Isten látta, hogy ha mindenki az érdemei szerint üdvözül (ami úgy tűnik, az általad járhatónak tartott út), akkor senki nem lesz képes ezt a szintet megugrani. Ezért vette Jézus, a szentháromság egyik személye, vagyis maga Isten a büntetést saját magára. Innentől nekünk csak a segítséget kell elfogadnunk és elismernünk, hogy emberként nem tudunk Isten nélkül jobb életet élni, mint vele.

Ami az ijesztgetést illeti: ez félig igaz :D

A keresztény térítők (amely szó valahol hamis, hisz nem ember térít, hanem Isten, talán a hirdetők szó jobb szó lenne), szóval a térítők valóban olyan dolgokat mondanak, amik egyeseknek ijesztőek lehetnek. Az általad használt ijesztgetés szó viszont azt jelenti: olyan félelmet okozni, aminek nincs reális tárgyi alapja. Itt viszont, ha a Bibliára alapozunk, van alapja.

Az megint egy másik kérdés, hogy pusztán a bűneink büntetésétől való félelem nem sokkal visz Istenhez közelebb. Az igazi keresztény a jót leginkább magáért a jóért cselekszi. Ugyanakkor az emberekben muszáj tudatosítani, hogy az ember bűnös (a keresztények is), és hogy ezzel a ténnyel kezdeni kell valamit. A bűnöktől való megszabadulás első lépése, hogy felismerem: bűnös vagyok, azután a következő lépés, hogy rájövök: nem is tudok magamtól jó ember lenni, a harmadik, hogy elfogadom Jézus segítségét.

"Érdekelne, hogy a magabiztos mondataidat mire alapozod..."

Nincs értelme ismertetni veled, hogy a magabiztosságom alapja micsoda, mert annyira ellentétes a te kondicionált gondolkodásoddal, hogy képtelen lennél felfogni. De nem is akarnád. Úgyhogy ebben a kérdésben közöttünk nem kerülhet sor eszmecserére.

Kedves 10 30-as!

Bocsáss meg, ha az idézett mondatom megbántott. Nem a személyed ellen irányult, az állításodat támadtam, ne haragudj, ha ez nem volt egyértelmű. Abban egyetértek, hogy különböző gondolati alapokon állunk, de kérlek, a személyeskedést kerüljük.

A gondolkodásom nem kondicionált, ateista családban nőttem fel, húsz évesen, a tapasztalataim alapján lettem kereszténnyé.

Arra kérnélek, ne hátrálj ki a vita elöl, érdekelne, hogy mit gondolsz erről. Az eddigiek alapján valószínű, hogy nem fogunk egyetérteni, de a kérdező érdekében és a gondolatok tisztázására nem lenne rossz ütköztetni, amink van :)