Jehova tanúi. Szeretnék hinni abban, hogy Isten neve Jehova. Akár régebbi Bibliából kifényképesett kép. Vagy valami nagyon hiteles forrásból.!?

Összefoglaló: a test megölte a lelket és bár bizonyítva van, hogy Isten neve nem jehova, de ő mégis ragaszkodik hozzá.

János Evangéliuma első rész: testé lett az Úr, hogy elvigye a bűnöket, emberré vált, eljött a saját teremtett világába, de nem ismerték meg. Ő az út, a világosság, az egyetlen út az üdvösség felé, nem pedig egy tanú nő és a hamis tanítás. Krisztus nevére minden térd meg fog hajolni, még a tanúké is, akik jelenleg tagadják. Ő az alfa és az omega, a kezdet és a vég. Isten legyen veled tanú, mert most az ördögé vagy.

Kedves kérdező!

Azt állítani ,hogy "Istennek a neve az Jehova"- nos ez így nem igaz. Bár Jehova Tanúiként ezt mondjuk, de ez így nem teljesen pontos. Nos, mielőtt látszólag önellentmondásba kerülnék, elmagyarázom, miért nevezzük mégis így az egyetlen Istent.

A héberben nincsenek magánhangzók írásban, csak mássalhangzók. Isten neve a héber szövegben: יהוה, mely

kiejtve (sorrendben, a hébernek megfelelően jobbról balra olvasva) a 'jód', 'hé', 'vav' és 'hé' mássalhangzókat adja. Ezen mássalhangzók adják meg az isteni szent név jelentését.

Az előttem szólók is utaltak rá, hogy az eredeti magánhangzós kiejtés feledésbe merült, azt ma már lehetetlen kinyomozni. Ám a maszoréták (a szent héber szövegek másolói) idővel magánhangzós ún. pontozással látták el a héber szöveget.

A rendelkezésünkre álló bizonyítékok alapján az i. sz. XI. századból való Codex Leningradensis (B 19A, a legkorábbi teljesen összeállított héber szöveg, melyen a legtöbb mai bibliafordítás szövege alapul) Jehwáʹ, Jehwiʹ, illetve Jehówáʹ olvasatban jelöli a tetragram (JHVH) magánhangzójeleit, a Ginsburg-féle maszoréta szöveg pedig Jahówáʹ formában pontozza Isten nevét. (A szó végi 'h', mint negyedik msshgz eltűnik, mert a héberben nem ejtendő, az írásbeli 'a' pedig 'e'-nek ejtendő, innen a latin "ie', azaz 'e" magánhangzó) Ebből lett a latin Iehova (ejtsd: jehova), ill. a magyar Jehova szóalak.

Éppen ezért magyar nyelven -latin hatásra - először Iehoua alakban jelenik meg Isten neve a Székely István által fordított, 1548-ban kiadott Zsoltárkönyvben. Az 1590-ben nyomtatott Vizsolyi Bibliában már a latin formájú Iehova írásmód lelhető fel. A Vizsolyi Biblia az első teljes magyar nyelvű bibliafordítás, melyet Károli Gáspár és jó néhány tudós készített el. Ezt a Bibliát az évszázadok során többször is átdolgozták, javították, és Isten nevét a Jehova formára írták át. Ugyanez az írásmód szerepel mintegy 7000 helyen (ahol a héberben a tetragrammaton áll) az 1685-ben nyomtatott Komáromi Csipkés György által fordított Bibliában is. A Jehova szóalak szerepel továbbá a gróf Szepessy Ignátz és Kámory Sámuel fordításában is.

Ezért - bár az újabbkori tudósok a Jahve alakot részesítik előnyben - mi nem látjuk indokoltnak lecserélni a Jehova szóalakot, hanem ezt használjuk, mert ez honosodott meg a magyar nyelvben. (És világviszonylatban is,lásd az angol bibliafordításokat)

Véleményem szerint a Jahve alak ugyanolyan helyes az egyedüli Isten megnevezésére, de igazából nem is ez szokott lenni a vita tárgya, hanem az, hogy ki kell-e ejteni, használni kell-e Isten nevét az imádatban.

"hanem az, hogy ki kell-e ejteni, használni kell-e Isten nevét az imádatban."

Én nem tudom, milyen kicsinyes istenképetek van, de szerinted bárkit megítél, mert Atyának hívta Jahve helyett? Ez valami vicc, ugye, és nem ostobaság a részetekről???

Bocsánat kérdező,nem is neked szántam,hanem kaptam egy privát levelet bizonyos Stefantól.Én pedig privátba nem válaszolok.

Igen,utasításra szeretni kell egy bőrtönviseltet aki először jelenik meg a királyságterembe,utasításra gyülölni kell a legjobb barátot,aki nem ért egyet a szervezet tanításával és kiközösítik.