A vérrel kapcsolatos törvény magába foglalja a vértranszfúzió tilalmát is?

Csak vért tilos fogyasztani -lásd: misné torá ,azaz a szentség könyve-.

(Legalábbis a kóser étkezés szerint)

Üdv!

Szia

"Ne törődj ezzel. Én szívesen elolvasom a véleményedet, hiszen ezért tettem fel a kérdést." -erre reagálva szeretném elmomdani neked, hogy nem az én véleményem fontos ebben a kérdésben, de azt hiszem ezt te is így gondolod. Nos a Bibliában átfogó módon van írva a VÉRRŐL, amit Isten fokozatosan magyarázott meg a népének. És CSAK a népére volt kötelező. Lehet hogy hosszú lesz amit küldök, de ha van kedved:-).....

Nem a saját gondolataim, mert sok időbe telett volna összeszednem, de jobban biztosan én sem tudom, és teljesen egyetértek vele.

A Biblia szavai szerint a lélek a vérben van, a vér ugyanis igen szorosan összefügg az életfolyamatokkal. Isten Szava kijelenti: „Mert a test lelke a vérben van, én pedig az oltárra helyeztem azt értetek, hogy engesztelést szerezzen a lelketekért, mert a vér szerez engesztelést a benne levő lélek által” (3Mó 17:11). Hasonló okból, de még közvetlenebb kapcsolatba hozva a kettőt, ezt is írja: „mindenféle test lelke az ő vére” (3Mó 17:14). Nyilvánvaló, hogy Isten Szava egyaránt szentnek tekinti az életet és a vért.

Az élet kioltása: Jehovánál van az élet forrása (Zs 36:9). Az ember nem képes visszaadni az életet, amelyet kioltott. „Minden lélek az enyém” – jelenti ki Jehova (Ez 18:4). Éppen ezért, ha valaki életet vesz el, az Jehova tulajdonát veszi el. Isten teremtésében minden élőlénynek célja és helye van. Egyetlen embernek sincs jogában életet elvenni, csakis Isten engedélyével, és olyan módon, ahogyan azt Ő elrendeli.

Az özönvíz után Isten megparancsolta Noénak és a fiainak, a ma élő valamennyi ember ősatyáinak, hogy tartsák tiszteletben embertársaik életét, azaz vérét (1Mó 9:1, 5, 6). Emellett kedvesen engedélyezte nekik, hogy kibővítsék az étrendjüket állathússal. De el kellett ismerniük, hogy az étkezési célra megölt állatok élete Istené. Ezt azzal mutatták ki, hogy az állat vérét a földre öntötték, mint a vizet, mintha ezáltal visszaadnák azt Istennek, és nem használták fel saját célra (5Mó 12:15, 16).

Az ember jogosult az életre, melyet Isten adományozott neki, és bárkinek, aki ettől megfosztja, számot kell adnia Isten előtt. Ez abból is látható, amit a gyilkos Káinnak mondott Isten: „Testvéred vére kiált hozzám a földről” (1Mó 4:10). Még az a személy is bűnt von magára az embertársa vérét illetően, aki gyűlöli a testvérét, és ezért a halálát kívánja, vagy rágalmazza őt, hamisan tanúskodik ellene, így veszélybe sodorva a testvére életét (3Mó 19:16; 5Mó 19:18–21; 1Jn 3:15).

Istennek az élet értékéről alkotott nézőpontját tekintve egy meggyilkolt személy vére a Biblia szerint beszennyezi a földet, és ettől a szennyezéstől csak úgy lehet megtisztítani, ha a gyilkos vérét kiontják. A Biblia ez alapján gyilkosság esetén feljogosít a halálbüntetésre egy jogszerűen felállított hatalom révén (4Mó 35:33; 1Mó 9:5, 6). Az ókori Izraelben semmilyen váltság nem szabadíthatta meg a halálbüntetéstől azt, aki szándékosan ölt embert (4Mó 35:19–21, 31).

Olyan esetekben, amikor a vizsgálat nem derített fényt az emberölő kilétére, a megtalált holttesthez legközelebb eső város számított vérbűnösnek. A város felelős véneinek követniük kellett azt az eljárást, amelyet Isten határozott meg, hogy eltávolítsák a vérbűnt: ki kellett jelenteniük, hogy nem ők a vétkesek, illetve hogy nem tudnak a gyilkosságról, emellett imádkozniuk kellett Isten irgalmáért (5Mó 21:1–9). Amennyiben az a személy, aki nem szándékosan ölt embert, nem vette komolyan, hogy kioltotta valakinek az életét, és nem követte Isten elrendezését, amelyet a védelmében hozott, tudniillik hogy a menedékvárosba meneküljön, és ott maradjon, akkor a megölt személy legközelebbi rokona mint felhatalmazott bosszúálló köteles volt megölni őt, hogy így eltávolítsa a vérbűnt arról a földről (4Mó 35:26, 27; lásd: VÉRBOSSZULÓ).

A vér helyénvaló felhasználása: Isten szemében a vér egyedüli elfogadható felhasználási módja az áldozatként való bemutatása volt. Elrendelte, hogy a mózesi törvény alatt lévők mutassanak be állatáldozatokat bűnért való engesztelésképpen (3Mó 17:10, 11). Az akaratával összhangban volt az is, hogy a Fia, Jézus Krisztus felajánlotta tökéletes emberi életét áldozatként a bűnökért (Héb 10:5, 10).

Krisztus vérének életmentő felhasználását számos módon előrevetítette a Héber Iratok. Az első pászka idején Egyiptomban az izraelita otthonok szemöldökfáira és ajtófélfáira hintett vér megoltalmazta a bent lévő elsőszülötteket, így azok nem haltak meg Isten angyalának a keze által (2Mó 12:7, 22, 23; 1Ko 5:7). A törvényszövetséget, amely előrevetítette a bűneltörlést, állatok vérével érvényesítették (2Mó 24:5–8). A nagy számban bemutatott véráldozat, különösen az engesztelés napján, a bűnért való engesztelést vetítette előre: a Krisztus áldozata révén megvalósuló valódi bűneltörlést (3Mó 16:11, 15–18).

Isten szemében a vérnek törvényes hatalma van, és elfogadja engesztelés végett. Ezt a hatalmat jelképezte az, hogy a vért az oltár aljára, vagyis alapjára öntötték, és tettek belőle az oltár szarvaira is. Az engesztelési elrendezésnek a vér volt az alapja, és az áldozati elrendezés ereje (melyet a szarvak jelképeztek) szintén a vérben rejlett (3Mó 9:9; Héb 9:22; 1Ko 1:18).

A keresztény elrendezésben a vér szentsége még inkább előtérbe került. Megszűnt az állatvér bemutatása, mivel azok a felajánlások csupán árnyékai voltak a valóságnak, Jézus Krisztusnak (Kol 2:17; Héb 10:1–4, 8–10). Izrael főpapja jelképes mennyiségű vért vitt a földi szentélyben lévő szentek szentjébe (3Mó 16:14). A valódi Főpap, Jézus Krisztus magába az égbe lépett be, nem a vérével, amely a földre öntetett (Jn 19:34), hanem a vér által jelképezett, tökéletes emberi életének értékével. Ezt az életjogát soha nem veszítette el a bűn miatt, hanem megőrizte, hogy felhasználhassa bűnért való engesztelésül (Héb 7:26; 8:3; 9:11, 12). Ennélfogva Krisztus vére jobb dolgokért emeli fel a szavát, mint az igazságos Ábel vére. Csakis Isten Fiának a tökéletes áldozatából származó vér esedezhet irgalomért, míg Ábel vére, valamint Krisztus vértanúhalált halt követőinek a vére bosszúért kiált (Héb 12:24; Je 6:9–11).

Kikre vonatkozik a vér fogyasztásának tilalma?

Az özönvíz után Jehova megengedte Noénak és a fiainak, hogy kibővítsék az étrendjüket állathússal, azt azonban szigorúan megparancsolta nekik, hogy ne egyenek vért (1Mó 9:1, 3, 4). Isten ezzel egy olyan rendelkezést közölt, amely attól kezdődően nem csupán Noéra és közvetlen családtagjaira vonatkozott, hanem az egész emberiségre, ugyanis az özönvíz óta élő valamennyi ember Noé családjának a leszármazottja.

folytatás...

A mózesi törvény alatt: Jehova belefoglalta az Izrael nemzetével kötött törvényszövetségébe a Noénak adott törvényt. Ebben egyértelművé tette, hogy aki figyelmen kívül hagyja az Isten törvényében lefektetett eljárást, akár az állatok leölésével kapcsolatban is, azt ’vérbűn’ terheli (3Mó 17:3, 4). Az étkezési célra megölt állat vérét a földre kellett önteni, és be kellett fedni porral (3Mó 17:13, 14). Ha valaki bármilyen húsból származó vért megevett, azt a személyt ’ki kellett irtani a népe közül’. Ennek a vér szentségére vonatkozó törvénynek a szándékos áthágása halált vont maga után, az ilyen személyeket ’kiirtották’ (3Mó 17:10; 7:26, 27; 4Mó 15:30, 31).

Az 5Mózes 14:21 engedélyezte, hogy az izraeliták eladják a maguktól kimúlt vagy vadállat által széttépett állatokat jövevényeknek, illetve idegenből jötteknek. Különbség volt tehát az ilyen állatok és az étkezési célra megölt állatok vére között. (Vö.: 3Mó 17:14–16.) Az izraelitákon kívül azok a jövevények is kötelesek voltak a Törvény magasztos elvárásai szerint élni, akik elfogadták az igaz imádatot, és a törvényszövetség hatálya alá kerültek. Az 1Mózes 9:3, 4-ben megfogalmazott követelmény mindenkire kötelező érvényű volt, bármilyen nemzetből való legyen is. Azoktól viszont, akik a Törvény alatt voltak, Isten magasabb irányadó mértékhez való ragaszkodást követelt, mint az idegenből jöttektől és a jövevényektől, akik nem váltak Jehova imádóivá.

A keresztény elrendezés alatt: Az első századi keresztény gyülekezet vezető testülete a szent szellem irányítása alatt a vérrel kapcsolatosan rendelkezést hozott, mely kimondta: „Mert a szent szellem és mi magunk jónak találtuk, hogy semmi további terhet ne rakjunk rátok a következő szükséges dolgokon kívül: tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a megfojtott állattól és a paráznaságtól. Ha gondosan megőrzitek magatokat ezektől, jól lesz dolgotok. Legyetek jó egészségben!” (Cs 15:22, 28, 29). A tilalom olyan húsra is vonatkozott, amely nem volt kivéreztetve (megfojtott állat).

Megtartása az apostoli idők óta: A jeruzsálemi tanács elküldte a döntését a keresztény gyülekezeteknek, hogy tartsák meg (Cs 16:4). Körülbelül hét évvel azután, hogy a jeruzsálemi tanács meghozta ezt a rendeletet, a keresztények még mindig betartották azt, miszerint „őrizkedjenek a bálványoknak áldozott dolgoktól csakúgy, mint a vértől, a megfojtott állattól és a paráznaságtól” (Cs 21:25).

A feddhetetlenség megőrzése: Attól kezdődően, hogy Jézus Krisztus vére révén érvénybe lépett az új szövetség, a keresztények felismerik, hogy ennek a vérnek életadó értéke van Jehova elrendezése és Jézus mint a nagy Főpap által, aki „nem kecskék és fiatal bikák vérével, hanem saját vérével lépett be egyszer s mindenkorra a szent helyre, és örök szabadítást szerzett nekünk”. A Krisztus vérébe vetett hit által a keresztények megtisztítják lelkiismeretüket a holt cselekedetektől, hogy szent szolgálatot végezhessenek az élő Istennek. Törődnek a fizikai egészségükkel, de főként és sokkal komolyabban a szellemi egészségükre ügyelnek, és arra, hogy miként állnak a Teremtő előtt. Elhatározásuk, hogy megőrzik az élő Isten iránti feddhetetlenségüket, nem tagadják meg Jézus áldozatát, nem tekintik értéktelennek azt, sem nem tiporják lábbal. Mert nem a mulandó életre törekszenek, hanem az örökké tartóra (Héb 9:12, 14, 15; 10:28, 29).

Itt van film is, ha vaan kedved megnézheted:

www.jw.org/hu/kiadvanyok/filmek/ver-nelkul-orvostudomany-vallalja-kihivast/

www.jw.org/hu/kiadvanyok/filmek/vertranszfuzio-beteg-igenyei-es-jogai/

www.jw.org/hu/kiadvanyok/filmek/vertranszfuziot-helyettesito-eljarasok/

Szeretjük az életet, az életünket, éppen ezért tiszteljük a Teremtőnk vérre vonatkozó elrendezését:-)

Tavaly egy kisbabat szuloi felugylet alol kellett birosagi dontessel kivenni mert kulonben meghalt volna vercsere volt szugsege.

indenkit megrazott a dolog en nagyon merges voltam a szulokre akik Isten szavat fereertelmeztek es ezzel az orvosi csapatot lelkileg megterhelte es a babat eletveszelybe sodorta.

Nagyon nem csipem az ilyen embereket akik mast veszelyezetetnek