Kedves ábrahámi vallásokat követő hívők! Mit gondoltok erről a történetről (kísérletről)?

Ez természetesen egy tanmese, nem volt ilyen kísérlet sem így, sem olyan formában, amilyen változatokban még terjeszteni szokták ezt a történetet.

De nem ez baj vele hogy, nem volt ilyen kísérlet, hanem az a baj, hogy egyáltalán nem igaz az, amit sulykolni akar.

Akármelyik tudományág felől is közelítünk (néprajz, kulturális antrolpológia, szociológia) az a nagy francos igazság, hogy egy szokás, hagyomány, beidegződés csakis addig él, amik jelentése és funkciója van. Mihelyt elveszti funkcióját, elveszti a jelentését és a jelentőségét, a gyakorlatban is meg fog szűnni.

Na hogy most a kiindulási alapot tisztáztuk, rátérhetünk arra is, hogy mi lenne a kérdés, hogy kerülnek a képbe az ábrahámi vallások?

A mózesi törvények közül egyedül a Tízparancsolat érvényes a kereszténységben, a többi micva nem. A Tízparancsolat viszont komplexebb értelmezést kapott.

Az, hogy ki mit miért csinál, az bonyolult dolog. Természetesen az az ideális, ha az ember tisztában van azzal, hogy minek mi az oka, célja és értelme. Például nem árt tudni, hogy miért jó böjtölni.

De aki nincs tisztában a dolgok értelmével, csak mechanikusan betartja őket, az még mindig jobb, mintha be sem tartaná őket.

De én úgy veszem észre, hogy az estek döntő többségében a hitéletben sem tesznek meg olyant az emberek, aminek ne látnák át az értelmét. Aki nem látja a böjt értelmét, az nem is böjtöl. Aki nem látja a templomba járás értelmét, az nem is jár el templomba.

Az meg megint más kérdés, ha látja valami értelmét a dolognak, de nem egészen ugyanazt, mint amire szánva lett... Bonyolult lenne ebbe belemenni, de bizonyos határok között ez is normális.

Orthodox zsidók tartják a legtöbb szabályt. Ők úgy magyarázzák, hogy attól még hogy ők nem értik mindegyiknek az okát, attól még lehet hogy az ő értelmükkel van a baj, és Isten jobban tudja.

Keresztyének a mózesi törvények többségét elkönyvelik, hogy az adott kornak íródott. Tehát a zsidók a pusztában bűnös életet éltek, erre születtek olyan törvények hogy aki nem bír magával azt megkövezik. Érthető hogy miért volt úgy ahogy, ma már természetesen senki nem akar senkit se megkövezni.

A kereszténységben a hagyomány fontos. Eleve, maga a Kinyilatkoztatás megőrzése és továbbadása, áthagyományozása is hagyomány. Ez az Isteni Hagyomány vagy Szent Hagyomány, ami nem keverendő össze az egyház közösségi hagyományaival, amik viszont emberi, közösségi hagyományok.

Ezek a hagyományok kölcsönhatásban vannak a többi közösségi hagyományokkal, és beszivárognak a néphagyományok közé. A népi vallásosság tele van ilyen elemekkel. De ez működik napjainkban is, nem csak a paraszti kultúrában. A karácsonyfa egy-két évtizede terjedt el, az adventi koszorú meg csak az utóbbi másfél évtizedben.

És természetesen mindez az illemre is hatással van, bár konkrét példát most nem tudnék mondani ezen a késői órán :)