Azok a keresztények, akik pattognak a cselekedés szerinti üdvösség ellen, miért gondolják hogy egy ilyen eszmét követő keresztény nem hisz Istenben?
válasza:Nem az van, hogy nem hisz, hanem rosszul ismeri, a lényeg fölött siklik át, így idézőjelben "nem hisz", tehát nem abban hisz, amiben kellene.
Hasonlóképpen ahhoz, ahogy egy muzulmán sem Istenben hisz keresztény szemszögből.
A második kérdést nem igazán értem. Még ha az embereknek kérkedne. Egy ateista hogyan kérkedhet Istennek?
válasza: válasza: válasza:a jó cselekeded nek szívből és saját akaratból kel jönnie.
és nem pedig azért mert erre van kényszerítve,ha pl üdvözülni akar vagy ép Jézust akarja követni.
mert akkor csak pont az ellenkező irányban halad.
jó szívű ateista azért cselekszik jót, hogy kérkedjen Istennek?
ez butaság,Istennek nem lehet kérkedni.
és azért gondoljatok bele,egy ateista nem hisz semmiféle Istenben.
tehát egy nem létező személynek hogyan tudna kérkedni?
ő azért cselekszik jót mert a szíve ezt diktálja,és jó ember.
és ne feledjük hogy mi csak emberek vagyunk,és nem mi döntünk Isten helyet......
válasza:Ezt nem sikerült valami elegánsan megfogalmaznod. Mit értesz pattogás alatt? Mit értesz cselekedés szerinti üdvösségen? Milyen keresztény az, aki eszméket követ? Milyen az a jószívű ateista? Ez kicsit olyan, mint a féllábú táncosnő, vagy a vak mesterlövész. Isten mindenkit a szívének az állapota szerint ítél meg, ami meghatározza az útjait és a cselekedeteinek gyümölcsét. Nem a cselekedeteit csupán, hanem azok gyümölcsét:
"Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt? Én, az Úr vagyok az, aki a szívet fürkészem és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek kinek-kinek az ő útai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint." (Jer 17,9-10)
Jézus szerint a szívből származik a bűn, és akinek bűn jön ki a szívéből, annak nem lehet ugyanakkor jó szíve, legfeljebb világi mérték szerint, ahol a bűn nem bűn.
"Mert onnan belőlről, az emberek szívéből származnak a gonosz gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok, Lopások, telhetetlenségek, gonoszságok, álnokság, szemérmetlenség, gonosz szem, káromlás, kevélység, bolondság: Mind ezek a gonoszságok belőlről jőnek ki, és megfertőztetik az embert." (Mk 7,21-23)
A szívben levő bűn kikezelhetetlen, ráadásul az emberiség egyetemes problémája, amit nem lehet jó cselekedetekkel kompenzálni. Szívátültetésre van szükség. Persze, a Biblia nem azt nevezi szívnek, amit mi, hanem az ember szellemi részéhez tartozó láthatatlan, de nagyon is létező, az ember sorsát meghatározó alkotó elemét. Jézus Krisztus engesztelő áldozata és megváltása elérhetővé tette az Újszövetségben, egy az Ószövetség idején elérhetetlen szellemi lehetőséget, amit Maga Jézus nevezett újjászületésnek(Jn 3,3-8). Az újjászületés során az ember Istentől elszakadt szelleme ismét összekapcsolódik Istennel, és a szívét borító lepel lehullik. Innentől kezdve az embernek lehetősége van arra, hogy a szívét jó tartalommal töltse fel, és a jó tartalom, jó cselekedetekben manifesztálódjon. Ha az ember nem születik újjá, akkor mindegy, hogy milyen ún. jó cselekedetet hajt végre, annak semmi hatása nem lesz a szívének a gonosz állapotára. Ezért nem lehet cselekedetek által üdvözülni. Aki ennek ellenére ezt az utat választja az újjászületés ingyenes ajándéka helyett, az olyan mint Akhitófel, akinek a neve nagyjából annyit jelent, hogy "bolondság testvére". Nagy tekintélyű bölcs ember volt, Dávid tanácsadója. Amikor Absolon fellázadt Dávid ellen, akkor átpártolt hozzá, a végén pedig felakasztotta magát, amikor megértette, hogy vesztettek. Vagyis aki inkább választja a rögös, járhatatlan utat az ingyenes libegő helyett, amiben ülve még a tájban is gyönyörködhetne, annak lehet akár tíz Nobel-díja is, felnézhet rá az egész világ, a bibliai neve mégis az, hogy Bolond.
"Biztos, hogy nem Istennel kérkedik, hanem saját magával és el van azzal a tudattal, hogy ő aztán jó ember és a végén nem fog kérni a kegyelemből mondván, ö aztán jó ember. De a kérdés megfogalmazása elég sértő."
Elnézést kérek, ha sértőnek tűnt. Csak múltkor is olvastam itt az oldalon, hogy egy erőszakos őrült hittérítő azt mondta néhány embernek, miután rájuk erőszakolta, hogy elmormoljanak egy imát: most már bármit tesznek a mennyországba kerülnek - legyen az jó vagy rossz.
Egy ember nem azért segít a másiknak, mert jutalmat akar cserébe. De ha tudja is, hogy jó dolgot cselekedett, nem fogja a jó tettek miatt megtagadni Jézust. Nem hiszem, hogy az a normális keresztény gondolkodás, hogy mi csak gyűlöletre méltő gazdatestek vagyunk, aki csak rosszat képesek tenni.
Vagy miért ne cselekedhetnénk rengeteg jót Jézus által?
Nem értem, hogy valaki miért ne kérne a kegyelemből, mert jót cselekszik.
Ha ateista nem azért nem kér, mert jót cselekszik.
Vagy Jézushoz tényleg csak a bűnben való tocsogás juttathat és az öngyűlölet?
Nem hiszem.
" Aki a vallásos cselekedetei miatt akar üdvözülni az nem Jézusban hisz, hanem saját magában"
Miből gondolod, hogy valaki a tyúkkakis élete miatt jó vagy vallásos cselekedő?
Aki vallásos cselekedő meg hogy tudja megtagadni Jézust? Látod pont úgy, hogy nem elég csak azt hazudni, hogy hisz. (hanem jónak kell lenni).
"jó szívű ateista azért cselekszik jót, hogy kérkedjen Istennek?
ez butaság,Istennek nem lehet kérkedni. "
Én is így gondolom. Ellentmondás.
Jön a folytatás. Csak Asperrimusnak külön válaszolok.:)
Asperrimus:
"Mit értesz pattogás alatt?"
Rögeszmés nyomulást, ítélkezést meg ilyesmit.
"Mit értesz cselekedés szerinti üdvösségen?"
Az életünk cselekedetekből áll, amiben Jézus tanításának kell megnyilvánulnia.
A kereszténység nem egy elméleti vallás. Nem az egyén számára szól, hanem a közösség építését szolgálja.
"Milyen keresztény az, aki eszméket követ?"
Mind eszméket követünk. Csak a forrás más.
"Milyen az a jószívű ateista?"
Olyan mint az irgalmas szamaritánus. Csak a templom helyett mondjuk önkéntes munkát végez. És nem jutalom miatt vagy hosszú életért.
Nem kell összekeverni őket, torzlelkű gyilkosokkal, akik csak a saját vágyaikat hajszolják. Nem pszichopaták alapból.
Tehát képesek Jézus nélkül is jó embernek lenni. És szerintem jobb ateistaként jó embernek lenni, mint vallásos cselekedőként leköpni a rászorulót, mondván hogy Jézus kis kedvence vagyok és elég őt imádni.
A Jermiás idézetedben is benne van, hogy a cselekedet szerint meg lesz fizetve.
A szíves példát pedig csak puszta kötekedés. Nem minden ézelem a sátántól származik. Nem illik a témába sehogy.
"A szívben levő bűn kikezelhetetlen, ráadásul az emberiség egyetemes problémája, amit nem lehet jó cselekedetekkel kompenzálni. "
Akinek bűnös a szíve, nem cselekszik jót.
De egyébként sem értem a továbbiakban, hogy mit írsz a szívről.
Mitől lenne bűnös egy jót cselekedő szíve? Főleg, ha vallásos?
Nem csak a jézus imádat tud rávenni, hogy jó emberek legyünk.
Vagy annak lesz jó a szíve, aki imádja Jézust?
Akkor a kereszténység lényege, hog yimádni Jézust és más nem kell?
De egy vallásos, nem imádja?
Egy álszent nem imádja?
Tehát mihez kell Jézus?
Hogy lehet kérkéedni jó cselekedettel?
Legalább azt mondjátok akkor, hogy Jézus elfogadása alapfeltétel, de ilyen mesét ne költsetek, hogy nélküle nem lehet jó az ember, vele pedig tökéletes.
Mitől tökéletes vele? Csak az elfogadás miatt...Hiszen az ateista és tud úgy cselekedni, mint egy vallásos.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!