Szeretnék több vallásban is aktív lenni, lehetséges ez?

Lehet. Azután lehet, hogy a buddhista filozófia ragad meg, mint tradicionális metafizika, a kereszténységből meg a liturgia - a görögkeleti nagyon szép - na és az evangéliumok napi olvasása. Mindkettő lemondásalapú, és nagyon mély területei vannak. Elsőként talán Buddha, Téchy Olivértől

[link]

ezt is nézd meg, ha eléred valamelyik dojot - nem vallás, közösség és létszemlélet

[link]

ezt így ahogy van nem érdemes elkezdeni :D az ilyesmi nem egy termék amit csak úgy leveszel a polcról, te mit szólnál ha lenne egy barátnőd aki közben másik 2 fickónak is a barátnője, és azt mondaná, hogy te nem vagy nagyon vozó, se okos, se jó az ágyban, nem értesz a művészetekhez sem, de jókat lehet veled bulizni, szép helyekre viszed nyaralni, stb ezért van veled, de vigasztaljon ,hogy akivel szexel azzal pl ritkán megy el társaságba, stb

kb ugyan az a kategória

inkább akkor csibáld azt mint néhány haverommel mi is: mi eljárunk templomba, hétköznapi programokra is, holott ateisták vagyunk, de az ekölcsi gondolkodásmóddal egyet értünkk, szeretünk jótékonykodni a gyülekezetet pedig a nagyobb családnak tekintjük, a bibliát is szívesen olvassuk mert érdekes dolgokat írnak benne, ateista létünkre nem zavar, ha az adományaink egy része szertartásos dolgokra megy el, mert azt is úgy látjuk ,hogy "a miénk" és alapvetően szeretjük magát a szertartást is, még ha hit nincs is nagyon bennünk

és te még a hit felé is nyitottabb vagy

amúgy neked pont az a bajod, hogy "elhisz mindent" figyeld meg, hogy z ilyen látszólag szabadgondolkodás vezet valakit ahoz, hogy nem egy konkrét vallás híve lesz ésszerű módon, hanem csipeget innen onnan, és kb annyira lesz komoly az egész, mint az ezotv, pont az ilyen emberek azok akikre azt lehet mondani, hogy "elhisz ez mindenfélét"

nem úgy van ám ,hogy Istennek kell kuncsorogni, ellenkezőleg! Ha a buddhizmus felől közelítjuk, nem akarja azt senki ,hogy te megvilágosodj és többé ne szüless újjá, ellenkezőleg, pont neked kell kő kemény munkával kiszakadnod az örökös rendszerből

a kettő alapvetően ellent is mond egymásnak, ak ereszténység végcélja za örök boldog élet, a buddhizmus végső célja a végleges halál

és az eszmeiség is eltér, persze elsőre vonzó hogy mindkettőben van erőszakmentesség, de a buddhizmusra pl így vegytisztán ez sem igaz, a kereszténység társadalomban gondolkodik, a buddhista igazából magasról tesz az ilyesmire mert úgy gondolja za egész egy illúzió ami gátolja a megvilágosodását, sőt bizonyos értelemben még önmaga is illúzió, ezért semmisül meg amikor megvilágosodik

és még hoszan sorolhatnám

Elsőben le lettem pontozva. Nem ez a tény izgat, hanem a miértje.

Hihetem, hogy Jézus a mi megváltónk, mint keresztény, s ugyanakkor tagadhatom is? És mindeközben a zen buddhizmus egyes elemeit keverem az ősi maja hitvilággal?

Ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni a kérdést, akkor azt lehet mondani, hogy a keresztény hit nem engedi meg azt hogy más vallásod legyen, a buddhizmus viszont nem zárja ki. Tehát keresztényként nem lehetsz buddhista, de buddhistaként lehetsz keresztény. :)

A dolog persze ennél bonyolultabb, a buddhizmus ugyanis nem feltétlenül vallás, és sok állítása keresztény szemszögből is helytálló.

Több katolikus szerzetes is foglalkozott intenzíven a buddhizmussal, egyöntetű tapasztalatuk volt az, hogy a buddhista meditációs technika megerősítette Krisztus-hitüket.

Közülük Thomas Merton és Hugo Enomija-Lasalle írt sokat a témában, néhány magyarul is olvasható:

[link]

[link]

De ez szigorúan csak haladóknak ajánlható. Aki sem a buddhizmusban sem a kereszténységben még nem mélyedt el, az szerintem jobban jár, ha nem kezd önfejűen egy ilyen szellemi kalandba, hanem előbb következetesen kitart vagy egyikben, vagy másikban. Aztán ha már eléggé "szellemi ember" lesz, akkor tágíthatja a látókörét ilyen módon is.

Az is megérne egy külön misét, hogy a katolikus szerzetesek vajon miért jutottak el a buddhizmusig, hiszen a buddhista meditációs technikához hasonló, de Krisztus-központú lelkiségi módszerek léteznek a kereszténységben is:

[link]

Sőt, nem csak hogy létezik ilyen, de a keleti kereszténységnek ez az úgynevezett "hészükhia" a központi pillére:

[link]

7. vagyok. További kiegészítésként az előzőekhez, érdemes megnézni, hogy hogyan viszonyulnak a buddhisták a kereszténységhez.

Egy ortodox misszionárus arról számol be, hogy nyitottak a keleti kereszténység "meditatív technikái" iránt, mert teljesebbnek tartják a sajátjukénál, hiszen ebben szerephez jut a személyes kapcsolat Krisztussal.

A kereszténységtől azért ódzkodtak korábban, mert a protestáns változatával találkoztak először, amelyből mindez a tanítás hiányzik.

[link]

Szia

Amikor azon gondolkodol, hogy több vallásban is szeretnél aktív lenni, kérlek vedd figyelembe Pál apostol tanácsát éppen ezzel kapcsolatosan, amit az 1Korintusz 10:21,22 verseiben ír.

"Viszont tetszenek egyes eszmények, felfogások, maguk a szertartások, és az, hogy tartozik az ember valahova,..." - ezt azért érzed, mert úgy teremtett meg Isten, hogy nélküle nem tudunk tartósan boldog életet élni. Szükségünk van a közelségére ahhoz, hogy boldogak, kiegyensúlyozottak, elégedettek és békések legyünk másokkal, és önmagunkkal, főleg egy életen át. Mert rövid távon egyáltalán nem szükségesek ezek, úgy is lehetünk boldogok - de meddig?

(Csak figyeld meg azt, hogy mivel egyáltalán nem tisztelik az emberek Isten házasságra vonatkozó tanácsait, - mennyi a válás, és az ezzel járó lelki fájdalom. Pedig csak követni kellene pl. Pál apostol tanácsait, és erős családok, vele erős államok jöhetnének létre, a boldogságról már nem is beszélve)