Mit tennétek ha kiderülne, hogy Isten a rosszakat jutalmazza és a jókat bünteti? Jók lennétek ezután vagy rosszak?

# 16

Nem, ez nem így van. A világot nem Isten, hanem az emberek teszik olyanná, amilyen. Isten mindent megtesz értünk, amit csak tehet, még a legnagyobb áldozatot is meghozta értünk: megtestesült, királyi sajként és Istenként mégis szegény körülmények között, egy betlehemi istállóban, majd vállalta értünk a szenvedést, a kereszthalált. Krisztus, az Istenember azért halt meg, hogy mi üdvözülhessünk, és ehhez a kisujjunkat sem kell megmozdítanunk, csak a szívünket. Ha felismerjük Isten szeretetés és irgalmát, bízunk benne és megtérünk, akkor már jó úton haladunk.

"Isten már most is egyértelműen a rosszakat jutalmazza, mivel alapvetően olyan világot teremtett, ahol ők tudnak érvényesülni, a jó emberek pedig le vannak taposva. "

Amiről te írtál, csak erre a világra vonatkozik. Isten itt, a Földön is megsegít, ha bízol benne, de az igazi jutalom nem más, mint az üdvösség, vagyis az, hogy a "Mennybe" jutsz, ahol mindig közel lehetsz Istenhez.

Én voltam a 18. válaszoló, most kicsit máshonnan közelítve írom ugyanazt.

Istenről (is) csak úgy érdemes beszélni, ha van némi fogalma az embernek arról, hogy ki is az Isten. Az Isten definíciójából fakad, hogy Isten végtelenül jó, és nem tudja a rosszat pártolni. Még feltételesen sem. Ha támogatná a rosszat, nem hívhatnánk Istennek.

A kérdés ebben a formában tehát nem értelmezhető. Olyan, mintha azt kérdeznéd, hogy mi lenne akkor, ha kiderülne, hogy kétszer kettő az öt.

Azt is értem, hogy jól esik egy kicsit provokálni a vallásos érzelmű embereket, de sajnos még ehhez is kell egy kis alaptájékozottság. :)

24-nek igaza van... de: ha valami csoda folytán, ki lenne írva az égre, hogy nem igaz, hogy "Isten jó", hogy a rosszakat jutalmazza:

akkor is igaz, amelyeket írtam: JÓ AKAROK lenni! Tiszta lelkiismeretet akarok - ezen dolgozni kell, mert állandóan vétek ellene, mert "nem ismerem színről-színre, csak tükör által homályosan" Ez nehéz, sok szenvedéssel jár, és többnyire ennek során a külvilág tülekedéséből - "hírnév, vagyon,rang", ahogy az ókori kínaiak mondták- lemarad az ember. De mind a buddhista, mind a keresztény vallás: lemondás alapú vallás - ez ezzel jár, ezt jelenti...

A XXI. században már sehogy sem elfogadható ez:

"a jó és a rossz azt jelenti, amit a kereszténység annak tart"

Már az ókori egyházatyák (többek közt Origenész) is kifejezették: a 'lelkiismeret' (ami egyébként ezért náluk Isten-szinonima is volt) csak az számít. Befelé nézve döntöm el, mi a jó, mi a rossz a lelkiismeretem szerint. Épelméjű ember tudja - legalább utólag - ha rosszat tesz. III, Richárd prekoncepciója volt: gonosz leszek.

A jót is tudja. A jóvátételt is tudja.

Az más, ha nem akar szembenézni ezekkel, lehazudja, tagadja, vagy rohan a "hírnév,vagyon,rang" érdekekért.

A lelki-ismeret szó: lélekismeret, gnózisz. A megismerés folyamata a legfontosabb a bennem élő erkölcsi törvény alakulása szempontjából.

Egyébként mindezeket az evangéliumok mélyreható tanulmányozásával meg lehet találni, az utat az morális törvényhez a szívemben (Kant)...

Az Ács Fia korbáccsal űzte ki a kufárokat a templomból: ennek mélyebb értelme: a lelkemből a kufár szellemet kitisztítani. Nem azért vagyok jó, hogy érdemeket szerezzek, hogy pénzem legyen, stb ez nem üzlet.

Nincs alku!

Immanuel Kant sírkövére 'A gyakorlati ész kritikájából' való idézetet vésték:

„Két dolog tölti el lelkemet annál újabb és annál növekvőbb tisztelettel és csodálattal, minél többször és tartósabban foglalkozik vele gondolkodásom: a csillagos ég felettem és az erkölcsi törvény bennem”.

Bennünk él a Lelkiismeret, Isten, ha nem öljük meg magunkban, az út befelé vezet ilyen téren. Mindegy ki mit mond, vés kőbe, akar rám húzni -

A Világ Világossága bennünk van!