Meg tudnátok bocsájtani a terroristák bűneit?

Sorry, azok helyett, akiket megöltek én nem bocsáthatok meg. Ezt csak õk tehetik meg, azok, akik ellen elkövették a bûnt. Rosszabb hír nekik: az ÚR csak akkor tudja megbocsátani, ha már a sértett bocsánatát elnyerték.

Más kérdés, hogy amit ellenem követtek el, hogy megbotránkoztattak embertelen tetteikkel, azt megbocsáthatom. De csak azt. Amit más ellen, azt csak az, aki ellen.

SPOILER (Örkény István: Tóték)

"És olyan erőhatalom van-e, mely egy emberrel ember voltát megetethetné? Van? Nincs? Van? Fogas kérdés!" - mondja a könyv legelején. És talán úgy fest, mintha a mű végére a "nincs" lenne a helyes válasz, miután Tót négy egyforma részbe vágja az őrnagyot, ezzel igazolva, hogy minden elnyomásnak van tűréshatára. De vajon ez a tett az ember voltáról tanúskodik? És az őrnagy embernek számít, akire a kérdés ugyanúgy vonatkoztatható?

SPOILER VÉGE

Én együtt tudok érezni egy terroristával, mert belátom, hogy van valami, ami kivetkőzteti emberi mivoltából, és ezt a valamit talán nem is lehet azonosítani (lehet Sátánnak nevezni, de attól még nem értjük meg). Mert aki a terroristából terroristát nevelt is ember volt, ugyanúgy kivetkőzött - kivetkőztették, legfeljebb másféle módon. És így tovább.

De én könnyen beszélek a számítógép előtt, a híreket olvasva, mintha a szeretteim lennének a terrortámadások áldozatai között.

„Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” (Lk 23,34)

Másképpen hangzik a keresztre feszített Krisztus szájából, és másképpen hangozna, ha mondjuk a két lator keresztje mellett állna, mint aki csak egy a szemlélők közül. Azt hiszem a két elítélt családtagjai hamar megköveznék.

Szóval talán nem is az emberek vétkeit kellene tudni megbocsátani, hanem az ellenünk vétkezőkét. Azt is azért, hogy mi ne cipeljük tovább a haragot. De hát éppen ezért embert próbáló feladat ez, és Isten adja, hogy ne kerüljünk ilyen próba elé.