Nem tudok meg bocsájtani a "felebarátoknak" Nem tudom elfelejteni ha meg bántanak. Normális ez hívő embertől?

Ez teljesen normális. Ha könnyű lenne, akkor nem lenne ennyire hangsúlyos ez a rész.

Vannak, akik szerint csak akkor vagy köteles megbocsátani, ha bocsánatodat kérik. Addig szabad haragudni.

"Szabad haragudni"..:D bocs, de ez így egy kicsit vicces.

A haraggal IS, az talán a legnagyobb baj, hogy aki érzi, annak van a legnagyobb kárára. Leginkább ezért kell megbocsátani - néha nagyon nehéz - de a saját lelki egész-ségünk érdekében.

Azt mondták a délelőtti Istentiszteleten, amíg nem tudod az okát, miért kell megbocsájtanod az ellenségednek, addig ez nem is fog sikerülni. Ha tudod az okát, hogy miért kell megbocsájtanod az ellenségednek, akkor meg fogsz tudni bocsájtani neki.

A Jézusba vetett hit reményt ad.

Ez tetszik, előző.

Tehát, más megközelítésben: ha megbántanak, ne vedd magadra. Nem benned van a hiba, hanem abban, aki megbántott. Lehet, hogy nem is az volt a szándéka, de ő olyan, amilyen, kehet ő is szenved magától. Csak éppen te kerültél az útjába.

Ez egy érdekes gondolatmenet. Ha megbántanak lehet, hogy nem benned van a hiba, de ha megbántódsz, akkor biztosan. Ugyanis egyes egyedül te döntöd el, megbántódsz-e vagy sem. Először is, mondok egy példát. "Hű, de buta vagy!" Mondja neked valamire egy tök ismeretlen ember egy véletlenül kialakult beszélgetés alatt. De téged ez nem érdekel, mert tudod magadról, hogy egy értelmes ember vagy, bár néha mindenki mond blődséget. Viszont ha ugyanezt a szerelmed, partnered mondaná, az olyan lenne, mint ha gyomorszájon vágtak volna. Miért? A mondat ugyanaz, a szituáció ugyanaz, az önértékelésed ugyanaz. A válasz egyszerű: az idegent nem látod többé, nem érdekel, tehát megbocsátasz neki és elfelejted a szitut. De ha kiderül hogy a partnered szemében buta (kövér, csúnya, kicsinyes stb) vagy, akkor a kapcsolat alapjaiban rendülhet meg, mert a partnerrel szemben elvárásaink vannak. Első sorban az hogy szeressen és támogasson bennünket.

Nos, ha megtanulod feladni az elvárásaidat és az egódat, mindenkinek meg fogsz tudni bocsátani. Te magad kreálod a problémákat, mert elvárásaid vannak a barátaiddal, családoddal szemben. Ezért bánt bennünket felnőttként is a szüleink bírálata. Mert normális emberi elvárás az hogy a szülő a gyermekét feltétel nélkül elfogadja és szereti. És mi azt hisszük hogy az emberi kapcsolatok az elvárásaink szerint kellene működjön, ebből jön a háborúskodás.

Ha az embernek csak saját magával szemben lennének elvárásai, könnyen menne a megbocsátás.

FReya

Szerintem túlkomlikáljátok. Isten nem kért volna ilyet, ha olyan hihetetlenül nehéz. Véleményem és tapasztalatom szerint kizárólag akarat kérdése. Akarati döntést kell hoznod erről.

A bibloiai szöveg úgy hangzik: bocsásd mega mi bűneinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.

Leírom más szavakkal: Isten az alapján fog megbocsátani neked, ahogy te az embertársaidnak. Ha te nem bocsátasz meg, hogyan várhatnád el Istentől, hogy neked megbocsásson?

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a későbbiekben is tarts az illetővel szoros kapcsolatot, mert tanulj a hibádból, de megbocsátanod saját magad miatt kell,és a megbocsátatlanság, harag ráadásul felőröl.