Nem tudok meg bocsájtani a "felebarátoknak" Nem tudom elfelejteni ha meg bántanak. Normális ez hívő embertől?

Szia!

Először nézzünk néhány Igét:

"Ekkor hozzámenvén Péter, monda: Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? még hétszer is? Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is." (Mt 18,21-22)

"Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok. Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket." (Mt 6,14-15)

Ebből az igékből tehát láthatjuk hogy nem, nem normális, egy hívő embernek ugyanis Krisztus képmását kell tükröznie a világ felé. A testté lett Isten ugyanis adott még egy ilyen parancsolatot is:

"De néktek mondom, kik engem hallgattok: Szeressétek ellenségeiteket, jól tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek," (Lk 6,27)

Ha nem tudsz megbocsájtani más embernek, akkor kérd Jézus segítségét, hogy tanítson téged, formálja benned a hitet. Vedd a kezedbe a Bibliát, olvasd és tanulj a Mestertől.

Minden jót!

Igen, ez mindenkitől normális. Saját tapasztalatból tudom azt, hogy a megbocsátáshoz nagylelkűségre van szükség, lelki erőre. Minél nagyobb a sérelem, annál nagyobb lelki erőre van szükség. Nem elég tudni azt, hogy csak rajtunk múlik, hogy megsértődünk vagy sem, hogy helytelen dolog haragudni mert azzal csak saját magunkat emésztjük, stb. Ha nincs bennünk elég lelki erő, akkor hiába akarunk megbocsátani, az nem fog sikerülni.

De hogyan tegyünk szert lelki erőre? A hit lehet ebben segítségünkre, ha tudjuk, hogy a Krisztus végzi bennünk tökéletes munkáját, ha tudatosulunk isteni kilétünk felől. Afelől, hogy mi Jézussal Isten egyszülött fiai, leányai vagyunk.

Jézus azonnal és teljesen megbocsátott, anélkül, hogy ellenfelei azt kérték volna: „bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit művelnek”, pedig a sérelem nem csekélység volt.

Szia !

Nehéz megtenni annak aki ragaszkodik a sérelméhez és igazához elégtételt akar és nem tud elengedni.

Nekem is volt néhány ilyen próba az életembe és az Úr megtanította az több eset által mi a megbocsájtás és miért kell ezt így csinálnom, ez a feltétele annak hogy neked mint hívő embernek is megbocsátson Isten ha vétkezel vagy bűnt követ el ellene.

És sokkal jobb szellemi és lelki valamint fizika állapot az amikor elengedtem az ellenem elkövetett tetteket az embereknek mint magamba zárom a haragot, sértődést, nehezteléseket és forrok belülről.

A harag megtartása veszélyes dolog mert ha átbillen az ember a következő fokozatba a gyűlölet szintjére akkor Isten kategorizálásába a gyilkosokkal egyenlő.

1 János 3, 15:

15. Aki gyűlöli az ő atyjafiát, mind embergyilkos az: és tudjátok, hogy egy embergyilkosnak sincs örök élete, ami megmaradhatna ő benne.

Ezért Isten ezt a harag szintjén rendezi és rendezésre szólít fel, hogy ez ne történjen meg.

Isten is ilyen (szeretetéből-kegyelméből-irgalmából) elenged és megbocsájt dolgokat a bűnbánó bűnösnek

Zsoltárok könyve 51,19 :

19. Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted te meg!

ezért várja el viszont ugyanezt.

Máté 6,14-15:

14. Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok.

15. Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket.

Máté evangéliuma 18,21-35 :

21. Ekkor hozzámenvén Péter, monda: Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? még hétszer is?

22. Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is.

23. Annak-okáért hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, aki számot akar vala vetni az ő szolgáival.

24. Mikor pedig számot kezdett vetni, hoztak eléje egyet, aki tízezer talentummal vala adós.

25. Nem tudván pedig fizetni, parancsolta annak ura, hogy adják el azt, és a feleségét és gyermekeit, és mindenét, amije vala, és fizessenek.

26. Leborulván azért a szolga előtte, könyörög vala néki, mondván: Uram, légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked.

27. Az úr pedig megszánván azt a szolgát, elbocsátotta őt, és az adósságot is elengedte néki.

28. Kimenvén pedig az a szolga, találkozott eggyel az ő szolgatársai közül, aki száz dénárral vala néki adós; és megragadván azt, fojtogatja vala, mondván: Fizesd meg nékem, amivel tartozol.

29. Leborulván azért az ő szolgatársa az ő lábai elé, könyörög vala néki, mondván: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked.

30. De ő nem akarta; hanem elmenvén, börtönbe vetette őt, mígnem megfizeti, amivel tartozik.

31. Látván pedig az ő szolgatársai, amik történtek vala, felettébb megszomorodnak; és elmenvén, mindent megjelentének az ő uruknak, amik történtek vala.

32. Akkor előhívatván őt az ő ura, monda néki: Gonosz szolga, minden adósságodat elengedtem néked, mivelhogy könyörögtél nékem:

33. Nem kellett volna-é néked is könyörülnöd a te szolgatársadon, amiképpen én is könyörültem te rajtad?

34. És megharagudván az ő ura, átadta őt a hóhérok kezébe, mígnem megfizeti mind, amivel tartozik.

35. Ekképpen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátjátok, ki-ki az ő atyjafiának, az ő vétkeiket.

Shalom

Tudni kell, miért kell megbocsájtani az ellenségnek.

Először is, a keresztyén ember élete nem öncélú! Nem önmagának és nem önmagáért él. Az ellenségei miatt van még itt a földön! Isten őket akarja megmenteni a kárhozattól rajta keresztül! Istent kell képviselje. És abba nem fér bele, hogy bárkire bármiért haragudjon.

Ez így tiszta?

A Jézusba vetett hit reményt ad.

Ha nem bocsátunk meg, akkor saját érdekeink ellen dolgozunk. Hogyan? Nos, a rosszindulat és a harag táplálása elrabolja elmebeli békénket. És ha úgy leszünk ismertek, mint akik kegyetlenek és engesztelhetetlenek, akkor gyalázattal illetjük magunkat (Példabeszédek 11:17). A haragtartás nem tetszik Istennek, és komoly bűn elkövetésébe sodorhat (3Mózes 19:18). Emlékezz vissza, hogy Keresztelő Jánost lefejezték a gonosz Heródiás ármánykodása miatt, aki „megharagudott” rá (Márk 6:19–28, Úf ).

 Jézus mintaimája magában foglalja ezeket a szavakat: „bocsásd meg nékünk a mi bűneinket; mert mi is megbocsátunk mindeneknek, a kik nékünk adósok” (Lukács 11:4). Ha nem vagyunk megbocsátók, akkor azt kockáztatjuk, hogy egy nap Jehova Isten nem bocsátja meg többé bűneinket, mivel Jézus ezt mondta: „ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok. Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket” (Máté 6:14, 15).