Miért sztárolja mindenki Jézust, amikor egyszerű dolga volt?

Jézus nagyon komoly szenvedéseket élt át a kereszten, sőt a halála után is, amíg az Atya le nem nyúlt érte a Szelleme által, mégsem a kereszten volt a legnehezebb a dolga, ezt csak mi gondoljuk így, mert röghöz tapadt a gondolkodásunk. A Filippi 2,6-8 szerint akkor, amikor a Krisztus volt a Mindenség Ura, örökkévaló közösségben volt az Atyával és minden rendelkezésére állt, ekkor hozta meg a döntést, hogy mindezt nem tekinti magától értetődően a sajátjának, hanem mindezt leteszi. Letette a mindenhatóságot, letette az erőt, letette a dicsőséget, a gazdagságot, letette a halhatatlanságot, letette a bölcsességet, a tudást és minden mást is, amivel alanyi jogon rendelkezett, csak azért, mert Ő az Atya egyszülött Fia. A Biblia szerint semmivé tette magát, hogy egy rabszolga alakját vegye magára, hogy Betlehemben öntudatlan csecsemőként megszülessen. Nem volt semmilyen különleges képessége, vagy hatalma. Szemben a kérdező feltételezésével, a Názáreti Jézus és miközöttünk egyetlen különbség volt a személyazonosságán kívül: nem volt benne bűn, amikor megszületett.

Ez egyetlen más embernél sincs így Ádám óta, ugyanis minden egyes emberben már eleve benne van a bűn, mielőtt bármit tett volna. Éppen a bűn az, ami bűnös cselekedetekben manifesztálódik. Jézus azonban mentes volt ettől. Ugyanakkor valódi kockázatot vállalt, mert soha nem mehetett volna vissza a Mennybe, ha földi élete során akár egyetlenegyszer is engedett volna a bűn csábításának, mint Ádám anno. Akkor Ő is beszennyeződött volna, és az ember sorsára jutott volna. Bizonyos szempontból mondható, hogy Jézus egyfajta búra alatt nőtt fel, hogy a Sátánnak ne legyen alkalma idő előtt megzavarni. Ez egyébként annak ellenére, hogy a Biblia nem részletezi, feltételezhetően így volt Ádám esetében is, sőt az eredeti terv szerint minden gyermeknek a szülei védelme alatt kellene felnőnie, míg a saját lábára nem állhat - átvitt értelemben is.

Jézus első komoly kísértése akkor volt, amikor a tulajdonképpeni földi szolgálata elkezdődött. Jézus kilépett a névtelenségből, bemerítkezett a Jordánba János által és ezzel azonosult velünk. Ezután betöltötte Őt a Szent Szellem, Aki azonnal kivezette őt a sivatagba, ahol negyven napot böjtölt, azaz nem evett semmit. Ezután kísértette meg a Sátán háromszor. Miután ezt legyőzte, csak azután kezdett rajta működni a Szellem ereje(Lk 4,14). Csak ezután tudott Jézus csodát tenni, betegeket gyógyítani, démonokat kiűzni, halottakat támasztani. Jézusnak a legnehezebb dolga a Gecsemáné kertben volt, amikor a döntést meg kellett hoznia, hogy a személyes undora ellenére valóságosan felveszi magára az egész emberiség bűnét és annak terhét. Jézusnak minden erejére szüksége volt, hogy ezt a kísértést is legyőzze. Mi sem érzékelteti ezt jobban, minthogy az izzadtsága vérrel elegyedett, ami mint kiderül a fenti cikkből, csak igen komoly szorongás és stressz során lép fel az embernél. Erre az eseményre utal a Zsidó 5,7-9 is:

"Ki az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könyhullatás közben járult ahhoz, aki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért. Ámbár Fiú, megtanulta azokból, amiket szenvedett, az engedelmességet; És tökéletességre jutván, örök idvesség szerzője lett mindazokra nézve, akik neki engedelmeskednek."

Miután meghozta ezt az igen nehéz döntést, amit egyetlen porcikája sem kívánt, és csakis az Atya és az irántunk való szeretetből vállalt be, már könnyebb dolga volt, annak ellenére, hogy a testi szenvedései még csak ezután kezdődtek. Semmiféleképpen nem szeretném ezt bagatellizálni, mert valóban nagyon komoly szenvedéseket kellett kiállnia, de a kertben meghozott döntése nehezebb volt, hiszen anélkül nem is tudta volna végigcsinálni.

Kedves Asperrimus!

Az áltlam idézett rész több helyen fent van a neten, nem az általad linkelt oldalról másoltam, viszont így teljességében én is csak most olvastam először, köszi, hogy belinkelted.

Azért én kipróbálnám a keresztre feszítést.

Mondjuk a Sátán azt mondta, hogy meggyűlölt engem a "hűtlenségemért" (vagyis azért, mert Istent keresem), és ezért kereszten fogok "megbűnhődni".