Hit és a tudás ugyanaz?

Nem, egymást kiegészítik.

A tudásnak sok szintje van. Gondolj például a nyelvtudásra, a konyhanyelvtől a profi tolmácsig, műfordítóig. A tudást ritkán szerzed saját tapasztalatból, az mások tapasztalatának összegzése, különféle szinteken való megjelenítése, lásd tankönyvek. Ha a tudást magad akarod megszerezni, kutató leszel. Olyan területet vizsgálsz, amelyre az emberiség még nem adott választ. Amikor te felfedezel valamit, akkor ez a tudás a többiek számára tanulás lesz.

A tudás megszerzése, azaz a természet megismerése nagyon bonyolult, az emberek sokfélék sokféle képességgel, ezért a tudás összeszedéséhez az idők során bizonyos szabályok felállítására volt szükség. Most már meg tudjuk mondani, mi a tudás.

A tudás az idők során az emberek által összegyűjtött ismeret, aminek egy részét valaki módszeres tanulással elsajátítja. Az ismereteknek fontos tulajdonsága, hogy mindent megmagyaráznak és ellentmondásmentes a rendszerük.

A hit más dolog. Az ember nemcsak értelemmel, hanem érzelemmel is rendelkezik. Továbbá, nem tudja elviselni a bizonytalanságot. Az ember az ismereteit, viselkedését a születésétől fogva a tapasztalataiból (nevelésből, tanulásból) gyűjti egybe, és az emberi jellem a körülmények alakulásától erősen függ. Ezek együttes hatásaként az ember minden pillanatban kiegészíti az aktuális tudását teljessé. E kiegészítés a hit. Nem tudom, holnap lesz-e eső, de kirándulni akarok. Sok mindennek utána nézek, sokat megtudok, de azt biztosra nem, hogy lesz-e eső. Ha nagyon akarok menni, meggyőzöm magam, hogy nem lesz. Ez a hit. Annak erős feltételezése, hogy úgy lesz, ahogy szeretném. Az a tapasztalatom, hogy bármihez kezdek, sikerül. Néha sok erőfeszítés kell, de összejön. E sok tapasztalat magabiztossá tesz. Soha nem tudhatom, hogy a következő akcióm sikerül-e, de azt szeretném, ezért annak megfelelően cselekszem. Ez a magabiztosság hit. Nem bizonyosság a jövőt illetően, de meggyőződés. Arra jó, ha mégse jön össze, ezen a kudarcon átsegít. Hiszem, hogy képes vagyok rá, tehát kijavítom a hibát és újra belevágok.

Sokféle hit van, mint látható. A vallás egy bonyolult, sokat alakított, de végső soron ennek egy változata. Alapja az ősidőkben gyökerezik. Amikor az ember a természet jelenségeiből sok mindent nem értett. Ez azonban elviselhetetlen, hiszen bizonytalanságban tart. A megoldás, alkotunk egy természetfölötti lényt. Kezdetben mondjuk esőistent, búzaistent, tigrisistent, vagy mást. Attól függ, hol mitől féltek. Ez azért jó, mert ekkor már tudjuk, honnan jön a baj. Esik, pedig nem kéne, mert nem áldoztunk esőistennek. Nosza, megvan, mit kell csinálni, nincs bizonytalanság. Persze nem ennyire végletekig leegyszerűsítve.

A hit a cselekvés képességének megadása ott, ahol a tudás kevés hozzá. Ha képesek vagyunk cselekedni, el tudjuk hárítani a bajt. Más szóval működik az életösztönünk. Ha most mindezt a világ sokszínűségére alkalmazzuk, megkapjuk a hitek összességét. Hihetek abban, hogy a legszebb nők barnák/szőkék/feketék. Ami - ki tudja miért - nekem a legjobban tetszik. Mert ekkor a világ legjobb nője lesz az enyém, ami ugyebár jó érzés, márpedig én jól akarom érezni magam. Ez a hit működési mechanizmusa, mai gyökeresen más, mint a tudásé.

" 'A hit reményeink szilárd alapja és a nem látott dolgok igazolása.' (Zsid 11,1) A hit magában foglalja a hitigazságokban való szilárd meggyőződést, az Istenbe vetett feltétel nélküli bizalmat, a nyitottságot az Ő kegyelmének befogadására, és a jócselekvő tevékeny szeretetet." - idézet innen:

[link]

A tudás meg ehhez képest valami egészen más.